Hetekig főztünk egy olyan robottal, amely azt ígéri, mindent tud, elég beledobálni a dolgokat, és kiköpi a kész ételt, mint Az ötödik elemben, amikor Milla Jovovich azt mondja a gépnek: csirke. Mit ad egy mindenes robot annak, aki szeret főzni, és mit annak, aki nem? Hogyan fejtsük meg, mi mindent tud, ha megmutatni nem akarja saját képességeit? Csodálatos erő, rengeteg tudás, sok ellentmondás – vajon a világ nem készült még fel a mindentudó konyharobotra, vagy mi vagyunk túlságosan irányításmániások hozzá?
Az új masina, teljes nevén Xiaomi Smart Cooking Robot érkezése lehengerlő volt: a doboz akkora, mintha maga R2D2 totyogott volna be a közepes méretű konyhámba. A kibontása után kiderült, hogy a gép maga ugyan csak a pultom negyedét foglalja el, de a kiegészítő alkatrészek együtt az egész konyhaasztalt beterítik. A főzőgép, amely mindent tud, 340-350 ezer forint körüli összegbe kerül, és pár hétre kaptam kölcsön, hogy kipróbáljam, mit tud.
Bár nem vagyok egészen techanalfabéta, nem örültem neki, hogy telefonnal kell irányítani, az érintőképernyő is kifejezetten riasztott, inkább a gombok és kapcsolók híve vagyok. (Mi van, ha leöntöm? Ráejtem a krumplit? Megannyi aggodalom!) A velem élő másik tesztalany viszont már az érintőképernyőtől eksztázisba esett, nem beszélve arról, hogy telefonról is lehet irányítani. Nekem azóta is rejtély, hogy ez mire lehet jó, hiszen ugyanazok az utasítások érhetők el a képernyőről, mint telefonról. Van olyan élethelyzet, amikor a káposztát már betettem a gépbe, de a kanapén fetrengve jutna eszembe távolról feldaraboltatni? Nekem biztosan nincs, de mivel másik tesztalanyunkat lázba hozta a lehetőség, már a teszt kiindulási pontja is szubjektív.
Mindenki mást vár egy ilyesfajta robottól: aki főzni utál és ideje nincs, az annak örül, ha átvesz tőle minél több feladatot. Aki pedig főzni szeret, inkább arra vágyik, hogy olyasmit csináljon a gép, amit ő a két kezével nem vagy kevésbé jól tud. Éppen ezért ketten teszteltük a gépet: egy főzni szerető, tudó, és egy főzni utáló külön próbált meg együttműködni a robottal – ez esetben történetesen stimmelnek a gendersztereotípiák a főző nővel és a főzést utáló, de technikát imádó férfival, de nem ez most itt a lényeg.
Aki nem szeret és nem is akar főzni
Az első pillanattól kiderült, hogy a techbolond, ám főzni kevésbé tudó tesztalany sokkal nagyobb örömét leli a robotban, mint én, aki 16 éve mindennap főzök. Nagy lelkesedéssel nyomkodta a kijelzőt, őrült tempóban szedett elő minden fellelhető alapanyagot, darálni, szeletelni vágyott, elsőként turmixot készített. „Tettem bele epret meg tejet, aztán megnyomtam az eperturmix gombot – meséli lelkesen. – Mondjuk, annyira nem lett finom, mert nem ízesítettem semmivel, de az állaga klassz.” Ez már csak így van, ha a robot irányít, azt tesszük, amit mond, édesítést nem javasolt, gondolkodni meg nem szoktunk irányítás alatt.
Szójás sertés a robottól – Fotó: Ács Bori / Telex
Elsőre úgy tűnik, ez a gép azokat célozza meg, akik egyáltalán nem tudnak főzni, nem is akarnak, és idejük sincs, nekik elég kiválasztaniuk a receptet, majd lépésről lépésre követni az utasításokat. A masina 200 receptet ajánl, ezeknek nagy részét nyilván csak előkészíteni képes, mint a fagylaltok és az összetett, többelemes desszertek. A választható ételek hazai szájnak erősen egzotikusak, ázsiai, indiai ételeket ajánl: mangós csirke, indonéz marha, fagylaltok és szójatej.
Alanyunk először egy indiai vajas csirkének ugrott neki, ami végül is ehető, bár kissé pépes, szálakra főtt állagú étel lett. A legérdekesebb az volt a programban, hogy a gépnek láthatóan nincs kellő önismerete: azt javasolja, tegyünk bele reszelt hagymát, holott ő maga is tudna reszelni. Ezután azt kéri, adjuk hozzá a feldarabolt csirkehúst, holott ő is fel tudná darabolni. Ha viszont kilépünk a recept flow-jából, és a módokból választgatjuk ki a hagyma- vagy a húsdarabolást, egészen elveszítjük a fonalat. Ezt leszámítva a feladatot teljesítette, az ételt megettük, panaszunk tehát nem lehet.
„Ez a lépésről lépésre diktálós főzés nagyon bejött, tetszett, hogy nem kell gondolkodni, mindig mondja, mit kell tennem, és kész is az étel. Kipróbáltam egy kólás csirkeszárny és egy szójás sertés receptjét is, amiknek az eredményeivel szintén elégedett voltam, bár zavart, hogy csak annyit tudtam elkészíteni, amennyit a gépbe programozott recept előre megadott, ezt felszorozni nem lehetett, így csak két adag jött ki belőle ötünknek.”
Sok külön technika, egy étel
Alanyunk ezután olyan étellel tesztelte a gép tudását, amit pepecselős elkészíteni: rakott kelkáposztának állt neki, mivel ehhez három különböző ételt kell egy negyedik formában összerakni. A káposztát gőzölő funkcióval puhította meg, és bár a csekkolgatásnál szisztematikusan megégette a kezét, mivel nem tudta, milyen hőfokon mennyi idő alatt gőzöli vajon meg majd a gép, a dolog működött. A rizs következett, ehhez elő kellett keresni egy kis kosárkát. A „párolt rizs” recepttel indult. A robot megadta, mennyi rizs, mennyi víz kell, de persze sót nem javasolt – az egyszeri tesztalany nem bírálja felül a robot döntéseit, meghajlik előtte akkor is, ha sótlan rizs a következmény. Ami nagyobb baj, hogy nemcsak sótlan lett, de itt-ott kemény szemek is maradtak benne.
Jöhet a hús, itt két opció állt előtte: készíttethet mindent a géppel, amely ledarálja a húst és felaprítja a hagymát is, de ahhoz, hogy benne is főzzön, együtt kell hőkezelni a hagymát és a húst, vagy az egyiket ki kell kapargatni, majd később vissza. A „ragu” menüponttal főzte első körben az összeaprított hagymás, fűszeres húst, ám miután az csak az összmennyiség egy részét tudta átkeverni, a végén ráerősített egy „magas hőfok” rövid programmal is, így már az előbb nyersen maradt részek is megfőttek. Nagy előnye volt ennek a módszernek, hogy minden egy edényben történt, nem kellett se deszkát, se kést mosogatni. Utána megpróbálta a húshoz adni a rizst, hogy összekeverje őket: ez nem volt jó ötlet, mert a robot túlpépesítette az egészet, de a feladatot elvégezte. A fokozatokat idővel nyilván ki lehet tapasztalni, de elsőre szinte mindent rommá pépesít a géppel az egyszeri felhasználó.
A gép ezzel mindent megtett az ételért, amire képes volt, összerétegezni az előkészített alapanyagokat már két kézzel kellett, majd jött az alkatrészek mosogatása, mindháromé. A rutinos házi szakács három lángon, három edényben készítette volna el a dolgokat egyszerre, de annak a kezdőnek, aki nem tud háromféle ételre, háromféle metódusra és elkészítési időre odafigyelni, jó volt, hogy a gép figyelt helyette. Máskülönben a robot ígéretei szerint lehetett volna akár a hús párolásával egy időben gőzölni a káposztát, ehhez azonban már jól kellene ismerni a gépet, ugyanis se az irányító képernyő, se a kézikönyv nem mutatja meg, hogyan kellene ezt tenni vele, és nem is jött rá egyikünk se.
Aki szeret főzni
Főzni szeretek, de a konyhai gépek nem a barátaim, van egy-kettő, de nagyon ritkán használom őket, csak olyan dolgokhoz, amelyeket a kezemmel vagy egy késsel nem tudok elvégezni. Az új géptől azt vártam, esetleg olyan állagokat ad majd egyes ételeknek, amiket én az alapkészségemmel, -készletemmel eddig nem voltam képes kihozni. Először olyan volt vele, mintha újra kéne tanulnom járni, csak valamilyen nyakatekert, új módszert kellene hozzá alkalmaznom, ki kellene kapcsolnom a reflexeimet, „nem muzsikálni, csak egy jelet adni a gépnek”.
Engem nem vonzottak a kész receptek, az egyes módok közül próbáltam válogatni, és ebből tényleg sok van: mérleg, párolás, keverve pirítás, darabolás, keverés, dagasztás, turmixolás, őrlés, darálás, szóval szinte minden, amit gépektől várhatunk. Nehéz viszont kitapasztalni, pontosan mi mire jó: a dzsúszkészítés név alatt lehet elvileg turmixolni, de a forró levest nem dolgozza el, csak a hideg vagy jeges folyadékot. Az „őrlés” mód finomra darál bármit, de nem tud krémes magvajat csinálni, pedig erre egy sima késes aprító is képes.
A robot őrületesen gyors és erős, ez alapból jó, de nagyon nehéz kitapasztalni, hogy az állítható gyorsaság vajon hány pillanat alatt szeletel, és mennyi idő alatt roncsolja az ételt totális péppé. Ez, mondjuk, egy raguhoz felvágott hagymánál mindegy, úgyis szósszá fő, ám egy saláta alapanyagainak szeletelésénél nagyon fontos, mekkorák a répaszálak, de egy pörkölthúst sem szeretnék feltétlenül pépesre darálni, inkább kockáznám. Aki birkatürelemmel kitapasztalja, milyen erőfokozaton, hány másodperc alatt lehet elérni a köztes méreteket, azé a pálya, én inkább előkapom a késem és a deszkám. Ugyanilyen problémás nekem, hogy főzőprogramok közben nem látom, érzem, kavargatom, kóstolgatom az ételt, nincs vele közvetlen kapcsolatom, nem tudom kontrollálni az alakulását.
Annyira erős, hogy a tejszínből másodpercek alatt vaj lesz – Fotó: Ács Bori / Telex
A következőkben a gép egyéb funkcióit teszteltem külön. A tanulságokat tételenként szedtem össze.
Porcukor
Kiválóan, pillanatok alatt csinál kristálycukorból porcukort, de persze száll mindenhová, és kitermelni belőle kész rémálom, fehér por borítja a konyhát.
Omlós tészta
Ennél a műveletnél azért jó segítség a gép, mert a kéz melegsége hamar felolvasztja a vajat, amit úgy kellene a liszttel eldolgozni, hogy az még hideg maradjon. Itt a kés forgatófunkcióját használtam, és bár nem volt nagy mennyiség, a szokásos géptípushiba állt elő: az alja iszonyúan pépes lett, jól bele is ragadt, a teteje viszont száraz maradt. Ki kellett kapargatni spatulával, a pengék alá is jól bekenődött, majd deszkán, kézzel befejezni a tészta összeállítását.
Tejszínhab
Nehéz eltalálni a megfelelő sebességet és időtartamot, mivel nem lehet jól belelátni az üstbe: az egyik pillanatban még híg tejszín, a következő csekkolásnál viszont már vajállapotú. Egyfelől örültem, mert már rég ki akartam próbálni ezt a virális TikTok-trükköt, másfelől kicsit durcás voltam, mert így ki kellett hagynom az adott étel receptjéből a beletervezett tejszínhabot.
Magvaj
A magvaj azon kevés dolgok közé tartozik, amelyeket kézzel képtelenség készíteni. Először tahinit (szezámmagpasztát) próbáltam vele csinálni, de az őrlés funkció valószínűleg nem épp erre való, tízperces nyűglődések után is csak szemcsés maradt, krémessé nem vált. Később megpróbáltam sima „daraboló” módban, úgy sikerült, de több napba telt, mire ráleltem a célomnak megfelelő funkcióra.
Darált mag, hús, jég
A robot fél perc alatt ledarál bármit, az igazán kemény dolgokat is. Ez tényleg hatékony, de köztes fokozat itt is alig van, tehát durva vagy finom szemcsék között hosszas kísérletezéssel lehet talán átmenetet találni. Amúgy elbánik a kemény magokkal, fagyott dolgokkal, jéggel is.
Főzés
Gyorsan felmelegít és megfőz bármit, de iszonyúan kényes a mennyiségekre, itt nincs olyan, hogy érzésre töltjük bele a hozzávalókat. Elsőre túl sok vizet adtam a krumplihoz, amit főzetni akartam vele, és minden irányban ömleni kezdett belőle a forró víz: a robot nem játék!
Mindent tud, de kemény feladat rávenni, hogy meg is tegye – Fotó: Ács Bori / Telex
Erős, de kicsit ügyetlen
Végül néhány olyan általános tapasztalat, amely mindkettőnknél egybecsengett:
A robot csak angolul beszél, azon a nyelven is néha Google-fordítós akcentussal.
Nagyon nehezen érthető a működése, techbolond és átlagfelhasználó egyaránt hosszú fejtörések után tudott csak nekiállni egy-egy műveletnek. Folyton az volt az érzésem, hogy biztos tudja, amit csinálni akarok vele, de nem tudom, hogyan vegyem rá.
Takarítani ugyanúgy kín, mint minden konyhai gépet, sok kis alkatrész, sok rés, ahová bekúszik az étel. Az öntisztító funkció félmunkát végez, és hagymás-gyömbéres illatú üstben tejszínhabot verni nem kellemes.
Európai mértékegységeket csak a receptes üzemmód ismer: a beépített mérleg ott grammban, míg a módokban használva csak unciában mér. Ugyanez a helyzet a hővel, amelynél a Fahrenheitet preferálja – ez plusz guglizásokat kíván.
Az üst nehéz, körülményes belőle kiszedni a feldolgozott alapanyagot, ki kell kapargatni a pengék alól, a szigetelőgumiból, a fedő kupakjából az odaragadt szmötyiket, minden minden résbe behatol az üstön belül turmixolás, darabolás közben.
Nagyon gyors és erős, tényleg szempillantás alatt vág, zúz, darabol, pépesít bármit.
Kezdőknek remek dolog, hogy rábökünk egy receptre, bedobáljuk az alapanyagokat, ahogy diktálja, és kész az étel, de kevés és nem jól variálható receptet ismer, ezért szűk a mozgástér.
