Néha azt gondolom, már annyira elvesztettük az élelmiszeriparba vetett bizalmunkat, hogy nem hiszünk a természetnek és a szemünknek sem. Ezért is nézik sokan furcsállva, vagy akár viszolyogva az egyre több helyen felbukkanó vakítóan smaragdzöld italokat. Elsőre nehéz is hinni a szemünknek, hogy nem valamilyen mesterséges színezéktől, hanem egy teljesen természetes zöldteaportól kapták Óz smaragdvárosába illő színüket ezek az italok. Ez a varázspor a matcha, amivel nem csak szép, de frissítő és egészen izgalmas ízű italokat, sőt, ételeket is lehet készíteni.
Azért sem egészen véletlen, hogy valamiféle csalásra vagy turpisságra gyanakszunk, amikor meglátjuk ezt a színt, mert az utóbbi években a világ annyira rákapott, hogy elképesztő túlzásokba esve teszi mindenbe, néha ész nélkül. Voltaképp bármihez hozzákeverik, ami fehér vagy világos, a piskótatekercstől a tiramisun át a fehércsokis, krémes, habos, tejszínes, krémsajtos dolgokig. A túlkapásokkal tarkított modern felhasználás ellenére eredetileg egy szent dologról, egy gyönyörű, lassú teaszertartásról van szó, amelyet a mesterek – csakúgy, mint sok más japán hagyományt – hosszú éveken át gyakorolnak. Elképesztő kontraszt van a Tiktokot elhalmozó látványos zöld matcha italok és desszertek, trükkök és praktikák, illetve egy lassú japán szertartás között.
A többi teával ellentétben, ahol csak a főzetet isszuk meg, a matcha teánál magát az őrölt levelet is elfogyasztjuk a folyadékkal együtt. Ahhoz, hogy a porból emulzió lehessen, eredetileg egy bonyolult, gyakorlatot és koncentrációt, és persze jó minőségű alapanyagot igénylő folyamaton kell keresztül menni. A porrá őrölt tea fogyasztásának hagyománya kínai zen-buddhista szerzetesektől származik, a mai formája viszont Japánban alakult ki. Itt kezdték el a porhoz felhasznált növényeket árnyékban nevelni, ami nagyban megváltoztatta az ízüket. Mivel az egészet elfogyasztjuk, elvileg rengeteg hasznos anyag is kerül belőle a szervezetbe, főleg antioxidánsok, amikről az ezer évvel ezelőtt élt zen-buddhisták még nem tudtak, ma viszont emiatt is népszerű.
Matcha tonik – Fotó: Ács Bori / Telex
Mint minden egészségesnek kikiáltott alapanyagot, a zöld teát és így a matchát is mondják vérnyomáscsökkentőnek, memóriajavítónak, fogyasztónak, szorongásoldónak, és így tovább, a végtelenségig. Ezeket még nem kutatták eleget ahhoz, hogy biztosan csodaszernek lehessen kikiáltani, de hogy nem árt, az biztos. Azt, pedig, hogy máshogy élénkít, ébreszt, mint a kávé, az én személyes tapasztalataim is alátámasztják. A lényeg itt mégis az, hogy a matcha elképesztő látvány, és nagyon izgalmas ízt ad italoknak és ételeknek is.
Bár még viszonylag új dologról van szó, már sok helyen lehet kapni itthon is matchát, de érdemes vásárláskor nagyon odafigyelni, mit veszünk meg. Sok dobozban kapásból tejporral kevert matchapor található, de még a tiszta zöld porok között is nagy különbségek lehetnek, és persze vannak hamisítványok is. Aki igazán komolyan akar belevágni, teaszaküzletben kezdje, mert másféle por való sütés-főzés-színezéshez, mint a tea szertartásos fogyasztásához.
Fotó: Ács Bori / Telex
Ceremónia vs. TikTok-trend
A matchapor nagyon könnyen csomósodik, ha vízzel találkozik, ráadásul az sem mindegy, milyen hőmérsékletű a víz: ha túl hideg, nem oldódik, ha túl forró, keserű lesz. Valahol 65-80 fok között van az ideális hőmérséklet. A másik fontos dolog a bambuszecset, amivel egy kis tálkában elkeverik a port a meleg vízzel. Ez az eszköz is sokfelé kapható, de az internet annyira leleményes, hogy százféleképpen próbálja helyettesíteni.
Nekem ecsetem még nincs, és a porral is csak most kezdtem el barátkozni, így a következő trükkökkel indultam. Az egyik a kézi, elemes tejhabosító: remekül működik, de széles és magas falú edény kell hozzá. A másik, szintén működő megoldás a befőttesüveg, amiben shakerként lehet összerázni a port a meleg vízzel. Ebbe teszik általában az édesítőszert is – szirupot vagy mézet –, hogy azonnal eloszoljon, én ilyet nem használtam.
A kísérletek következő kényes pontja a mennyiségek kikísérletezése volt, egyszer túl tömény, másszor inkább híg lett a végeredmény. A receptek egymástól nagyon eltérő mennyiségeket jelölnek meg, az egyes teamárkák is nagyon eltérőek, szóval muszáj próbálgatni.
A működő képlet matcha lattéhoz vagy matcha tonikhoz:
fél teáskanál matchapor + kb fél dl meleg, de nem forró (65-80 fokos) víz, kevés mézzel vagy cukorral
másfél dl tej, növényi tej vagy tonik
sok jég
A technológia:
A port egy kis szűrőn keresztül egy befőttes üvegbe szórom. A meleg vizet ráöntöm, majd azonnal lefedem és összerázom, esetleg tejhabosítóval dolgozom simára. Egy poharat megtöltök jéggel, de tényleg legyen vele tele, majd hozzáadom a tonikot vagy a hideg, esetleg felhabosított tejet. Erre öntöm óvatosan a feloldott teát.
A matchás italoknak ez persze csak a csúcsa, lehet meleg, habos tejjel, sőt, eperkompóttal, eperszörppel és tejjel is inni, turmixba-smoothie-ba-jégkásába tenni, a lehetőségek száma végtelen.
Teát enni?
Nehéz volt eldönteni, milyen ételben próbáljam ki először, a rakott palacsintát, a sajttortát vagy a matchamisut válasszam, de végül az utóbbi tűnt az időjáráshoz legmegfelelőbbnek. A tiramisuról külön fejezetet lehetne nyitni, itt csak annyit, hogy klasszikusan zöld tea semmiképpen nincsen benne, ezért itt ez az eredmény egészen váratlan és újszerű lesz.
Hogy a különbség még hangsúlyosabb legyen. az egész receptet átvariáltam, a 33 fokra való tekintettel kivettem belőle a nyers tojást, és a mascarponét sima görög joghurttal lazítottam. Van, aki a krémbe is tesz a matchából, és a piskótát is abba mártogatja, én most úgy éreztem, kezdetnek elég lesz csak az egyikbe tenni belőle. Akkor meg már át is neveztem.
Matchás-mascarponés pohárkrém
Fotó: Ács Bori / Telex
Alapanyagok 4 pohárnyihoz:
egy doboz 125 grammos mascarpone
250 gramm sűrű, görög joghurt
4 evőkanál cukor
200 gramm babapiskóta (a pohárhoz a kis, kerek a kényelmesebb)
1 teáskanál matchapor másfél dl meleg vízben feloldva
1 evőkanál méz
a tetejére matcha szórásnak
A matchaport a feljebb leírtak szerint feloldom meleg vízben, csak itt egy hígabb oldat lesz belőle. A mascarponét kézi habverővel simára keverem a joghurttal. Előveszek 4 poharat (vagy egy nagyobb, lapos edényt, ez mindegy), néhány piskótát mindkét oldalukon 5-5 másodpercre a teába forgatom, majd a pohár aljára rakosgatom. Teszek rá egy púpos evőkanálnyi krémet, elsimítom, majd újabb adag teába áztatott piskóta jön és újabb krém a pohár adottságától függő mennyiségben – a lényeg, hogy a végére tea jöjjön. Lefedve a hűtőbe teszem minimum 4 órára, de inkább egy éjszakára. Tálalás előtt egy kevés matchát szitálok a tetejére.
