Elkészült az oroszokat és az ukránokat kihagyó dél-európai gázfolyosó

2020. október 13. – 09:32

Másolás

Vágólapra másolva

Az elmúlt öt évben több változás történt az európai gázpiacon, mint azelőtt ötven évig. Most bejelentették, hogy négy és fél év után elkészült a TAP (transzadriai gázvezeték), az azeri–török–görög–albán–olasz gázfolyosó. Eleinte nem látszott az értelme, de most alaposan megbolygathatja az európai gázegyensúlyt.

Régen olyan egyszerű volt az európai gázpiac felénk, kelet-európaiak felé eső része, mint a lejtő. Jött az orosz gáz, mégpedig Ukrajnán keresztül, ide-oda leágaztak a vezetékek, mindenki megkapta az általa megvett gázt. A keleti–nyugati iránynak természetesen továbbra is ez a szárazföldi, egyenes útvonala lenne a legracionálisabb szállítási iránya, csak éppen van egy csomó politikai tényező. Elsősorban az, hogy az oroszok és az ukránok, illetve az oroszok és a lengyelek, na és persze az oroszok és az amerikaiak nem szeretik egymást. Ennek sok következménye van, de a legfontosabb az, hogy az oroszok próbálják kikerülni az ukránokat és a lengyeleket (Északi Áramlatok), az unió és az Egyesült Államok pedig néha beszól erre. Képzelhetjük, mi lesz, ha az inkább oroszbarát Donald Trump helyett nyer a sokkal inkább ukránbarát Joe Biden.

Délről is lehet kerülni

Október 12-én aztán újabb fontos változás történt, elkészült a TAP (a transzadriai gázvezeték), amely a gigantikus azeri gázmezőt, Shah Deniz 2-t köti össze Törökországgal, Görögországgal, Albániával és Olaszországgal. Ha nagyon leegyszerűsítenénk a helyzetet, akkor ez Azerbajdzsánnak jelentene egy oroszmentes, új értékesítési csatornát a Nyugat felé. A gáziparban ilyen azért nincsen, senki, semmilyen projektben nem tudja figyelmen kívül hagyni az orosz érdekeket – ha a brit BP vagy az azeri SOCAR nem kooperálna az oroszokkal, megnézhetné magát. Maga a nagy projekt, a déli gázfolyosó 40 milliárd dolláros beruházás, igaz, ennek a TAP csak egy része.

A vezeték

Mindenesetre ez a vezeték 878 km hosszú, nagyon fontos útvonal, csatlakozik a transzanatóliai csővezetékhez (TANAP), a kipoi török–görög határnál éri el Görögországot, majd Albánia és az Adriai-tenger érintése után ér el Dél-Olaszországba. Az olasz vezetékrendszerhez Puglia régióban csatlakozik. Immár tele van molekulával, ha a pugliai csatlakozás is százszázalékos lesz, a tervek szerint november közepén elindulhat az éles gázszállításra.

Legyen alternatíva

A TAP valamennyi érintett ország helyzetét megkönnyítheti. Aki csak egy helyről tud gázt vásárolni, az teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül (így voltunk régen mi is), szemben azzal, akinek van választási lehetősége (mi dúskálunk, osztrák, szlovák betáp után lesz vagy lehet szerb, horvát, román is). A TAP például az egycsatornás görögöknek lesz nagy előrelépés.

Ahogy a TAP közleménye is mondja, az új déli gázfolyosó kulcsfontosságú részeként a TAP stratégiai és gazdasági szempontból fontos Európa számára, és elengedhetetlen az új földgázforrásokhoz való megbízható hozzáférés biztosításában.

A TAP a jövőben jelentős szerepet játszik Európa energiabiztonságának növelésében, az ellátás diverzifikálásában, valamint a szén-dioxid-mentesítés célkitűzéseiben (itt persze nem tudni, mire gondol a közlemény, talán arra, hogy a gáz segít kiváltani a legszennyezőbb szenes erőműveket).

A tulajdonosok

Maga a projekt amúgy széles összefogás eredménye, 20-20 százalékos részesedéssel van benne a már említett brit BP, az azeri SOCAR (20%), az olasz Snam, 19 százaléka van a belga Fluxysnak, 16 százaléka a spanyol Enagásnak és 5 százaléka az egészet egykor kitaláló svájci Axpónak.