Az állam próbálja magyarázni a negyedóráig elérhető milliárdos pályázatot, de a szakmát nem hatja meg

Az idei iskolaév a hazai vállalatok és a pályázatírók számára is egy tanulságos történettel kezdődött. A szakma egyszer csak azt vette észre, hogy augusztus 31-én, hétfőn a HIPA honlapjára felkerült, hogy másnap 8 órától újra be lehet adni az intézmény Versenyképesség Növelő Támogatási Program (VNT) pályázatát.

Ez egy olyan támogatási konstrukció, amelyet a versenyképesség-növelő támogatásról szóló rendelet alapján írták ki, és amelyet azon méretesebb vállalkozások vehettek igénybe, amelyek

• nagy foglalkoztatók,
• nehéz helyzetbe kerültek a járvány miatt (árbevételük, vagy megrendeléseik negyedét elvesztették),
• amelyek vállalták, hogy előre menekülnek, vagyis beruháznak, fejlesztenek.

A program ezeket a beruházásokat segíti vissza nem térítendő támogatással, akár 30-40-50 százalékos arányban is, de legfeljebb 800 ezer euró (mintegy 280 millió forint) értékben.

A program célja valid, a segítség sokaknak jön jól. Másnap, szeptember 1-én, kedden el is indult a program, ám azt 8.15-kor már le is zárta a HIPA, ugyanis a 18,4 milliárd forintos keret kimerült.

Később az is kiderült, hogy nem mindenki a maximális összegre pályázott, közel száz anyag érkezett be. Ennek a rövid határidővel meghirdetett és sebtiben le is zárt pályázatnak a történetet jártuk körbe a lebonyolító HIPA, a felügyelő KKM, illetve három pályázatíró segítségével.

Megkérdeztük a KKM-t és a HIPA-t a pályázat rendkívüli körülményeiről, és bár, mindkét intézmény gyorsan és részletesen (nagyrészt egymással átfedően) válaszolt kérdéseinkre, valódi magyarázatot nem hallottunk az alapvető kérdésre, miért volt ilyen szűk a rendelkezésre álló idő. Hallgassuk először a HIPA-t:

„A pályázatra 2020. április 21-től lehetett jelentkezni, és május 28-ig 806 darab pályázat érkezett be. Az eredeti 50 milliárd forintos keretet – az érdeklődés mértékére tekintettel – a kormány több alkalommal is bővítette. A pályázatok feldolgozását követően kiadott támogatói okiratok alapján a 169,33 milliárd forint keretösszegből mintegy 18,5 milliárd forint nem került felhasználásra. Erre figyelemmel került sor 2020. szeptember 1-jén 8.00 órakor a pályázat ismételt megnyitására, azonban negyedóra alatt 98 pályázat érkezett be, összesen 47 milliárd forint értékben, ezért 8 óra 15 perckor le kellett zárni a programot.”

Nem reális egy nap alatt

Hurrá, van forrás, van érdeklődés, de akkor egyáltalán miért keresték meg a Telexet a hazai pályázatíró szakmából? Ahogy forrásaink mesélték, leginkább azért, mert egyszerűen nem életszerű az, hogy a koronavírusos nehéz környezetben a pályázatokat követő céges munkatársak, a megsegítendő vállalatvezetők folyamatosan úgy figyeljék a pályázati lehetőségeket, hogy valójában már 90-95 százalékban kész pályázatokkal rendelkezzenek és így másnap reggelre képesek legyenek egy nagyon komplex pályázatot össze is állítani.

Ahogy hallottuk, az uniós pályázatoknál 30 nap áll rendelkezésre a pályázatok összeállítására, de a COVID’19 megkövetelte gyorsabb reagálás idején sem csökkent ez az idő két hét alá.

Egy ilyen pályázatban ugyanis be kell mutatni dokumentumokkal, hogy valóban 25 százalékkal csökkent a forgalom, vagy a megrendelés-állomány, de a tervezett beruházás részletes hatástanulmányát is megköveteli a HIPA.

Ez még akkor sem reális egy nap alatt, ha a cég mindent félredob, csak ezzel foglalkozik, mert bizonyos anyagok beszerzése csak külső partnerektől lehetséges – hallottuk egy pályázati szakembertől. Ahogy fogalmazott, pusztán a publikus piaci információk alapján ez egy frusztráló, teljesíthetetlen kihívás, természetesen, ha valaki akár csak pár nappal korábban is értesült már a lehetőségről, az könnyebben elkészülhetett.

Mind a minisztérium, mind a HIPA azzal érvelt, hogy a pályázatot igenis előzetesen meghirdették, ami szó se róla: tényszerűen igaz. Ám a KKM és a HIPA válaszából sem derül ki, hogy miért csak egy nappal a benyújtás előtt.

Idézzük most a KKM levelét:

„Az újranyitás tényét a HIPA egy nappal korábban a honlapján közzétette, ezért a pályázatok benyújtásának lehetősége a vállalatokat, illetve tanácsadó cégeket nem érte váratlanul. A program sikerességét és nyitottságát jellemzi, hogy összesen közel 30 különböző nemzetiségű vállalat nyújtott be pályázatot. A projektek számában, a beruházási volumenben és a megítélhető támogatás összegében egyaránt 75-80 százalék közötti a magyar tulajdonú cégek aránya. A beérkezett pályázatok alapján világosan látszik, hogy a VNT rendkívül széles körben, mintegy 30 különböző szektort érintve tudta mozgósítani a magyarországi vállalatokat.”

Lehetett rá számítani?

Tehát egy korábbi pályázat nyílt meg újra, de vajon lehetett-e erre számítani? Az általunk megkérdezett pályázatírók szerint nem. Vagyis természetesen soha nem zárható ki teljesen, hogy valaki úgy gondolkodik, hogy elkészít egy olyan biankó pályázati anyagot, amely alkalmas lehet a későbbiekben akár egy olyan beadásra is, ahol túljelentkeztek az érdeklődők egy pályázatra, de azért lutrira nem szokás ekkora munkát elvégezni.

Ráadásul az első turnus után hónapok teltek el, vagyis lehet, hogy a pályázó már csak azért is hiába dolgozna ilyenkor, mert menetközben a piac átalakul, visszarendeződik a forgalom, új beruházási ötlet merült fel.

Ezek figyelembevételével aligha reális az, hogy az egyaránt információhiányban szenvedő cégeknél augusztus 31-én, szeptember 1-én már tömegesen álltak készen az asztalfiókokban az anyagok. Ennél a reggel 8-tól beadható pályázatnál ráadásul emailben kellett elküldeni az anyagot (nem pedig valami jól bejáratott rendszerbe kellett feltölteni), majd ugyanazt postán is fel kellett adni. Ez azt is jelenti, hogy abban a bizonyos 15 percben a fogadó félnek egyesével ki kellett nyitnia a pályázati anyagokat és valamiképpen összeadnia az értékeket, hogy megállapíthassa, a keret kimerülését.

Természetesen azt nem tudhatjuk, hogy a szűk negyedóra alatt beömlő pályázatok hátterében az áll, hogy valakik előbb értesültek a készülő újranyitásról, de az biztos, hogy egy hosszabb felkészülési időszak hatástalanította volna ezt a gyanút. Esetleg az lehet beszédes, ha majd kiderül, hogy kik nyertek ebben az etapban a pályázaton.

Közpénzről van szó, így remélhetőleg hamarosan publikus lesz a lista, bár a tanácsadók szerint eddig az első felvonások eredményei is csak szórványosan láttak napvilágot.

Ám ahogy forrásunk meséli, az egész szakmának frusztráló az, hogy a hazai költségvetés által finanszírozott pályázatoknál, amelyet nem követ olyan szigorúan az Európai Unió, nem monitoroz az OLAF, rendszeres az, hogy a rövid pályázati időszak alatt gyakorlatilag nem is kehet beadni a pályázatokat. A rendszer végig technikai hibát jelez, aztán lezárják, a tanácsadók meg képtelenek elmagyarázni az ügyfeleiknek, hogy

„nem mi vagyunk a totál felkészületlenek, tényleg több óra alatt sem lehetett túljutni a rendszeren.”

(Borítókép: Ésik Róbert, a Nemzeti Befektetési Ügynökség (Hungarian Investment Promotion Agency, HIPA) vezérigazgatója és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a HIPA Év befektetője díjainak átadásán a Pesti Vigadóban 2020. február 12-én. Fotó: Soós Lajos / MTI)