Átrendeződik az a pénzügyi szektor, amely valamiért hidegen hagyja a NER-t

Nem cseng rosszul itthon sem a világ egyik legnagyobb biztosítótársaságának, a hágai központú, de globális Aegonnak a neve. A cégnév egy rövidítés, több egykori holland biztosító neveinek kezdőbetűiből alkotva. A részvényeit 1999 januárjában még 65 dollárért adták-vették az európai és amerikai tőzsdéken, ám az az elmúlt két évtizedben meghuszadolódott, ma már nem ér 4 dollárt sem.

Minden megváltozott

Mint arról korábban írt már a Bloomberg, a Reuters és a Portfolio.hu is, az idén eladóvá vált a holland Aegon keleti országcsoportja, így a magyar biztosító is. Ez végül vasárnap hivatalos is lett. Bejelentették, hogy eladta magyarországi (és lengyelországi, romániai és törökországi) üzletágát az Aegon, amely így kivonul a magyar piacról. A vevő a Vienna Insurance Group (VIG), amely 830 millió eurót fizetett az Aegonnak.

Az Aegon mélyrepülésének és kiárusítási tervének okai szerteágazóak, de ha egy nagyon rövid magyarázatot szeretnénk adni, képzeljünk el egy életbiztosítót, amely például arra építi az üzletét, hogy életjáradékokat fizet az ügyfeleinek.

De mi van akkor, ha a modell összeomlik, mert az emberek hirtelen sokkal tovább élnek, mint addig (vagyis tovább kell fizetni a járadékokat)?

(Ide kattintva olvashatja legfrissebb cikkeinket!)

Ráadásul a hosszabb távú megtakarítások hozamai tartósan lemennek a béka feneke alá, például egy biztonságos 30 éves AAA kötvényportfólióval már nem évi 5 százalékot, hanem 1,5-et lehet keresni. Ez sem mindegy, mert a járadékot a befizetett díjakból képzett tartalékok befektetése termelte ki.

Nos, ha minden rossz irányba változik, akkor valamit lépni kell. Az Aegon például kiárusítással reagált, gőzerővel ad el mindent, ami értékes. Május óta egy Lard Friese nevű öreg motoros (aki korábban dolgozott már az Aegonnál, de most a nagy versenytárs NN-től érkezett) vezeti a társaságot, és a tranzakciók begyorsultak alatta.

Még az ékköveket is eladták

Az Aegon október végén még a legismertebb jelképét is eladta, a „piramist”. San Francisco központjában áll a város legismertebb épületének számító Transamerica Pyramid, vagyis egy korábban Aegon-birtokolta biztosító piramis-alakú egykori székháza, ami megépítése idején a világ tíz legnagyobb épületének egyike volt.

A 650 millió dollárért eladott ház annyira ikonikus volt, hogy ez volt a Transamerica biztosító logója, sőt, ez is maradt, mert a logót még az értékesítés után sem kellett megváltoztatni.

Majd egy újabb tranzakcióban, viszonylag szerény összegért, 60 millió fontért az Aegon eladta a brit Stonebridge biztosítóját is

Itthon

Ami azonban a hazai szakmát a legjobban érinti, hogy az eladási sorozat nem állt meg, eladósorba került több kelet-európai érdekeltség is, így a magyar Aegon Biztosító is. Sőt, a cseh és a szlovák entitás már korábban is gazdát cserélt, ezeket már az NN vette meg. Ez 155 millió euró bevételt jelentett a csoportnak, a mostani dealtől, amit a JP Morgan szervezett, előzetesen azt lehetett hallani, hogy olyan 600-700 millió eurót remélhet a cég, vagyis várakozás feletti lett az ár.

Magyarországon a társaság 1992-ben az Állami Biztosító privatizációjával érkezett meg, és az Allianz és a Generali-csoport mellett top 3-as versenyző volt, így tulajdonosváltása és kivonulása igencsak megmozgathatja a piacot.

Bármennyire is furcsa, a legtöbb szektorban, bankszektorban, energetikában, légi közlekedésben gőzerővel nemzeti pozíciókat szerző állam és az államközeli üzletemberek a biztosítói piachoz hozzá sem szagolnak.

Talán azért, mert amikor ezt megtették (CIG-csoport), elég rosszul sikerült minden, vagy mert a biztosításokat inkább a biztosítás-közvetítői és nem a biztosítási piac segítségével „fogja” a NER, mindenesetre úgy tűnik, az Aegonért is csak külföldiek versenyeztek. A biztosítót megcsócsálta azért a hazai gazdaságpolitikai vezetés és egyes oligarchák is, de végül mindenki úgy döntött, hogy nem indul a tenderen.

A piaci szereplők közül elég sokan érdeklődtek, végül az osztrák VIG-csoport vitte.

A konszolidáció várat magára

Mindez azért érdekes, mert mára bizonyos szempontból a biztosítás már jobb üzletté vált, mint a bankolás. Érdemes megfigyelni, hogy a világ talán legnevesebb befektetője, Warren Buffett és az általa irányított Berkshire Hathaway például annyira rajong a szektorért, hogy rendre 4-5 biztosító papírjaiból is érdemi csomagot tart a viszonylag szűk portfóliójában.

A hazai hatalom szemében azonban mintha az rögzült volna, hogy a bankok a fontosak. Alighanem az a példa lebeg a szemük előtt, hogy az ország gazdaságának egyik legfontosabb erőközpontja, a Csányi-birodalom egy nagy bank kontrollálása révén lett megkerülhetetlen.

A biztosítói szférából nem nőttek ki ilyen önálló hazai epicentrumok. Pedig ahogy a bank csak közvetít, úgy egy biztosító a hosszabb távú megtakarításai révén, elég hosszú időre be is tud fektetni, hosszabban és önállóban diszponál nagy vagyonok felett. Érdemes megfigyelni, hogy a lengyel állam például valósággal lubickol abban a lehetőségben, hogy övé a régió legnagyobb biztosítója, a PZU, ennek a cégnek a pénzügyi erejét több iparágban is felhasználta már az elmúlt években.

Hazai jövőkép

Itthon két tucat biztosító toporog a hazai piacon, ennyit valóban nem bír el a szektor jövedelemtermelő képessége, de ha egyszer beindulna egy konszolidáció, akkor további lehetőségek lennének a profittermelésben.

Pár kisebb ilyen lépés már volt korábban, az MKB a CIG-csoportba olvadt, a Vienna Insurance Group (VIG) egységesítette az Union, az Erste Biztosító és a Vienna Life biztosítókat, és ez a csoport szippantotta magába korábban a francia AXA-t is. Ha pedig az Aegon is egy másik játékos felé vonulna ki, akkor megint csökkenne a szereplők száma.

Az 1000 milliárd forint feletti éves összesített díjbevételű hazai piacon pedig négy olyan nagy szereplő maradhat, amelyiknek két számjegyű százalék a piaci részesedése, ezek a Generali, az Allianz, a Groupama, illetve innentől a VIG.