Mesterséges intelligencia generálja az ehetetlen lángost

Jó ideje elárasztották már a közösségi médiát a mesterséges intelligenciával generált ételfotók. Eleinte főleg vidéki éttermek és ételfesztiválok hirdették magukat valószerűtlenül takaros, kockás terítős asztalokat ábrázoló, békebeli hangulatú képekkel, majd a fotók megjelentek az éttermek bejáratánál is. Először mindenki legyintett rájuk, mondván, túl gagyik ahhoz, hogy elterjedjenek. Mostanra viszont már a teljes budapesti belváros is tele van velük, minden sarkon találni olyan éttermet, ami részben vagy egészben MI-vel generált képekre építi az arculatát.

A jelenség nem csak a magyar főváros vendéglátásának megjelenését teszi tönkre, ott van Amerikában és Nagy Britanniában is, erről panaszkodik a New York Times és a Guardian. Ám külföldön sokkal nagyobb felháborodás övezi a mesterséges éttermi menük és reklámanyagok megjelenését. Előfordult, hogy egy túl sok MI-fotót használó kávézó kirakatát összegraffitizték a vendégek. Amerikában több étterem indított a közösségi médiában mozgalmat az MI-fotók ellen például kézzel rajzolt menükkel.

Talán mindez a gasztroforradalom hibája is, hiszen az utóbbi 15 évben egyre nagyobb lett a verseny: egyre szebb ételek, egyre kreatívabb tálalások, csillogóbb húsok, gusztusosabb mártások, nyúlósabb sajt, zöldebb mikrozöldek kellettek ahhoz, hogy az ételfotók felkeltsék az emberek érdeklődését. Amint azt Heim Alexandra, fotós kérdésemre megállapította, már a hétköznapokban is állandóan stílusos ételfotókat készít az is, akinek ez semmilyen módon nem áll közel a foglalkozásához.

Sokan a tökéletes fotókra törekedve döntenek úgy, hogy nem maguk oldják meg a fotózást, és nem is hívnak profi ételfotóst, hanem egyszerűen a mesterséges intelligenciára bízzák a feladatot. Heim szerint ez azért is furcsa, mert ma már egy közepes okostelefonnal is remek képeket lehet készíteni, és nem is kell hozzá akkora ügyesség. A fotós szerint mégsem kell azon aggódni, hogy az MI átveszi az uralmat, az igényesebb helyek sosem fogják magukat ilyesfajta kamufotókkal népszerűsíteni. A vendéglátás amúgy nagy bajban van, és az éttermeknek egyre kevesebb pénzük van marketingeszközökre, tette hozzá. Hiszen nem elég az, hogy egy ételfotós felvételeket készítsen a menüről, azokat a fotókat aztán tartalommá kell alakítani, ezeket a közösségi média felületein pörgetni, és így tovább.

Az MI-uralta éttermek látványvilága párhuzamosan fut azzal a jelenséggel, hogy egyre több hely épít az ételei látványosságára, és arra, hogy színes, feltűnő fogásaiból a görgetést megakasztó posztokat, sztorikat fognak a vendégek készíteni a közösségi médiában. Ahogy korábban írtunk róla, Budapest belvárosa is tele van olyan helyekkel, amelyek előtt egy-egy influenszer felkapott Tiktok/Instagram posztjának hatására alakultak ki végtelen sorok. Ezek általában túlcicomázott, máskülönben nem túl érdekes, de legalább a valóságban is létező ételek: színesre komponált Buddha-tálak, matcha-turmixok, császármorzsák és szürreálisan magas palacsinták. A látvány létfontosságú lett, és úgy tűnik, ez már akkor is így van, ha annak a valósághoz már semmi köze nincs. Sőt: a mesterséges ételfotók még sok más, amúgy elfogadható MI-képhez képest is meglepően ügyetlenek, inkább kevésbé igényes rajzfilmek illusztrációira hajaznak, mint igazi ételekre.

Hetek óta járom a várost az éttermek kirakatait, fejléceit, menüit fürkészve, és Budapest belvárosi vendéglátásának kifejezetten a turistákat célzó felületein látom a legtöbb MI-fotót. Lángososok, kebabosok-gíroszosok, gulyással és tipikusan magyarosnak mondott fogásokkal külföldieket célzó helyek használják ezeket az eszközöket. Sok helyen vegyes az étterem képi világa: még kint vannak a régi fotók a cipóban tálalt levesekről, de már virít mellettük pár plakát MI-gulyásokkal és riasztóan szabályos henger alakú MI-hortobágyi húsos palacsintákkal.

Azt persze eddig is tudtuk, hogy az óriásplakáton a hamburgerek, a tévében tejszínhabos sütemények, vagy a profi séfek szakácskönyveiben látható szürreálisan tökéletes ételek nem a valóságot ábrázolják. Változatos pletykák terjednek évtizedek óta az étel-reklámfotózás világáról, hogy borotvahabot használnak a tejszínhab helyett, a juharszirupot motorolajjal helyettesítik, a sör habja pedig valójában mosogatószeré. Az ételfotózásban azonban több dolog is változott az utóbbi időkben. Egyrészt sokkal divatosabb lett életszerű ételfotókat készíteni profi körülmények között is. Itt egy lecsurrant ketchupcsepp, ott egy pár szétszórt morzsa vagy hanyagul elpottyant petrezselyemzöld tette életszerűbbé, átélhetőbbé a képet. Heim Alexandra szerint egy ma jónak számító ételfotóhoz kell valami történet is, ami segít kapcsolódni hozzá. Ehhez a legtöbb ételfotós nem él csaló trükkökkel, maximum a fénnyel, kompozícióval, egy-egy alapanyag kitámasztásával, elrendezéssel játszik.

Az MI generálta ételfotókkal nem is az a legnagyobb gond, hogy átverik a vendéget, hiszen az így is, úgy is előfordul bárhol, bárkivel – inkább az, hogy szörnyen néznek ki, vizuálisan csúfítják a belvárost, és azt, amilyen képet mutatunk a saját vendéglátásunkról.

Bár elég erős volt a gyanúnk, hogy a mesterséges intelligencia alkotta képek és a valóság között nagy szakadék lesz, az előítéleteinket megpróbáltuk félretenni, elindultunk, és végigettük Budapest belvárosát úgy, hogy csak az MI-képek csábításának engedtünk. Nézzük, mikbe sikerült belefutnunk!

Magyaros reggeli

Valószínűleg egy hagyományos hentesreggelit próbált utánozni az a hely, ahol a reggeli különleges ajánlat sült kolbász zöldségekkel, vadkovászos kenyérrel és egy pohár sörrel. A fotón minden annyira szabályos, mint a Tom és Jerryben, a kolbász minden rovátkája egyenlő hosszúságú, minden uborkaszelet ugyanakkora, és a kenyér kis lyukacskái is mind egyformák. Amit az asztalunkra tettek, azzal voltaképp semmi gond nem volt, egy nem túl finom, de tisztességes zsíros debreceni, frissen sütve, nem kovászos, hanem sima élesztős élesztős kenyérrel. Feleennyiért egy hentespultnál elfogyasztva bármelyik külföldi haveromnak ajánlanám.

Thai desszertszürrealizmus

A puszta intuíció vitt be minket egy thai turmixos-desszertes helyre, ahol az illusztráció alapján elsőre nem is igazán tudtuk megállapítani, mi az az étel, amit rendelünk. Lila volt, habos, nagy, és nem hasonlított semmire, amit fogyasztani szoktunk. Amit kaptunk, az még az MI-fantáziarajznál is furcsább képződmény volt: egy ízesített tejszínhabbal leöntött pirított kalács, fagylalttal a közepén. Bár talán a pornó uralmának hatására a TikTok-gasztronómia is imád mindent, ami csorog, de ez nem gusztusos csorgás volt, és az egész fogás teljesen érthetetlen. A lila szín elvileg a tarora utalt, de ez az ízben nem jelent meg.

Gulyásleves

Rengeteg gulyáslevest kínáló étterem csalogat MI-levesekkel az egészen visszafogott képektől a teljesen elrugaszkodott elképzelésekig. A tipikus, magyarosnak gondolt leves nehezen varázsolható a színes-szagos ételekhez fogható módon, hiszen nagyon egyszínű, nem is igazán látszik, mi van benne. Ezért operálnak már régóta a tálalással, kislábosba teszik vagy cipóba. Éppen azért esett a választásunk erre az étteremre, mert az MI-nek adott utasításokban az alapanyagokra fókuszált, és a fotón kifejezetten hívogatónak látszottak a répa-, krumpli- és húskockák. A valóságban ez egy teljesen átlagos, nem szép, de abszolút fogyasztható menzaleves volt.

Lángos

A klasszikus magyar turistamágnes, a végtelenségig túlárazható olajos, kelt átverés. Sok rosszat ettem már, de olyan szörnyűt talán még soha, mint azon a helyen, ahol a mesebeli fantáziával megáldott ChatGPT rajzolta az étlapot. Nem csak sajtos-tejfölös, gíroszos, de húsos tésztás, görög salátás verziót is ígértek, ám a legtöbb verzió a gyakorlatban nem volt elérhető. Így végül egy, a képen hetykén álló citromkarikával díszített tonhalas lángost rendeltünk. A látvány önmagáért beszél, de a nem jó értelemben vett halszagot és a lángos bőrt felsértően élesre száradt széleit nem adja vissza a valódi fotó sem.

Hamburger

Megszoktuk már, hogy a gyorséttermek hamburger illusztrációinak nincs közük a valósághoz, ez bőven a mesterséges intelligencia előttről származó jelenség. leírni is rossz, de az Összeomlás című film klasszikus hamburgeres-bekattanós jelenete Michael Douglasszel már több mint 30 éves. Mégis azt képzelnénk, hogy egy hazai, nem multinacionális hálózat belvárosi egysége azért odateszi magát, és legalább hasonlítani igyekszik a burgereivel arra, ami a bejárata előtti plakáton látható. Mégis ez volt mind látvány, mind ízvilág felől az abszolút mélypontja az amúgy is rémálomszerű gasztrotúránknak. A zsömle csoffadt, ráncos, a húspogácsák szárazak, a szalonnaszeletek ujjnyi szélesek, a lapkasajt meg sem olvadt, és már a papír kicsomagolásakor savanykás szag csapja meg az orrunkat.

Kínai gőzgombóc

A kisebb ázsiai éttermek használják a legbátrabban a mesterséges intelligenciát. Akik régóta keressük az autentikus kínai-thai-vietnámi helyeket, megszoktuk már a fényképes menüket, ezek gyakran segítenek is a választásban, és inkább informatívak, mint hívogatók. Mára sokfelé váltották le őket valószerűtlen MI-ábrázolásokra: hihetetlenül élénk színű levesek, túlságosan gömbölyű, teljesen uniform gombócok sorakoznak egymás után, illetve olyan raguk, amikből kiugrik a gomba vagy a cukkini. Egy gőzgombócos büfébe tértünk be, aminek a kirakatában méteres hosszúságban nyúlt a töltelék a képen. Amit kaptunk, egyáltalán nem volt rossz, még ha a töltelék túlízesítettnek, ízfokozózottnak és végtelenül édesnek is bizonyult. Persze nem úgy nézett ki, mint a képen, de ezt nem is vártuk volna el tőle.

A tanulság még csak nem is az, hogy nem szabad olyan helyeken enni, ahol mesterséges intelligenciával reklámoznak. Sokszor nem ez a gond velük, és nem is rossz, amit kínálnak, így nehezen érthető, miért fordulnak ilyen eszközökhöz. Azon sem érdemes csodálkozni, hogy a belvárosban lehúzzák a turistákat, sok pénzért kínálnak a közepes alatti, vagy egyenesen ehetetlen minőséget.

Inkább ugyanazt a tanulságot lehet levonni, amit minden olyan döntésnél, amikor valamiért pénzt adunk ki: érdemes utánanézni, kicsit nyomozni, nemcsak az étterem saját felületein, hanem a Google-értékeléseket és a vendégek kommentjeit is megnézni, amikor olyan helyet választunk, ahol pénzt költeni és enni szeretnénk.