Varangyok a lukban, avagy kolbászok a palacsintatésztában

Az egyik legfurcsább étel volt ez, amit valaha főztem. Vannak dolgok, amiket külön simán el tudunk képzelni, van értelmük, jelentésük, de együtt valahogy teljesen nonszensznek tűnnek. Hogy palacsintatésztával öntsünk le dolgokat, az megszokott. Magyarul csőben sütésnek nevezzük, de ilyesmi a quiche tölteléke is – tojás, tej/tejszín, esetleg több-kevesebb liszt. A csőben sütés viszont zöldségekkel tűnik értelmesnek, hiszen táplálóbbá teszi, keretbe rendezi a cukkinit, spárgát, brokkolit.

Az angol konyha nem rossz, ahogyan az a köztudatban él, csak néha furcsa. Erről is szól a legújabb Ízfokozó, amiben két, Nagy Britanniában szakáccsá nevelkedett séffel beszélgettünk.

A stúdióban került szóba a „toad in the hole” nevű étel, amely palacsintatésztával leöntött, majd vele megsütött kolbászokból áll. Tényleg irtó furcsa az egész, pedig jobban belegondolva teljesen logikus. Már a 18. században is készítették abból a célból, hogy a kissé megunt húsmaradékokat felfrissítsék, tehát olyasmiről van itt szó, mint a mi hortobágyi húsos palacsintánk esetében.

Hogy fokozzuk a furcsaságot, ki kell térnünk a név jelentésére, ami: békák a lyukban. Az eredete homályos, a legészszerűbb magyarázat, hogy arra a képre utal, ahogy a kolbászok kilógnak a tészta alól, az arra hasonlít, ahogy a békák az odújukból lesik a zsákmányt.

Nagyon egyszerű receptről van szó, ami, ha túllépünk a szokatlanságán, egy ugyanolyan kényelmi étel lehet, mint a mi rakott krumplink vagy más súlyos egytálételünk. Elkészítésében egyetlen kihívás van, a natúr kolbász beszerzése. Az angol kolbászok sokkal enyhébben ízesítettek és nincsenek kiszárítva. Még talán a legközelebb hozzájuk a német fehér kolbászok állnak, azokat pedig elég sok helyen lehet kapni. A technológiának két fontos momentuma van: a tojást nagyon erősen fel kell verni, az edényt pedig, amiben sül, egészen forróra kell hevíteni a sütőben. Párolt borsót vagy zöld salátát lehet adni mellé.

Toad in the hole

Tésztában sült kolbász

Alapanyagok

• 6-8 kisebb, fehér kolbász (összesen kb. 500 grammnyi)
• 1 evőkanál zsír/étolaj
• a tésztához:
• 4 közepes tojás
• 130 gramm finomliszt
• 2,5 dl tej (sok recept részben sört használ, lehet úgy is)
• egy nagyobb csipet só
• 1 evőkanál mustár
• só, bors
• egy kis rozmaring ágacska

A sütőt előmelegítem 220 fokon. Bekeverem a tésztát: egy nagy tálba ütöm a tojásokat, és elektromos habverővel nagyon habosra keverem őket, hozzáadom a lisztet, ezzel is simára keverem, majd a sűrű masszát már lassabb keverés mellett felöntöm a tejjel, simára keverem. Egy fakanálra cserélem a habverőt, sózom, borsozom a tésztát, és belekeverem a mustárt is. Hagyom állni 10 percig. Addig a kolbászokat a zsíros fém sütőformába teszem, a forró sütőbe tolom, és pirosra sütöm. Ha a tészta pihent, óvatosan a forró formában sült kolbászokra öntöm, rádobom a rozmaringot, és visszatolom a sütőbe a sütőformát. 30 percig sütöm.