Feldolgozott helyett házit: csokipehely helyett csokimüzli

Már tíz éve arról beszélünk, hogy a sok feldolgozott élelmiszer rossz, nem tápláló, nincs benne semmi, amire szüksége van a szervezetnek, van benne viszont minden, amire nincs szüksége. Eközben mintha hetente nőne tízszeresére a feldolgozott élelmiszerek kínálata, sőt, a feldolgozottakból ultrafeldolgozott lesz, ledarálják, kiszárítják, felfújják, cukrozzák, tartósítják, majd még rá is írják, hogy egészséges, ezt adjuk a gyerekeknek.

Jelen esetben a gabonapelyhekről van szó, ami már elnevezésében is csalóka, hiszen ezeknek két nagyon eltérő csoportjuk létezik. A zabpehely, árpapehely, kölespehely gabonából készül. A gabonát hántolják, gőzölik, majd nedvesen kilapítják, tehát előkészítik, valamelyest feldolgozzák. Az extrudált gabonapelyhek azonban ennél jóval több és erőteljesebb ipari folyamaton mennek át. Felőrlik őket, elkeverik vízzel és ízesítő vagy színező anyagokkal, esetleg más adalékanyagokkal, tartósítószerekkel, stabilizátorokkal, majd átnyomják egy szűk nyíláson, azaz sajtolják, ez az eljárás neve is. A legtöbb terméket még ezután is tovább kezelik, sütik vagy ízesítik.

A lényeg, hogy az volna a helyes táplálkozás egyik célja, hogy valódi élelmiszereket együnk, olyanokat, amik a lehető legkevesebb folyamaton estek át. Nem szeretném démonizálni ezeket az élelmiszereket sem, hiszen nem véletlen, mennyire élvezetes a fogyasztásuk, mennyire jó ízük és egyenletesen ropogós állaguk van, ráadásul mindig ugyanolyanok. Épp ezért mondjuk rájuk, hogy függőséget okoznak, ami nem is annyira túlzás, mint amennyire annak hangzik.

Most mégis megpróbálok pár népszerű feldolgozott élelmiszerre egyszerű házi alternatívát mutatni, az első ilyen a csokoládés müzli lesz.

Nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki beesett a következő spirálba: gyerek, aki növésben van, rengeteg valódi tápanyagra van szüksége, de rácsúszott a csokis gabonapehelyre, csak azt hajlandó enni. A gabonapehely drága, cukros, de a legnagyobb baj vele, hogy még akkor is alig van benne bármi valódi, ha pár százalékban teljes kiőrlésű búzát tartalmaz.

A sült, pirított müzlik, más néven granolák, már nem új dolgok, egyszerűen jobb lesz a zab és a magok íze és állaga is, ha némi mézzel és zsiradékkal, esetleg magvajjal vagy mással megsütik őket. És még csak extrudáló ipari gépezetek sem kellenek hozzá. Ezt az alaptechnikát alakítottam csokoládésra, és a csere váratlanul jól működött. Nagy előnye, hogy óriási adagokat lehet egyszerre készíteni belőle, sokkal olcsóbb a bolti pelyheknél, és sokáig eláll. Nem adja az extrudált gabona egyenletességét, és sajnos hozzáadott cukor is van benne, de sokkal laktatóbb és több benne a tápanyag.

Csokis müzli

Alapanyagok:

• 350 gramm zabpehely
• 150 gramm mag
• 100 gramm kókuszreszelék
• negyed teáskanál só
• 50 gramm keserű, cukrozatlan kakaópor
• 100 gramm méz
• 1 dl olaj
• 1 tábla magas kakaótartalmú csokoládé

A sütőt előmelegítem 160 fokon. A zabpelyhet elkeverem a magfélékkel (mandula, mogyoró, napraforgómag, dió, bármi) és a kókusszal. A mézet tűzhelyen vagy mikróban összemelegítem az olajjal, a kakaóporral és az összetördelt csokoládéval, míg utóbbi fel nem olvad, sózom. Ezt a keveréket öntöm a száraz alapanyagokra, és egy nagy spatulával vagy szedőkanállal addig keverem, míg a csokis keverék mindenütt bevonja a száraz alapot. Ezt a mennyiséget két sütőpapírral bélelt sütőlapra osztom szét, és kb. 20-20 perc alatt ropogósra sütöm. A méz miatt odaéghet, szóval sütőtől függően érdemes a fél szemünket rajta tartani, olykor csekkolni. Csábító a gondolat, hogy megsüssük egyben, de ne engedjenek neki, kulcsfontosságú, hogy egyenletesen, lassan, szellősen süljön, akkor fog ropogni.