Ha azt mondom, hogy az édes-savanyú egyáltalán nem ázsiai találmány, sőt, itt van Európában ősidők óta, méghozzá az olaszoknál, akkor azt hiszik, keverem a szezont a fazonnal. A sztereotípiákkal még inkább szembemegy az, hogy ráadásul nem tésztáról van szó, hanem egy zöldséges ételről. Sokan a lecsóhoz szokták hasonlítani, de szerintem már annyira hasonlít csupán, mint, mondjuk, a karfiolfőzelék a sült karfiolhoz, szóval nem nagyon. A szicíliai caponatáról van szó, ami eredetileg padlizsánból és annak mindenféle kiegészítőjéből áll, langyosan eszik, olykor pirítóson, bár vannak különböző verziói, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Létezik paprikával és anélkül, passzírozott paradicsommal és anélkül, zöld vagy fekete olajbogyóval. Az édes-savanyú kontrasztra többféleképpen erősít a caponata: nemcsak a logikus ecet–cukor kombinációval, de olajbogyóval, kapribogyóval és mazsolával is, ezek pedig az édes–savanyú kontraszton felül állagban is pluszt adnak az ételhez.
Nem akarok túlozni, de így együtt ez minden, amit egy száz százalékban zöldséges, vegán ételtől elvárhatunk.
Bár a caponata fix főszereplője a padlizsán, létezik cukkinis és őszi, sütőtökös verziója is. Mivel a sütőtökszezon épp összeér a padlizsánszezonnal, most kevertem a kettőt. Emiatt nyilván azonnal kitiltanak Szicíliából, de a sütőtök édes, a padlizsán pedig kicsit csípős, szóval ebben a felállásban ez lesz a harmadik síkja az édes-savanyúságnak ebben a tányérban.
Még ennél is égbekiáltóbb csalás, hogy nem bő olajban sütöttem ki a zöldségeket, ahogyan azt kell, hanem simán, a sütőben, mert utálok olajban sütni. Tény, hogy egészen más eredménnyel jár így, de nem igazán bánom.
Októberi, tökös caponata
Alapanyagok:
- fél kg sütőtök
- fél kg padlizsán
- egy evőkanál olívaolaj
- só
- 2 evőkanál olívaolaj
- két kisebb vöröshagyma
- 3 közepes paradicsom, héjazva vagy
- egy konzerv-egészparadicsom
- 3 db zellerszár
- egy marék mazsola
- egy marék olajbogyó
- két evőkanál kapribogyó
- egy kiskanál cukor
- egy kiskanál fehérborecet
a tálaláshoz:
- mandula
- friss bazsalikom
A sütőt előmelegítem 200 fokosra. A sütőtököt meghámozom és felkockázom, a padlizsánt felkockázom, sütőpapíros tepsire szórom őket. Meglocsolom olajjal, sózom, elkeverem, majd a sütőbe tolom kb. 20 percre. Amíg sül, elkészítem az alapot: apróra vágom a hagymát, és az olajon megpárolom, hozzáadom az apróra vágott zellerszárat majd a paradicsomot, az egészet sózom-borsozom, és a legalacsonyabb lángon, lassan puhára főzöm. Ha a zeller puha, hozzáadom a mazsolát (mazsolatagadók kedvéért fel lehet aprítani előbb), az olajbogyót és a kapribogyót is, illetve annyi ecetet és cukrot, hogy épp annyira legyen édes-savanyú, amennyire szeretném. Amikor a sütőben éppen hogy puhára sültek a zöldségek – fontos, hogy ne essenek szét –, akkor a kész mártásba forgatom őket, és az egészet összekeverem, összemelegítem. Langyosan, aprított mandulával és friss bazsalikommal megszórva tálalom. Másnap hidegen, pirítóson.
