Titkos arab ingatlanbirodalomra bukkantak Londonban

Az utóbbi évtizedekben az Egyesült Arab Emírségek élén álló emír, Halífa bin Zájed al-Nahján offshore cégeken keresztül mintegy 170 ingatlant vásárolt fel Londonban, ezek összértéke már 2015-ben is elérte az 5,5 milliárd fontot (azaz 2200 milliárd forintot) – derítette ki a Guardian brit lap. Az elegáns Mayfair negyedben Halífa bin Zájed al-Nahján gyakorlatilag egy egész utcát birtokol, és az ő egyik ingatlanában működik már a világ legrégebbi Bentley-viszonteladója, a Novikov étterem, valamint az extravagáns Annabel’s night-club is. Bérlői összesen évi 160 millió fontot hoznak az emír konyhájára.

Ezt a szép portfóliót egy liechtensteini cég menedzseli egy London elegáns negyedében található, de egyáltalán nem feltűnő, sőt egy kissé elhanyagoltnak tűnő irodaházból. A Holbein Anstalt nevű cég nemcsak az ügyvédi irodákon, az adóparadicsomnak számító Seychelles- és Virgin-szigeteken alapított cégeken keresztül felvásárolt elegáns lakóházakat és üzlethelyiségeket kezeli, hanem ők továbbítják az uralkodócsalád bevásárlólistáját a Harrods áruháznak, majd szállíttatják az Emírségből érkező magángépekre a csomagokat.

Az emír ingatlanvásárlásait a megbízottak évtizedek óta a szokásos diszkréción messze túlmenve kezelik, a Guardiannek nyilatkozó bennfentesek szerint

megbízójukat szigorúan csak „Az Ügyfél” néven emlegethetik.

Ezért is számít nagy szónak, hogy a 2016-os Panama-iratokban említett offshore cégeket lenyomozva, illetve ezt követően a helyi földhivatal adatait átfésülve a brit lap fényt derített az ingatlanbirodalom valódi – ha nem is pontos – méreteire.

De a Guardian birtokába került iratokból az is kiderült, hogy a titokzatoskodás és offshore céghálózat fedezéke mögött már nem is biztos, hogy az emír rejtőzik. Halífa bin Zájed al-Nahján ugyanis 2014-ben agyvérzést kapott, és a kormányzás öccse, az egyébként a sandhursti Királyi Hadiakadémián végzett Mohamed bin Zájed kezébe került. A londoni befektetések egy részét pedig az emír féltestvére, az Emírségek meghatározó gazdasági érdekeltségeit felügyelő (övé a Manchester City is) Manszúr bin Zájed vonta ellenőrzése alá egy 2015-ös titkos szerződéssel.

De mi a baj azzal, ha valaki 170 házat vásárol?

A Guardian is hangsúlyozza, hogy „semmi törvénytelen nincs abban, ha offshore cégek brit ingatlanokat vásárolnak”. De akkor miért is érdekes ez az egész céghálózat? Egyfelől azért, mert Halífa (vagyis ma már Manszúr) bin Zájed nem egy saját dirhemjeit megfialtató vállalkozó, hanem a köz- és magánvagyon éles elválasztását nem ismerő egyeduralkodó, akinek hatalmát egyedül az Egyesült Arab Emírségeket alkotó többi hat törzs korlátozza. Ez jelen esetben azzal jár, hogy az emír nevén lévő ingatlanbirodalom egyben az Egyesült Arab Emírségek ingatlanbirodalma is.

Ráadásul a brit gyarmatból 1971-ben függetlenné vált országot Nagy-Britanniában érthetően fokozott érdeklődés övezi, de ez az érdeklődés igen kritikus. Ugyan a Mohamed bin Zájedhez köthető reformokkal az ország egy más kultúrák iránt nyitott, mérsékelt monarchiaként akarja magát újradefiniálni, de ahogy más hasonló rendszerek esetében, itt sem egyértelmű, a nyitásból mennyi a turizmushoz szükséges pragmatizmus, mennyi a külföldnek szóló PR, mennyi az iszlamista ellenzéki mozgalmaktól való félelem és mennyi a valódi modernizációs szándék.

Az biztos, hogy az Egyesült Arab Emírségeknek óriási lemaradása van az alapvető emberi jogok területén (és ez olyan mindennapi szörnyűségekben nyilvánul meg, mint az ország munkavállalóinak 90 százalékát kitevő vendégmunkások körében mindennapos kvázi-rabszolgaság), és egyik fő szponzora a véres és kilátástalan jemeni polgárháborúnak, illetve a kevésbé véres, ámde szintén kilátástalan líbiai polgárháborúnak. Az Egyesült Arab Emírségek londoni érdekeltségeit így könnyen egy nem túl szimpatikus rezsim titkos domíniumaként lehet látni. Ráadásul a brit fővárosnak már több évtizedes tapasztalata van az abu-dzabi érdekcsoportéhoz hasonló londoni ingatlanfelvásárlókkal.

Az oroszok és a kínaiak is imádják Londont

A kilencvenes évek végétől ugyanis Londonban számos orosz vagy a volt Szovjetunióból származó oligarcha jelent meg az ingatlanpiacon. Egy részüket a főváros oktatási és kulturális lehetőségei csábították; egy oroszokra specializálódott tanácsadó szerint mintegy 30 százalékuk gyereke iskoláztatása miatt vásárolt angliai ingatlant. Másokat viszont a pénzmosás elleni laza szabályozás vonzotta, hiszen így külföldre tudták menekíteni vagyonuk egy részét a nyersanyagexportjától függő orosz gazdaság, a politikai kockázatok és mellékhatások elől.

Ez a hullám azonban nemcsak az ingatlanpiacon éreztette hatását, hanem – ahogy azt az orosz befolyást vizsgáló parlamenti bizottság is megállapította – komoly hídfőállást is teremtett Moszkva informális befolyása és a Kreml ügynökei számára.

Az évtized végére a szabályok szigorítása, illetve az Ukrajna elleni hibrid háború miatti szankciók hatására az orosz hátterű londoni ingatlanvásárlások jelentősen csökkentek, és az sem hangzott csábítóan, hogy a brit belügyminisztérium a 2018-as Szkripal-mérgezés után a megkezdte az orosz származású milliomosok vagyonának és Kremllel való kapcsolatának átvilágítását.

Azonban közben megjelentek a kínai és hongkongi vásárlók. Mára mintegy 220 ezer londoni ingatlannak vannak kínai és hongkongi tulajdonosai, az egymillió font (kb. 401 millió forint) feletti ingatlanokban részesedésük eléri a 15 százalékot, de

az igazán értékes, 10 millió font feletti vételáron meghirdetett ingatlanok vásárolóinak ötödét teszik ki.

Csak 2019-ben 7,7 milliárd fontot (kb. 3100 milliárd forintot) fektettek be a szektorban. Motivációik hasonlóak lehetnek a húsz évvel korábbi orosz úttörőkéhez, és a háttérben ugyanúgy lehetnek az elmúlt évtizedek gazdasági fellendülésének Pekinghez lojális haszonélvezői, mint városuk függetlenségének felszámolása miatt egész egzisztenciájukat az egykori gyarmattartó fővárosában újrakezdő vagyonosabb hongkongi ellenzékiek.