Csirkefeldolgozó üzem teszi tönkre az ország leghíresebb paradicsomkertjét

A szentesi Helóta Biokert az egész országban híres a paradicsomairól, paprikáiról, minden nyáron rengetegen utaznak értük az Alföldre, és ládákban viszik haza a zöldségeket befőzni. A csaknem száz éve működő kertészet mellé a Csányi-féle Bonafarm Közép-Európa legnagyobb csirkefeldolgozó üzemét telepíti, ami lehetetlenné teszi a biogazdaság további működését. Bár Szentes városa azt ígérte, hogy segítenek új helyet találni, végül nem született megoldás a költözésre. A csirkefeldolgozót telepítő Bonafarm nyolcmillió forintot ajánlott fel segítségül, ami nem elég a költöztetéshez, ezért a biokert a közösséghez fordult segítségért.

Szabó Csabának már a nagyapja is kertész volt, az 1940-es években kezdett el gazdálkodni Szentesen. Édesapja és ő már gyakorlatilag a kertbe születtek. A bolgárkertészek 1873-ban jöttek az országba, kaptak földet, paprikát, paradicsomot és padlizsánt hoztak magukkal, ami addig nem volt itthon – meséli. Nemcsak új zöldségeket, új kertésztechnológiát is bevezettek, amivel akkor is képesek voltak zöldséget termelni, amikor nem esett az eső. Ők alapozták meg a zöldségkultúrát az Alföldön.

Bár régebben evidens volt a biokertészkedés, valójában már 120 éve is műtrágyáztak a kertészek. A szocializmusban pedig általánossá vált a szokás a hazai mezőgazdaságban, hogy műtrágyát kell használni, és permetezni kell. Szabóék szembementek ezzel, szerves trágyát használtak, nem permeteztek. Meg tudták figyelni a kétféle termesztési forma közötti különbséget, és úgy látták, hogy sokkal jobban működik a növény, ha békén hagyják. A műtrágyás tuning hatására a palánták gyorsabban nőttek, de jobban szerették őket a kártevők is; a természetesen növekvő palánta zömökebb, de erősebb volt, és tudott saját maga védekezni a kártevők ellen. „Arra is rá kellett jönnöm, hogy a monokultúra nem jó, nem egyféle paprika, paradicsom kell, hanem százféle” – mondja Szabó.

A termelő hozzátette, szerinte a gyári zöldségeknek azért nincs ízük, mert nem élő talajból nőnek, hanem izolált körülmények között termesztik őket. Ezért aztán annyi vitamin sincs bennük. „A zöldség vitamintartalma az érési fázis végén kerül bele, de a bolti zöldségek nagy részét éretlenül szedik le, hogy hosszan tárolhassák, szállíthassák őket. A zöldségiparban nem szempont a beltartalom, csak hogy szabályosan nézzen ki a paradicsom. Tárgyiasodtak a zöldségek, a fogyasztók szemre vásárolnak” – mondta. Hasonló tapasztalatokról számolt be egy főleg káposztafélékkel foglalkozó biogazda is őszi cikkünkben.

A Helóta Biokertben a kapu nyitva van, akinek kell zöldség, az bemegy, és szed magának. Amikor éppen nincs ott személyesen a tulaj, akkor is lehet szedni, becsületkasszás fizetéssel. „Aki idejön, otthon van. A vevők hazajárnak, leülnek mellém teázni, beszélgetünk, ha épp nem dolgozom” – mondta Szabó Csaba. Önkéntesek is rendszeresen jönnek hozzá, akik segítenek, ott laknak egy jurtában, együtt dolgoznak, így rálátnak arra, milyen ezekkel a módszerekkel gazdálkodni. Szabó 36 éve termel zöldséget a földjén, egy ideig kereskedőknek adta át a paradicsom-paprikát, most már több mint tíz éve működik a nyitott kertes módszerrel.

Paradicsomkert vs. csirkevágóhíd

Városi pletykából hallotta meg, hogy a kertje mellett épül majd Közép-Európa legnagyobb csirkevágóhídja. Hogy mennyire közel lesz az üzem a kerthez, az jól látszik Gerlóczy Márton író videóján, amit figyelemfelhívásból, a kert megmentéséért forgatott.

Amikor értesült a beruházásról, Szabó Zoltán, Szentes polgármestere megnyugtatta a biogazdát, hogy majd adnak neki csereföldet. A Bonafarm vezérei azzal hirdették a feldolgozót, hogy rengeteg munkahelyet teremt majd, és jót tesz a városnak. Szabó Csaba viszont már akkor jelezte feléjük, hogy ha a gyár felépül, a kert biztosan tönkremegy. „Már a gyár előkészületei elpusztítottak a kert körül mindent, ami élő volt. Kivágták a fákat, cserjéseket, kiirtották a kaszálókat. Betondzsungel lett a helyén. Sikít az elsivatagosodott táj” – mondta. Ha beindul az üzem, óriási lesz a forgalom, a zaj, a szag, éjjel-nappal ki lesz világítva. A fény- és zajszennyezés nemcsak az embernek, az állatoknak és a növényeknek is kellemetlen, még a madarak is elköltöznek. Az ipari környezet bántalmazó az élő kert számára, így nem lehet fenntartani.

A gyári hungarikum

Szabó Csaba értelmezésében a biokert nemcsak róla szól, hanem Szentesről is és a városnak a környezethez való viszonyáról. Szerinte fontos lenne, hogy maradjon itt valaki, aki ökológiai módon termel, nem mérgezi a földet és a vásárlóit, ápolja a város hagyományait, aminek a múltja a paprika.

A történet fontos része, hogy a hungarikumként bejegyzett szentesi paprika valóban létezik ugyan, de a termelő szerint csupán egy jól hangzó márkanév. Gyári technológiával készül, steril üzemekben, így nincs mögötte igazi minőség. „Nem követi a helyi tradíciókat: külföldi kőzetgyapotban, importméhekkel, idegen módszerekkel készül, csak a levegő szentesi, ami körülötte van” – mondja Szabó Csaba. Éppen azt a helyi tudást nem használja, ami a szentesi paprika termesztéséhez kötődik. Korábbi cikkünkben mi is foglalkoztunk azzal, miért más a bolti fürtös paradicsom, mint a természetes körülmények között termesztett.

A város azt ígérte, segít, ad új kertet, és a Bonafarm felé is ezt kommunikálták. Később olyan ígéret is elhangzott a gyár tulajdonosaitól, hogy segítenek alkalmas területet szerezni. Innen aztán nagyon zavarossá válik a történet, mindenféle félrekommunikációval, más nevében írt, hamis levelekkel. Végül a gyár beruházói is besokalltak, a város pedig azt mondta, oldja meg, ahogy tudja, úgysem fog menni, sok sikert hozzá.

Egy ideig az is felmerült, hogy Szentestől kaphat más, biogazdálkodásra alkalmas területet, de az erre potenciálisan alkalmas földeket nem adták neki, mondván, más céljuk van velük. Egy szeméttelep melletti birtokot ajánlottak fel, ami ugyanúgy alkalmatlan a célra, mint a gyár melletti. Végül Szentes helyett a Bonafarmtól kapott segítséget, ők ajánlottak fel neki nyolcmillió forintot, hogy el tudjon költözni.

Megkérdeztük Szabó Zoltán szentesi polgármestert is az ügyről, aki azt mondta, már három éve igyekeznek megoldást találni a biokert fennmaradásának megoldására. Ő is Szentes fontos értékének tekinti a Biokertet, büszke rá, hogy a modern zöldséggyár és a baromfifeldolgozó mellett ilyen vállalkozás is működik a városban. Szerinte az sem lenne lehetetlen, hogy a kert ott működjön tovább, ahol van, mivel a beruházók ígéretet tettek arra, hogy por- és zajvédő falat emelnek a gyár és a kert közé. Úgy véli, a zaj és a forgalom eddig is nagy volt, hiszen a kert egy főútvonal mellett helyezkedik el. Hozzátette, Szentes számára szempont volt az is, hogy a csirkefeldolgozó a várostól távolabb költözhessen, hiszen korábbi helyén sok lakót zavart a zaj és a kamionforgalom.

Szabó Zoltán azt mondta, a város által a Helóta Biokert új helyszínéül felajánlott telek egy zártkerti területen van, 300 méterre egy szemétteleptől. Ezen kívül más telket is ajánlottak, amelyek megfeleltek volna, de azok állami tulajdonban vannak, ezért ki kellett volna járni, hogy önkormányzati tulajdonba kerüljenek, így bocsáthatták volna őket Szabó Csaba rendelkezésére. Ugyanakkor leszögezte azt is, hogy a városnak nincsenek erőforrásai a teljes költöztetés finanszírozásához, bár hozzátette, szerinte 70 milliónál kevesebből is ki lehetne hozni. A polgármester kérdésünkre elmondta, nem volt szándéka félrekommunikálni az ügyben, a célja csak az volt, hogy a lehetőségeihez mérten segítsen a Helóta Biokertnek, hogy az tovább működhessen. Úgy érzi, hogy a város racionális érvei és Szabó Csaba spirituális gondolkodásmódja ütköztek az egyeztetés során, ezért nem sikerült megoldást találniuk.

Szabó Csaba most úgy döntött, keres egy biogazdálkodásra alkalmas telket a térségben, és elköltözteti a kertet. Ehhez mindent szét kell szedni, az új telken kutat fúrni, bekeríteni, magát a talajt is el akarja szállítani magával, hiszen ezzel a földdel dolgozik 36 éve, újabb évtizedek kellenének a hasonlóképp tápláló föld kialakításához. Ehhez sokkal több pénzre lesz szüksége annál, amit a gyártól kapott, ezért közösségi gyűjtést szervezett a kert megmentésére.

„Az ember gépre köti az állatokat és a zöldségeket is, de én hiszek benne, hogy a valódi életnek még lesz tere, különben szépen lassan magunkat is gépekre köthetjük” – mondta.