Kultúrharc vagy biznisz a NER beszállása a Libribe?

Gazdaság
Illusztráció: szarvas / Telex

A 290 milliárd forintnyi részvénycsomaggal kistafírozott kormányközeli elitképző, a közép-európai ellen-CEU szerepre törő Mathias Corvinus Collegium beszáll a Libri-Bookline csoportba, melynek kisebbségi tulajdonát Spéder Zoltántól veszik meg. Kultúrharcról vagy üzletről szól, ha a NER-es alapítvány bevásárolja magát a magyar könyvpiac domináns szereplőjébe?

Miután Spéder Zoltán, a korábban kormányközeli milliárdos 2016-ban a Fidesz-média és ügyészség célkeresztjébe került, fokozatosan értékesítette meghatározó piaci érdekeltségeit. Előbb az FHB-tól, majd a BIF-től, végül a CEMP-től és vele az Indextől kellett megválnia, könyves tulajdona azonban idáig megmaradt. Spéder 2013 óta a Libri-Bookline kisebbségi, 25,4 százalékos tulajdonosa, ők a magyar könyvpiac domináns helyzetben lévő vállalatcsoportja.

Ez az, amire már hivatalosan is bejelentkezett a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Alapítvány. Előbb átcsoportosításokkal és tőkecsökkentéssel mintha eladásra készítették volna elő a céget, majd a Válaszon megjelent egy fotó, amin Spéder Szalai Zoltánnal, az MCC főigazgatójával tárgyal, október 1-én pedig az MCC közleményt adott ki, hogy tárgyalásokat kezdtek a Spéder Libri-tulajdonát birtokló Axialis Holding Zrt. megvásárlásáról. Még zajlik a részletes cégátvilágítás, ez a tervezett akvizíció megvalósulásának alapfeltétele, annak végéig nem nyilatkoznak – írta az MCC a Telex szándékokat firtató kérdésére.

Hogy a Libri körül vannak vevőjelöltek, többen tudni vélték már egy ideje, de az MCC felbukkanása meglepte az egyébként belterjesen jól informált könyves szakmát. 

„Váratlan volt, és sokakat kicsit meg is ijesztett, mert egyelőre nem látjuk, hol vannak szinergiák egy nagy könyvkiadó- és könyvterjesztőcsoport és az MCC között, miért kellett nekik, mi is ennek a jelentősége”

– mondta kérdésünkre Gál Kati, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke.

 

Telik

Több könyvkiadó vezetőjével és más piaci szereplőkkel beszéltünk az elmúlt napokban a tervezett bevásárlásról, de a meglepődés ellenére a könyvesek többsége az adásvétel után sem számít drámai változásokra a hazai könyves szakmában, legalábbis egyelőre. A legnagyobb magyar könyvterjesztő és kiadó csoport kisebbségi tulajdonának eladása normál esetben csak egy üzleti hír lenne, a bizonytalanságot ebben az esetben a potenciális vevő személye jelenti: az MCC az az elitképző alapítvány amelyet az állam júniusban nagyon kistafírozott, többek között a székházával, valamint a Mol, illetve a Richter Gedeon tőzsdei blue chipek 10-10 százalékával, ráadásul az alapítvány kuratóriumi elnöke Orbán Balázs miniszterhelyettes;

vagyis a NER-hez ezer szálon kötődő intézmény tör be a könyvpiacra.

A Libri-Bookline csoport a magyar könyvpiac legnagyobb szereplője, az egész vertikumban piacvezetőként vannak jelen a könyvterjesztéstől a könyvkiadáson át a bolthálózatig. Az Alexandra bedőlése után (Matyi Dezső érdekeltségeivel szemben két felszámolás van még ma is folyamatban) bő 10 milliárd tűnt el a magyar könyvpiacról, és a független kiadók és könyvesboltok mellett csak két nagy szereplő maradt: a kisebb, körülbelül a piac 20 százalékát uraló Líra, valamint a nagyobb, 50 százalék körüli Libri. Utóbbi modernizáltabb, korszerű értékesítési rendszerük van, és nagyon magas árréssel dolgoznak, elég kemény feltételeket is szabnak a többieknek – a Librit nem mindenki szereti, de professzionálisnak tartják őket, és megkerülhetetlenek: ami náluk történik, az az egész magyar könyves szakmát érzékenyen érinti.

Orbán Balázs, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kuratóriumának elnöke, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára beszédet mond a Mathias Corvinus Collegiumban tartott sajtótájékoztatón 2020. szeptember 9-én, mellette Szalai Zoltán főigazgató
Fotó: Kovács Tamás / MTI 

 

A Balogh–Spéder-sztori

A Libri-Bookline csoportnak Spéder Zoltán a kisebbségi tulajdonosa, a többségi Balogh Ákos és családja. Balogh még a kilencvenes évek eleji kárpótlási jegyes időkben szerezte meg az állami könyvterjesztő vállalat jogutódját, a Librinek azóta meghatározó tulajdonosa. A Libri 2013-ban fuzionált Spéder érdekeltségével, az akkor éppen Shopline-nak nevezett Bookline-nal; lényegében utóbbi integrálta a sokkal nagyobb, országos könyvértékesítő hálózattal is rendelkező Libri-csoportot.

A közös cégben Baloghnak közel háromszor annyi papírja, 67 százalék feletti részesedése lett, mint Spédernek, az összeolvadásuk saját speciális szabályai miatt azonban a Libri-Bookline csoportban a döntések közül nagyon sokat csak 75 százalékos támogatással lehet meghozni. A Spéder által kiharcolt vétójogok, ha jön az MCC Alapítvány, utóbbit is megilletik, ennyiben a 25,4 százalék máris egy kicsit többnek látszik: az MCC kisebbségi tulajdonosként is stratégiai szerephez juthat a könyves cégcsoportban.

Bár könnyen úgy tűnhet, hogy a NER az MCC-n keresztül most elveszi Spéder egyik utolsó jelentősebb tulajdonát is, a tárgyalásokra rálátó forrásaink szerint eredetileg valójában nem csak Spéder részét akarták megszerezni. Az MCC ugyanis előbb a többségi tulajdonos Balogh Ákosnak tett ajánlatot, aki azonban azt elhárította, és javasolta maga helyett Spédert. 

Az MCC lehetséges (kettős) motivációjáról különféle találgatások élnek, 

a vétel egyszerre lehet jó üzlet és kultúrpolitikai hadművelet.

Kezdjük az előbbivel. A Libri-Bookline csoport konszolidáltan 23-25 milliárd forintos forgalmat hozott az elmúlt években, emellett tavaly 1,7 milliárd forintos eredményt ért el, és 1,3 milliárd forintos osztalékot is kifizetett. Tekintve, hogy a teljes magyar könyvforgalom 55 milliárd forint, ez elég jó mérlegnek tűnik.

Az osztalék kapcsán információink szerint volt némi vita Balogh és Spéder között, az it-elnök Spéder inkább az osztalék kifizetését javasolta, míg Balogh szívesen benntartott volna forrásokat a cégben, végül a magas osztalék mellett a tulajdonosok tőkeleszállításokkal a jegyzett tőkét is visszavették. A cégcsoport számai ezzel együtt a fúzió, 2013–14 óta folyamatosan javulnak. A Libri-Bookline Zrt. jól sakkozott az elmúlt években, több lábon állnak, online és offline eladásban és a könyvek kiadásában is erősek. Hozzájuk tartozik a saját alapítású Libri Kiadó mellett a Jelenkor, a Helikon, a Park és a Kolibri is, és résztulajdonosok a Kalligramban, a Jaffában és a Scolar Kiadóban. A könyvértékesítés nagyját még mindig a körülbelül öt tucat üzlet adja, de egyre nagyobb szelettel bír az online értékesítés is, ami a járványidőszakban eléggé felfutott, így a vállalatcsoportnál tudomásunk szerint éves szinten 2020-ban is csak legfeljebb 10-15 százalékos visszaeséssel számolnak, bár a karácsonyi időszakon sok fog múlni.

Az adásvétellel az MCC résztulajdonos lesz a Libri egész piacot meghatározó, a könyvesboltokat ellátó könyvterjesztő vállalatában, valamint a könyvkiadóikban is. A Libri Kiadóban ráadásul ezzel egy időben zajlik egy párhuzamos, de ettől a történettől a szereplők elmondása szerint független átalakulás: a két ügyvezető szakmai résztulajdonos, Sárközy Bence és Halmos Ádám eladta, illetve éppen eladja a részét. Tudomásunk szerint az előbbi 16 százalékos részesedését az anyacég, a Libri-Bookline csoport vette meg, az utóbbi közel 26 százalékos pakettjénekStraub Elek, a Magyar Telekom volt vezére lehet a vevője, míg Halmos új kiadót alapít.

Iparági becslések szerint az MCC éves szinten 3-400 millió forint osztalékot remélhet a Libri-Bookline hozzájuk kerülő 25,4 százalékos tulajdonrésze után. Bár a lehetséges vételár nem ismert, úgy tudjuk, hogy Spédernek a Libri-Bookline csoport piaci helyzetéhez képest reális ajánlatot tettek, piaci árat kínáltak a tulajdonáért. Bár a végső feltételekről még nincs megállapodás, a felek nem elégedetlenek.

Spéder Zoltán 2015-ben, a Közép-európai Média Zrt. elnökeként a Portfolio gazdasági konferenciáján, mellette Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter
Fotó: Soós Lajos / MTI 

Háttérbeszélgetéseink alapján és a cégcsoport gazdasági folyamatait, számait ismerve azt feltételezhetjük, hogy a vételi ajánlatot valahogy úgy lőhették be, hogy az évi 300 millió forint 

akár 10 százalék körüli hozamot is jelenthessen az MCC-nek,

ami nagyságrendileg néhány milliárdos vételárat jelenthet. Mindez persze akkor érvényes, ha az új felállásban a csoportban felhalmozott szakértelemre építenek, és maradni tudnak a piacon elért eddigi gazdasági mutatószámok.

A bevásárlás tehát piaci alapon is bőven megérheti az alapítványnak, és a könyvszakmában úgy tudják, racionalizációt is terveznek: szorosabb integrációt a Librihez tartozó könyvkiadók között, de elképzelhető egyes boltok bezárása is.

A Mathias Corvinus Collegium a MCC-törvénnyel és a vagyonkezelői törvény módosításával jutott óriási vagyonhoz, mely ezzel egy pillanat alatt elvesztette közpénzjellegét. Az alapítvány lényegében az adófizetők pénzéből játszhat kockázati tőkebefektetőt, és nagyon erős biztosítékokkal rendelkezik: az állam a kurátorokra ruházta az alapítói jogokat is. Az elgondolás az, hogy a kormányközeli elitképző a tevékenységét a határon túlra is kiterjesztve hozzon létre egy formálisan az államtól független intézményrendszert, és a rá ruházott 300 milliárd forintos vagyont megőrizve, annak hozamaiból működjön. Ez a modell (alapítványi vagyon hozamából élő egyetemek) az Egyesült Államokban teljesen bevett, de a magyar megvalósítás nem választható el a politikától.

 

Vannak erre vállalkozók

Ugyanígy, a könyvpiaci bevásárlásra is nehéz pusztán piaci lépésként tekinteni. Közleményében az MCC azt hangsúlyozta, hogy 2008-tól vannak jelen a könyvpiacon, az alapítvány „a tervezett tulajdonszerzéssel kiadói és könyvkereskedelmi tevékenységét kívánja továbbfejleszteni”. Ez a jelenlét a valóságban marginális: az OSZK köteles példányos katalógusa szerint

az elmúlt 12 évben összesen 15 címet adtak ki.

Vajon a NER a lépéssel mégiscsak politikai pozíciókat akar szerezni magának a könyvpiacon? Hasonló ambícióktól régóta tart a könyves szakma. Az Alexandra bedőlése idején főleg L. Simon László szorgalmazta kitartóan, hogy az állam vállaljon aktív szerepet a kiadói szférában. A Petőfi Irodalmi Múzeumban egy 2018-as rendezvényen az akkor már csak volt kulturális államtitkár a technikai kérdésekről azt mondta, szerinte nem valószínű, hogy az állam megvegyen egy létező láncot. „Ennél intelligensebb a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Vannak erre vállalkozók” – mondta. „Nem tartanak a kormány kultúrharcos térfoglalásától” – kommentálták mindezt diplomatikusan a Libri Kiadói Csoport akkori résztulajdonosai.

Azóta a PIM főigazgatója Demeter Szilárd lett, aki kipróbált kultúrharcosként a könyvszakma egészéért is felelős miniszteri biztos, a NER alapítványa pedig most világítja át a szektor legnagyobbját. Ezt könnyű lenne összeolvasni, de Demeternek (akinek eddig könyvpolitikai működéséről kiadói körökben nincs rossz vélemény, bár a tervezett covidos mentőcsomagjából csak egy kisebb tétel valósult meg) a szakma szerint nem volt köze az MCC libris ügyletéhez, az őt is meglepetésként érte.

Ha megvalósul az üzlet, az MCC kisebbségi tulajdonos lesz, igaz, erős menedzsmentjogokat fognak megörökölni Spédertől. A többségi tulajdonos ugyanakkor továbbra is Balogh Ákos marad, aki ugyan nem akart élni az elővásárlási jogával és ezzel szembemenni a NER-es alapítvánnyal, de most kiadói körökben – több helyről hallottuk ezt – azt kommunikálja, hogy nem kell nagyon aggódni az MCC miatt:

„Amíg én itt vagyok, semmi nem fog változni”

– idézik ismerősei a főtulajdonost, aki azt mondja, garantálja, hogy a kiadói tevékenységben nem lesz látható a tulajdonszerzés.

Az általunk megkérdezett kiadóvezetők egytől egyig azt hangsúlyozzák, hogy a könyv 90 százalékban piaci alapon működik Magyarországon: végső soron az olvasó dönt, illetve a szerző, aki át tud menni egy másik kiadóhoz. „Nem nagyon lehet ideológiailag befolyásolni a kiadást, mert akkor elromlik az üzlet. A könyvpiacot nem lehet megerőszakolni, írót nem lehet pénzből csinálni, ezt megpróbálták mások az elmúlt években is, de nem ment” – mondta a Telexnek az MKKE-elnök Gál Kati. Ezt hangsúlyozza Kolosi Tamás, a Libri fő vetélytársa, a Líra Könyv Zrt. elnöke is: „Magyarországon van összesen 3 millió könyvvásárló, nekik nem lehet bármit eladni, ezért nincs is nagyobb tere a könyvkereskedelemben politikai szempontoknak”. Kolosi meggyőződése ezért, hogy a Libri esetében is piaci vásárlásról van szó.

 

Kultúrdarálóban

Dúró Dóra múlt heti mesekönyvdarálása ugyanakkor a könyves szakmát komoly aggodalommal tölti el. Az MKKE kétszer is tiltakozott az akció ellen, miközben azt látni, hogy miniszteri és miniszterelnöki szinten nem a könyvpusztítás, hanem a „homoszexuális propaganda” ellen keltek ki.

„Félő, hogy az ágyúk a könyves szakma ellen fordulnak”

– mondta nekünk erről Kocsis András, a Kossuth Kiadó vezetője, az MKKE korábbi elnöke, így folytatva: „Nem gondolom, hogy bármi nagyon történne a Librivel egy évig. De nem feltétlenül tűnik kedvezőnek, ha az állam megjelenik egy könyvkiadásban monopolhelyzetben lévő cégnél”.

Akik politikai befolyástól tartanak, inkább csak finomabb eszközöket emlegetnek: mit tesznek ki a kirakatba, melyik kötetekből lesz a boltokban gúla, mi kerül be az online ajánlatba, ilyesmivel lehet némileg befolyásolni. Ezenkívül egy-egy kiadó profilját lehet kicsit ideológiailag fazonírozni, de mint egy nagy szépirodalmi kiadó vezetője mondta nekünk:

„Attól még, hogy kiteszik Dúró Dóra összes meséit a kirakatba, nem azt fogják megvenni az emberek”,

a NER ezért nem tudott idáig mit csinálni a kultúrharcos lelkesedés dacára sem a könyvpiaccal. Igaz, tette hozzá, van egy olyan tapasztalat, hogy a NER-közeli vásárlók hosszabb távon ritkán szoktak kisebbségi tulajdonnal megelégedni.