Az ilyen szürke novemberi napok tartós áramszüneteket hozhatnak a jövőben

Dunkelflaute, így hívja a német a „sötét szélcsendet”. Ez lehet akár egy frontmentes nyári éjszaka vagy a napokban itthon is tapasztalható jelenség. Utóbbi a hidegpárna, vagyis az a nyomasztó időjárás, amikor se napsütés, se szél nincsen. Ősszel vagy télen gyakran van ilyen szmogos, ronda, szürke, barátságtalan idő.

November elején a mi áramrégiónkban (ami Magyarország mellett Csehországot, Szlovákiát, Romániát és a Balkánt jelenti) 12 napig ilyen idő volt. Ilyenkor nem működnek az időjárásfüggő – vagy más néven: megújuló – erőművek, például

• a mi egyre nagyobb kapacitással üzemelő naperőműveink, amelyek akár nulla, akár 700-1000 MW kapacitással is tudtak termelni;

• a hatalmas romániai szélparkok (együtt mintegy 3000 MW kapacitással). Romániában az elmúlt időszakban sok ligniterőművet bezártak, az állam exportőrből importőrré vált, ha nincs szél, ők is vásárolni kényszerülnek a regionális áramtőzsdékről, elsősorban a magyarról;

• de csapadék hiányában a nagy balkáni vízerőművek sem adnak elegendő villamos energiát, igaz, ebben egyéb okok is szerepet játszhattak, nem csak a vízhiány. Balogh József energiapiaci szakértő szerint sokszor a korrupció gyanúját is felveti, hogy bizonyos országokban, így Romániában a vízerőművek előreengedik a fosszilis erőműveket a termelési sorrendben, ami gazdaságilag amúgy nem lenne indokolt.

A globális felmelegedés egyik speciális következménye, hogy egyre inkább megnőnek a szélmentes időszakok. Ha ehhez hozzávesszük, hogy most Paks egynegyede is kiesett az egyik blokk tervezett karbantartása miatt, és egy nagyobb szlovén szenes erőmű is meghibásodott és leállt, jól látható, hogy igen gyatra volt a novemberi kínálat – magyarázza Turai József energetikai elemző.

Koronakereslet

Ráadásul miközben a kínálat csökkent, a kereslet csak nőtt, Magyarország áramfogyasztása extra magas volt mostanában. A kereslet azért hasít, mert:

• az autógyárak és az elektronikai üzemek még a második negyedéves nagy kiesést is pótolni szerették volna, az ipar mindenesetre gőzerővel termelt;

• a home office azt jelentette, hogy a sötét, barátságtalan időszakokban mindenki otthon volt és égette a lámpáit (hat hónap alatt nagyjából nyolc hónapnyi számlát fizettünk átlagosan);

• ráadásul hiába volt október globálisan rekordmeleg hónap, itthon elég hideg volt eddig az ősz, mind az október, mind a november.

A piacnak pedig már csak az a szabálya, hogy ha a kereslet nő, a kínálat apad, jó magas árak alakultak ki. Így is történt, november 26-ra elszabadult a pokol, a zsinórár felment 80 euróig, a csúcsár 100 euróig, vagyis a jegyzések megháromszorozódtak. A HUPX magyar árampiacon a hazai árak verték a cseh és a szlovák árszinteket, a románnal szinkronban mozogtak.

Borús jövőkép, ha borús az idő

Aszódi Attila, a BME NTI egyetemi tanára szerint a hosszabb távú áramjövőnk szempontjából is fontos ez a Dunkelflaute-jelenség. A szakember az egyik egyetemi hallgatójával modellt készített, amely szerint ha 2030-ra és 2040-re is órás bontással kiszámítjuk, hogy milyen áramigény lesz és milyen áramkínálat, akkor súlyos gondok láthatók előre az ellátással, az illeszkedéssel.

Maga a számítás azért összetett, mert a lehetséges áramfogyasztási szcenáriókat össze kell vetni az elképzelhető erőművi portfóliókkal, továbbá a most novemberihez hasonló helyzetek elemzéséhez az év minden egyes (összesen 8760) óráját a változó erőművi termeléssel és a változó villamosenergia-igényekkel le kell írni ahhoz, hogy a termelés és a fogyasztás lehetséges egyensúlytalanságait megtaláljuk.

Maga az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) is több szcenáriót fogalmazott meg az itt olvasható 2030-es, 2040-es energiastratégiában.

Milyen lesz a kereslet és a kínálat?

A modell szerint ha a jelenlegi éves szinten kb. 45 TWh hazai áramfogyasztást kivetítjük tíz, illetve húsz évvel későbbi időpontokra, mindenképpen növekedés várható az áramigényekben. A konkrét érték nem ismert, csak egy intervallum becsülhető, 2030-ra 49-61 TWh, 2040-re 56-67 TWh.

A BME órás menetrendje úgy készült, mintha a teljes fogyasztás éppen úgy oszlana el a jövő naptári évek 8760 órája között, mint 2019-ben, csak arányosan felnagyítva az éves teljes igénynek megfelelően.

A kínálat előrevetítése még nehezebb feladat, mert az energiastratégia hat különféle forgatókönyvet határoz meg. Van ezek között olyan, amelyben például 2030-ban egyáltalán nincsen atomenergia, van olyan, amiben mindkét nagy egység (Paks 1 és Paks 2 ) is működik, de olyan is, hogy csak egy.

Minden modellben vannak időjárási adottságok, rendelkezésre állások, vagyis az, hogy az atomerőmű, a naperőművek, a szélparkok az év adott órájában a beépített kapacitásuk éppen hány százalékán termelnek. Az időjárástól függő megújuló energiaforrásoknál az órás termelési adatoknál szintén a korábbi évek nap- és széltermelését vetítették arányosan a jövőre a szakemberek.

A BME NTI tanulmánya három forgatókönyvre tér ki részletesen (a jelenlegi intézkedések szerinti, a földgáz és megújuló fókuszú, illetve a fotovoltaikus, azaz leegyszerűsítve: napelemközpontú stratégiára).

A szakember a részletes számok ismertetése nélkül is fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy szinte minden mix esetén bőven lesznek olyan üzemállapotok, amikor a Dunkelflaute idején komoly zavarok és hiányok jelentkeznek.

A hiány és az import

November 24-én például Magyarország hiánya 2100 MW zsinór-egyenértékes megawatt kapacitás volt, ami megfelel a teljes beépített Paks 1 kapacitásnak. Ez mindenképpen figyelmeztető jel. Egy átlagos jövőbeli forgatókönyv esetén ugyan összesítve csak körülbelül 1 TWh áram hiányzik majd 2030-ban, de bizonyos pillanatokban a nagy fotovoltaikus (napenergiára alapuló) arány miatt

• akár 2000 MW kapacitás is hiányozhat;

• és az említett 8760 óra közül mintegy 1000-1500 órában jelentkezik majd valamekkora hiány.

Mindez olyan helyzetet vetít előre, amihez egészen biztosan nem voltunk hozzászokva az elmúlt évtizedekben, hiszen a régió átlagfogyasztója számára a tartós áramszünet gyakorlatilag ismeretlen volt.

Ez a számítás még importpótlást is feltételez, de valójában az is problematikus lehet. A többi környező ország ugyanis szintén ugyanezeken a napokon küzd majd hiánnyal, és azt is érdemes tudni, hogy a Lengyelországtól a Balkánig tartó régióban addig rengeteg termelőkapacitás esik ki.

A teljes régió (erről csak 2018-as adatunk van) éves szinten 490 TWh áramot termelt, de ennek majdnem a felét ki kellene vonni a termelésből, mert szennyező. Ma 160 TWh az éves lignitalapú áramtermelés, illetve 81 TWh a feketeszén-alapú termelés. A klímavédelmi intézkedések következtében tehát a közép-európai térségben a jelenlegi termelés fele tűnhet el a nagy szennyező erőművek leállításával – mondja Aszódi Attila.

Az importnak nemcsak a regionális összkapacitás szabhat korlátot, de a határkeresztező kapacitások szűkössége is. Ezért különösen a Balkánon kell majd óvatosan „zöldíteni”, mert ebbe a régióba nehezebben jut el bármilyen befektetői tőke a megújuló fejlesztésekre, és ezeknek az országoknak értelmes alternatívát kell kínálni, hogy megcsinálják a maguk „Balkan Energiewende”-jüket, vagyis energiafordulatukat, hogy ne legyenek ilyen árkövetkezmények, mint amelyeket most novemberben láthattunk – teszi hozzá Turai József.