Még a járvány történelmi sokkja is kevés volt, hogy az energiagazdálkodást klímavédelmi pályára állítsa

2020. november 24. – 10:45

frissítve

Még a járvány történelmi sokkja is kevés volt, hogy az energiagazdálkodást klímavédelmi pályára állítsa
Szélerőműveket telepítenek munkások Németországban 2020 márciusában – Fotó: Jens Büttner / Picture Alliance / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

2020-ban rekordmértékben csökkent a szén-dioxid-emisszió, de ebben semmi ünnepelnivaló nincsen, hiszen nem a teljesítmény, a mobilitás és az emberi kapcsolatok rovására szeretnénk élhetővé tenni a világot. Ahhoz azonban, hogy ne térjünk vissza a rossz útra, és 2019 tényleg a világtörténelem legnagyobb károsanyag-kibocsátásának éve maradjon, sokat kell még tennünk – mondta a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) vezető közgazdásza.

Varró László, az IEA vezető közgazdásza a Portfolio Energy Investment Forum 2020 konferencián tartott nyitó előadásában beszélt a globális energiaipar koronavírusos állapotáról. Mint mondta, 2020 szinte semmihez sem mérhető gazdasági válságot hozott. Ehhez képest a 2008–2009-es pénzügyi válsága is elenyésző volt, legfeljebb az 1929–1933-as nagy recesszió fogható a koronavírus hatásához.

Zöld munkahelyek

Most a legnagyobb problémának a munkahelyteremtés tűnik, és ebben a fenntartható fellendülésnek is komoly szerepe lehet. A szakember szerint világszerte 9 millió, Európában 900 ezer zöld munkahely létesülhet. Igaz, maga Varró is azt mondta, hogy már a számlálás is nehézséget okoz. Hiszen csak egyetlen példával: hogyan számoljunk egy GE-nél dolgozó ember munkahelyét, aki szélturbinák, de fosszilisgáz-turbinák előállításában is részt vesz?

További nehézség, hogy a megújuló energiaipar jellemzője az, hogy a kapacitás létrehozása még élőmunka-igényes, de a működtetéshez már nem nagyon szükséges senki, ráadásul a napenergia vagy a szélenergia eszközigényét jellemzően nem itthon, hanem javarészt Kínában készítik, vagyis az alapanyag-beszerzés is ott teremt munkahelyeket.

(Ide kattintva olvashatja el legfrissebb cikkeinket!)

Miközben a hagyományos erőművek csalogatóak lehetnek a politikának, legyenek azok szenes vagy nukleáris erőművek, hiszen több száz ember dolgozik egy erőműben és több száz ember az alapanyag-ellátásban. Ettől függetlenül aligha lenne érdemes a zöldítést rövid távú foglalkoztatási szempontok miatt feladni.

Varró László egy energiaügyi konferencián 2014 októberében – Fotó: Anthony Harvey / Getty Images / The New York Times

Keynes kontra Friedmann

A munkahelyteremtésről, a nagy programok szerepéről gyökeresen mást vallottak még a legnagyobb közgazdászok is. John Maynard Keynes például nagyon hitt az állam keresletélénkítő szerepében.

„Fizessünk meg embereket, akik majd nagy lyukakat ásnak, és fizessünk meg más embereket, akik ezeket majd betömik” – fogalmazta meg híres politikáját, amely szerint az állam akkor is értelmes feladatot végez, ha valójában haszontalan munkahelyeket teremt. Érdekesség, hogy a New Deal idején az amerikaiak az állam révén részben pont vízerőműveket építettek.

Nagy ideológiai ellenfele, Milton Friedmann viszont nem szívelte annyira az értelmetlen munkahelyteremtést, ő a hatékonyságban hitt. A fáma szerint a hatvanas években, Ázsiában meglátogatott egy állami csatornaépítést. Döbbenten látta, hogy a modern traktorok és földmunkagépek helyett a munkások ásóval, lapáttal és csákánnyal dolgoztak. Megkérdezte, miért van ilyen kevés gép. Az őt körülvezető bürokrata büszkén kifejtette, hogy azért, mert ez egyben egy munkahelyteremtő-program is. Milton Friedmann erre azt válaszolta: „Ó, azt hittem, hogy a csatornaépítés a cél. Ha munkahely-teremtésről van szó, akkor ne ásót adjanak a munkásoknak, hanem kávéskanalat, kaparják ki azzal a csatornát.”

Az energiapiac

Ami pedig a pandémia energiapiacát illeti, Varró László szerint az energiakereslet minden gazdasági recessziónál csökken, de a mostani válságnak a fő jellegzetessége a bezárkózás, a közlekedés leállása, hiszen a kormányok szándékosan korlátozták a mozgást. Márpedig mindenhez, ami mozog, alapvetően olaj kell, ezért nem véletlen, hogy a koronavírus miatt 8 százalékkal csökkent idén a globális olajkereslet. A második világháború óta ez a 2020-as olajkereslet-visszaesés nagyobb volt, mint ha minden eddigi csökkenést hozó év visszaesését összeadnánk.

Az olajjal ellentétben a szenet és a földgázt főleg villamosenergia-termelésre használjuk. Egy csökkenő tortán, vagyis a kisebb árampiacon a gáz nagyobb részesedést szerzett, mert annyira lement az ára, hogy versenyképesebb lett. A cseppfolyós földgáz piacán 2019 történelmi csúcsot hozott a beruházások tekintetében. A szénfelhasználás viszont majdnem annyival csökkent, mint az olaj, annak ellenére, hogy a szenet sem használjuk már közlekedésre.

A karbonmentes energia örvendetesen növelte részesedését az energiamixben, főleg a megújuló energia, azon belül is a nap-és szélenergia, az atomenergia súlya viszont apadt, mert erőműveket zártak be, mások pedig korlátozták a termelésüket.

Ami azonban Varró szerint igazán ijesztő volt, hogy

még ez a történelmi sokk sem tette az energiagazdálkodást arra a pályára, ami a klímaváltozás szempontjából kívánatos lenne.

Olajtartályok Kaliforniában 2020 áprilisában – Fotó: David McNew / Getty Image

Mit remélhettünk?

A vírus előtt, tavaly novemberben az IEA optimistán azt várta, „hogy a világban van annyi innováció, ami kompenzálja a népesség és a gazdaság növekedését, és ez stagnáló károsanyag-kibocsátást eredményez” – mondta Varró. Ám abban az évben, amikor 100 millió ember elvesztette a munkáját, amikor rengeteg ember otthon maradt, végül még csökkent is a kibocsátás, de ezt az ugrást a párizsi egyezmény céljai szerint kétévente normál körülmények között is meg kellene valósítanunk.

„Vagyis most csökkent a kibocsátásunk, de ezen még nincs mit ünnepelni, a kevés munka, a kevés kibocsátás, a kevés társadalmi interakció ugyanis aligha kívánatos.”

Közvetlen koronahatások

A koronavírus segített, de azért már nekünk kell dolgozni, hogy tényleg 2019 maradjon a történelmi kibocsátási csúcs, és a lazulás után ne kezdjük el növelni az emissziót, mint például most Kínában.

De hogyan formálta át pontosan a vírus az energiafelhasználásunkat? Varró példája szerint az, hogy a Portfolio.hu konferenciájára idén ő például nem repülővel, vonattal, taxival jutott el, hanem egy online eszközzel, az természetesen csökkentette az ő energiafogyasztását.

Ugyanakkor az is egy koronahatás, hogy az emberek nem merik majd a nyitások után sem használni a tömegközlekedést. Egy elgondolkodtató számpéldával, a tömegközlekedés 12-szer hatékonyabb, mint ha mindenki autóval járna. Vagyis ha egy munkavállaló eddig mindennap bebuszozott a munkahelyére, az kisebb környezetterhelést jelentett, mint ha kéthetente csak egyszer hagyja el a home office-t, de azt autóval teszi. Hasonlóképpen negatív hatás az is, ha a rendszeresen otthon dolgozó munkavállalók tömegesen légkondit vesznek.

Éppen az egyéni mobilitás miatt a közlekedés villamosítása most még fontosabb feladat lesz, Varró szerint szerencsére az e-autó-piac viszonylag jól átvészelte a krízist. Recesszióban az újautó-vásárlások vissza szoktak esni, de ezen belül az elektromosautó-piac stagnálása azt jelenti, hogy az e-autók piaci részesedése megugrott, igaz, még mindig csak 3 százalék globálisan, de erősödik.

Beruházások alakulása

Az IEA adatai szerint az olajipari beruházások 30 százalékkal csökkentek 2020-ban, az Egyesült Államokban például válság is kialakult a palaolaj-iparágban. Ha ilyen alacsony maradna a következő években is a beruházási szint, akkor 2025-re évi 9 millió hordó termelés esne ki. Ha csak a 2020-as 30 százalék fog hiányozni a beruházásokból, majd jövőre visszaáll a beruházások korábbi mértéke, akkor is 2025-re 2 millió hordó termelési kapacitással kevesebb lesz.

A villamosenergia-szektorban 100 milliárd eurónyi beruházás-visszaesés volt tapasztalható, a nap és a szél azért jobban ment, de még ezen ágazatokban is csökkent a beruházási szint. Viszont, mivel ezekben az ágazatokban gyorsan apadnak a fajlagos költségek, lehet, hogy a kisebb beruházás is több kapacitást hozott létre. A nap és a szélenergia területén csak átmeneti zavart okozott tavasszal, hogy Kína bezárt, ma már az ipari fejlesztések jól mennek, a lakossági (tetőre telepített panelek) kevésbé.

Napelemekkel felszerelt lakóházak a lengyelországi Gdańskban 2020 októberében – Fotó: Michal Fludra / NurPhoto / Getty Images

Varró László szerint ami viszont tényleg kedvezőtlen tendencia, hogy a villamosenergia-hálózatok beruházásai is évről évre csökkennek, pedig a tiszta energia terjedéséhez az elengedhetetlen, hogy az energiarendszer minden részét modernizáljuk, digitális és okos rendszerek fejlődjenek.

A modernizációhoz szükséges beruházások közül Magyarországon a volumen kétharmada jöhet a magánszférából. A naperőműveknél ez például működik, az óvodák, kórházak, iskolák energiahatékonysági fejlesztése viszont közületi feladat.

Varró László szerint a hazai energiaágazatban

  • az atomenergia nélkülözhetetlennek tűnik;
  • az pozitívum, hogy Magyarország is megérkezett a napenergia-korszakba, ahogy Németország 2010-ben, Japán 2012-ben, Kína 2015-ben, mi most pörgünk fel, és az is jó, hogy a Nyugaton bevált aukciós rendszert alkalmazzuk;
  • az e-autó térhódítása is elindult, és az irány helyes, a környező országokhoz képest például erős a töltőhálózatunk;
  • ahol viszont nagy problémák vannak, hogy nincs hiteles elképzelésünk arról, hogy az épületek gázfűtésével mit fognak csinálni.