Megsütöttük az internet kedvenc süteményét, a fahéjas-pudingos rudat

Hogy a tavalyi év legtöbbet megosztott hivatkozása, tehát az, ami a legjobban tetszett egész évben az internet népének a Facebookon, egy recept, azon nem lepődtem meg igazán. Ha megkérdeztek volna, melyik lehet az az étel, amit a legtöbben nemcsak lájkolnak, de még meg is osztanak, biztosan egy pogácsára, rántott húsra vagy palacsintára gondolok. Valami nagyon menő, divatos receptoldal vagy blog bejegyzését képzeltem volna el, színes, szépen berendezett fotóval, részletes leírással.

Nem, a legtöbbet megosztott recept az Egyszerű, gyors receptek oldalon található, amely tökéletesen funkcionális ugyan, dizájnjában mégis az internet legkorábbi idejére tekint vissza, alig látszik a tartalom a lábgomba- és májméregtelenítés-reklámok alól, de ami mégis, az sincs túlgondolva.

A recept azt ígéri magáról, hogy a kakaós csigánál is jobb, és hamar elkészül, valljuk be, mindkettő ellenállhatatlanul hangzik, mi többet várhatnánk egy recepttől? A pudingos fahéjas rudak elkészítése viszont pont nem az, amit bármilyen dolgozó ember munka után vagy akár a hétvégi ebéd után nekiállna összerakni. Nem az a baj vele, hogy szöszmötölős, inkább hogy több olyan lépés van benne, ami miatt sokat kell utána mosogatni, a formázási technikáját elsőre nehéz felfogni és gyakorolni kell, cserébe jóval lassabb, mint amilyen lehetne. A végeredmény pedig egy olyasfajta péksütemény, amilyet minden alappékségben meg lehet kapni, rosszabb minőségben persze, de mégis.

A legfőbb gond vele mégis a lelke, éppen az, ami miatt talán olyan sokan a címe alapján megkedvelték: a puding. Az eredetileg nem zacskós porból, hanem keményítővel és tojássárgájával készülő krémet első megalkotói pohárba képzelték el, kanalazással való fogyasztásra szánták, nem tölteléknek, mivel akkor jó, ha éppen a kenhetőség és a folyékonyság határán áll. Ha mégis süteménybe kerül, akkor is csak valaminek a közepébe, tetejére illik, de ezekben az esetekben is sűrűbbre kell főzni az ideálisnál. Kelt tészták töltése céljából sokkal praktikusabb a sűrű szilvalekvár vagy a túró,

a pudingot muszáj teljesen elrontani ahhoz, hogy megálljon a rúdban.

Már ez elején sejtettem, hogy a puding állagával lesz a baj, ennek ellenére megpróbáltam igazi, légies állagú krémet főzni, majd ezzel tölteni a kelt tésztás rudakat, de nyilván kifolytak. Vérző szívvel muszáj volt elrontanom a krémet némi instant pudingporral, és vajszerű állagúra sűríteni, így viszont a végeredmény már inkább az albán pékségek alaptermékére emlékeztet.

A másik érthetetlen lépés ennél a receptnél a göngyölésnél beiktatott irdalás, amitől kicsit kürtőskalácsos lesz a külseje, cserébe ha nem érez rá elsőre a formázás mikéntjére az ember, akkor kifolyhat a réseken a puding. Mégis éppen ez az, ami miatt olyan sokan oszthatták meg a Facebookon: mert jó nézni, ahogy megformálódik, és mert ugyan minden eleme ismerősen cseng, mégis különlegesen néz ki. Arra gyanakszom, hogy a sok megosztó közül alig páran készítették el ezt a süteményt valóban, vagy ha mégis, nem valószínű, hogy aztán sokszor megismételték a műveletet. Bármilyen bukta vagy táska formázása emberbarátabb és kudarcbiztosabb ennél a süteménynél. Részemről, ha már idegesen vesződöm egy tésztával, akkor az legyen minimum hajtogatott leveles vagy hájas, vagy más, extra eredményekkel járó technika.

Ha valaki mégis elkészítené, főzze lágyra a pudingot, és formázza egyszerűen ökörszemtechnikával, bucira, azaz kanalazza egy mélyedéssel ellátott gombóc közepébe.

A receptet úgy írtam le, hogy az eredeti, rúd formában, de egy jobb és egyszerűbb, lágyabb krémmel készült és kevesebb munkával formázható verzióban is elkészíthető legyen.

Az internet kedvenc fahéjas-pudingos rúdja/bucija
(egyszerűen és bonyolultan)

Alapanyagok:

• 2,5 dl tej
• 50 gramm cukor
• 7 gramm porélesztő vagy 25 gramm friss
• 400 gramm liszt
• 3 tojás sárgája
• 60 gramm vaj
• fél teáskanál só

A pudinghoz:

• 5 dl tej
• 4 tojás sárgája
• 100 gramm cukor
• egy rúd vanília kikapart magjai
• 60 gramm étkezési keményítő

A szóráshoz:

• fahéj
• cukor

A tésztához elkeverem a langyos tejet az élesztővel, a tojások sárgáival, a cukorral, majd ehhez adom a lisztet és a sót, elkeverem. Ha összeállt a tészta, belegyúrom a felolvasztott vajat is. Lágy, nem ragacsos, de nem is kemény tésztát dagasztok belőle, letakarva félreteszem egy órára, langyos, huzatmentes helyre kelni.

A krémhez lábosba öntöm a tejet, felmelegítem. Amíg melegszik, kikeverem a tojássárgákat a cukorral és a keményítővel. Itt válik ketté a recept: ha a rudakat szeretném vele megtölteni, akkor 60 gramm, ha viszont az ökörszemjellegű megoldást akarom, akkor kevesebbet, csak 30 gramm keményítőt használok.

A forró tejet állandó keverés mellett, vékony sugárban a tojásos masszához locsolom. Visszateszem a lángra, és a lehető legkisebb fokozaton, kevergetve főzöm, míg besűrűsödik. Teljesen lehűtöm.

A formázáshoz előbb 12 egyenlő darabra osztom a tésztát, mindegyiket kigömbölyítem.

A rudakhoz:

A gombócokból téglalapokat nyújtok, a rövidebbik oldalával fordítom magam felé. Gondolatban két egyenlő részre osztom. Az alsó felére teszek egy evőkanálnyi pudingot. A felső felét pedig derelyevágóval bevagdosom. Alulról ráhajtom a tésztát a pudingra, két oldalát félcentinyire behajtom, majd felülről az egészre ráborítom a beirdalt tésztarészt. Megszórom fahéjas cukorral, és sütőpapíros tepsire teszem.

A bucihoz:

A gombócok közepébe egyszerűen kétujjnyi gödröt vájok, fahéjas cukorba forgatom, és belekanalazom a lágy pudingot.

Mindkét esetben kelesztem még fél órát, közben előmelegítem a sütőt 180 fokon. Betolom őket, és kb. 20 perc alatt megsütöm.