Ez a világ kedvenc lecsója, és nem csak azért, mert szép
Azt már régóta tudjuk, hogy amelyik népnek terem nyáron paprikája és paradicsoma, azt készít belőle valamilyen ragufélét. Van lecsófélesége a török konyhának, az olasznak, a franciának, a Balkánnak, mégis az izraeli változat lett az egész világon a legdivatosabb, és ez nem is véletlen. Manapság a táplálkozásunkat nagy részben befolyásolja az, hogy mit látunk a közösségi médiában, oda pedig leginkább azok az ételek kerülnek ki, amelyek fotogének, jól mutatnak az posztokban. A saksuka egy fűszeres paradicsommal, hagymával és paprikával készült ragu, amibe egyenként beleütik a tojásokat, így azok a szószban ülve buggyannak meg. A végén még sajt és zöldfűszer is kerül a tetejére, ettől lesz egész különlegesen szép. A tojás amúgy is a különösen vonzó étel, és élénk színekkel, pirossal, zölddel körítve különösen látványos, ha még kicsit folyós a tojássárgája, akkor pláne.
A saksuka valószínűleg az Oszmán Birodalom idejében született menemen kései leszármazottja. Míg a menemenben elkeverik a tojást, akár a rántotta esetében, a saksukánál egyben marad. Bár ősi gyökerei vannak, a saksuka népszerűsége valójában egyáltalán nem olyan régi, csak a kilencvenes években jelent meg izraeli/palesztin étlapokon. A recept a Magreb (Észak-Afrika) térség zsidóival vándorolt az európai diaszpórában, majd velük tért vissza Izraelbe az 1950-es években.
Ahogy a humusz és a falafel, a saksuka is olyasmi, ami a térség sok nemzetének konyhájában létezik ilyen-olyan formában, ezért nem is annyira érdemes azon vitatkozni, honnan származik, vagy ki találta fel. A lényeg, hogy igazán a huszadik század fedezte fel magának, azóta pedig millió verziója jött létre. Saksuka most már szinte minden, ami mély serpenyőben készül, és tojásokat ütnek bele, mindegy, hogy paradicsomos, paprikás, padlizsános, édesburgonyás, sütőtökös, és kerül-e bele csicseriborsó, falafel, kolbász, vagy bármi. Olyan messzire mentek a modern saksukák, hogy Yotam Ottolenghi szupersztár séfnél már teljesen zöld változata is készült spenóttal és zöldfűszerekkel. Ezek nem újragondolások vagy fúziók, inkább úgy kell rá tekinteni, mint egy alapmódszerre, ami nem is recept, inkább technológia, és ami jól illeszthető minden hűtőszekrényhez, kamrához vagy évszakhoz.
Közelebb maradva a lecsóval érzett rokonságánál, szerintem a paprikás, paradicsomos, fűszeres, csípős verzió a legjobb – ilyenkor, augusztusban különösen. Gyors reggeli vagy ebéd is lehet belőle, az alapot előre meg lehet hozzá főzni, a tojásokat pedig elég közvetlenül tálalás előtt beleütni.
Saksuka
Alapanyagok:
- 2 evőkanál olívaolaj
- egy pici vöröshagyma
- 1 evőkanál harissza (csípős, marokkói paprikakrém – ha nincs, akkor szárított csili ízlés szerint)
- 2 db nagy kaliforniai paprika, vagy 3 kápia
- 5 db nagy szemű, érett paradicsom
- 2 gerezd fokhagyma
- egy kiskanál fűszerpaprika
- egy kiskanál őrölt római kömény
- só
- 4-6 tojás
- a tetejére morzsolt feta sajt/tejföl/sűrű joghurt
- friss koriander/petrezselyem
A paprikák héját tűzön vagy gázlángon körbeégetem és késsel lekaparom. A húsukat felcsíkozom, félreteszem. A héj leégetése persze elhagyható, de sokat ad hozzá az élményhez.
A hagymát felaprítom, egy mélyebb serpenyőben, olajon megpárolom, hozzáadom a harisszát, a római köményt és a szintén felaprított fokhagymát. A paradicsomokat apró kockákra vágom, a serpenyőbe teszem, keverem, sózom. Hozzáadom a paprikát is. Körülbelül 10 percig főzöm az egészet együtt. Ekkor egy fakanállal kis mélyedést csinálok a mártásban, beleütök egy tojást. Pár centi távolságra tőle megismétlem a műveletet, és ezt addig folytatom, amennyi tojást szeretnék. A tojásokat sózom, és lefedve addig párolom az egészet, amíg a tojások szélei megfőnek, de a belseje még folyós, ekkor elzárom alatta a lángot. Fetát morzsolok rá, és megszórom friss zöldfűszerrel. Kenyérrel tunkolva a legjobb.
