Húsgombócos spagetti, az értelmetlen boldogság

Az olasz konyha végtelenül szigorú és végtelenül variábilis egyszerre, mindenki a maga verziójára esküszik, ám mindenki verziója annyira más, olyan sokféle regionális recept létezik, hogy szinte minden beleférhet. Az olasz-amerikai bevándorlók ételei mégis sokak szemét szúrják, kilógnak a sorból, húzzák rá az orrukat. Én is így tennék, ha nem fedeztem volna fel egy rejtélyes összefüggést, amely a gyerekek legkedvesebb ételei és az olasz-amerikai fogások között húzódik. Ami amúgy annyi, hogy mindet imádják. Nem véletlen, hogy a Disney-filmek történetének legfontosabb étele is a húsgombócos spagetti, amit ráadásul két kutya egy sikátorban fogyaszt el egy randin, közös tányérból (Susi és Tekergő).

Ha végiggondoljuk a húsgombócok és a spagetti viszonyát, akkor mindenkinek igazat kell adnunk, az imádóknak, de a finnyogóknak is. Az olasz konyhában vannak a spagettik, amiken nincs húsgombóc, soha, húsos raguk igen, gombóc nem. Ettől még viszont a húsgombóc (meg más gombócok is, például padlizsánból, gombából, babféléből, vagy éppen rizottómarékból készült), külön, tészta nélkül nagyon is létezik Itáliában, mindenféle szószban és szósz nélkül, mindenféle húsból és halból, sütve és főzve vagy csak sütve.

Nem is új dolog, már Apicius is ír ilyen recepteket az ókorban, húsgombócnak viszont csak a 15. századtól kezdik el nevezni. Először Maestro Martino, akit az első sztárszakácsnak szokás nevezni, írta le polpette-nek azt az ételt, amelyet különféle húsokból rakott össze. Később az olasz konyha legfontosabb leírója, Pellegrino Artusi sokkal színesebben elkészíthető ételként jellemzi a húsgombócokat, azt mondja, lehet mazsolával, fenyőmaggal, parmezánnal is készíteni, és citromos mártásban tálalni őket. Elmondja azt is, hogy szokás maradék húsokból keverni, zöldségekkel, mortadellával és sonkával gazdagítani.

Sok más nemzet gasztronómiájában is vannak különböző húsgombócok, a húsgombócok történetének sorsfordító mozzanata mégis az, amikor spagettire kerül. Ez azért értelmetlen, mert a raguval ellentétben, ami szépen bevonja a tészta felületét, rásimul a szálakra, a gombócok lehullanak, nem lehet a két szereplőt együtt enni, csak egymás mellett. Ráadásul annak ellenére, hogy az összetevői szinte megegyeznek a raguéival, sokkal összetettebb, két plusz fázisból áll az elkészítése, így hosszadalmasabb és munkásabb is.

Itt marha-sertés keverékből készül, de simán lehet száz százalékban sertésből vagy más húsféléből is. Elkészítésének legfontosabb fázisa, hogy a magyar paradicsomos húsgombócokkal ellentétben meg kell sütni előre a gombócokat azelőtt, hogy a paradicsomszószba kerülnének. Lehet bő olajban is, de egyszerűbb tepsiben vagy serpenyőben. Minél apróbbak a gombócok, annál kevésbé lesz értelmetlen a gombóc-spagetti kombináció.

Húsgombócos spagetti

A gombóchoz:

• 250 g darált marhahús
• 250 g darált sertéshús
• 1 tojás
• 3 evőkanál zsemlemorzsa
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 kiskanál só
• 1 evőkanál oregánó
• 1 csipet fahéj
• 3 evőkanál parmezán/grana padano

A mártáshoz:

• 7 dl passzírozott paradicsom
• 1 dl víz
• 1 dl tej
• 1 tk. só
• 1 ek. oregánó

A paradicsomszószhoz egy lábosban olajat hevítek, belekeverem a paradicsomot, sózom, fűszerezem, felöntöm a vízzel és a tejjel. Felforralom.
A sütőt előmelegítem 200 fokon. A golyókhoz a húsokat elkeverem a tojással, a sóval, a reszelt fokhagymával, reszelt parmezánnal, morzsával és a fűszerekkel. Kis pingponglabdányi golyókat formálok belőlük. Egy sütőpapíros tepsire sorakoztatom őket, majd betolom a sütőbe kb. 20-25 percre, míg meg nem pirul.

Ha ez megvan, akkor a közben felforrt paradicsomszószba süllyesztem őket, majd ha mind benne van, óvatosan megrázogatom a lábost, hogy a golyókat mind ellepje a paradicsomszósz. Alacsony lángon rotyogtatva körülbelül 30 percig főzöm. Frissen kifőzött spagettivel tálalom.