Étteremajánló: váratlanul remek kávézó-reggeliző-kocsmát találtunk Szarvason
2022. augusztus 25. – 04:58
A mai vendéglátóipari helyzetben meglepő, ha egy turisztikailag kevésbé trendi helyen európai szintű kiszolgálást, ételt és italt találunk. Ha mindez ráadásul éppen beletalál abba az egyre jellemzőbb igénybe, hogy egy helyen lehessen többféle élethelyzetben is lenni, kávézni és borozni, vacsorázni és reggelizni, mindez pedig lokális szemlélettel működjön, szerényen, spontánul és kedvesen – na, annak tényleg lehet örülni. Szarvason találtunk egy éppen ilyen helyet.
Bár valamelyest tágult a sokáig pusztán a Balatonra tömörült belső turizmus érdeklődési köre, kevesen veszik rá magukat, hogy olyan tájakra menjenek nyaralni, amelyek kevésbé népszerűek. Pedig a Holt-Körös csodálatos fürdőhely, és egyelőre nyugalmas is, de vendéglátóipari szempontból első látásra úgy 30 évvel ezelőtti a hangulata. Szarvason a halászcsárdák, sasos és turulos vendéglők közötti séták és autózások során többször is megakadt a tekintetünk egy állatrajzos táblán, amiről azonnal sejtettük, hogy itt valami egészen másról van szó. Kiderült, hogy a Róka és Mackó nevű hely reggeliző, kávézó és kocsma egyszerre, olyasmi, amiből még Budapesten is csak pár van, az Alföldön pedig egyedülálló.
Míg a szomszédos csárdák a megszokott rántott hús, pörkölt, halászlé vonallal, vastag menüvel működnek magabiztosan, itt nagy százalékban helyi, termelői alapanyagokból dolgoznak. Mindezt már a rendelés felvétele előtt, kissé félve, szabadkozva meséli el az egyik tulaj (később kiderül, hogy ő a Mackó). Mi is szabadkozunk, hogy vacsoraidőben ülünk be egy reggelizőbe, hiszen ahhoz szoktunk, ilyenkor jól leszidják az embert – de itt nem így alakul. Azt ajánlja, összerak nekünk egy nagy hidegtálat termelői alapanyagokból, de előre figyelmeztet, hogy bár öten vagyunk, ne ötadagosat kérjünk, mert óriási. Pesti szemmel már ez is megdöbbentő: a vendéglátós a) jót akar nekünk; és b) nem akar pazarolni.
De meglepetésekkel teli maga a tál is, amin minden elem rendkívüli minőségű. Aki próbált már átlagos szupermarketben normális (fűszeres, de nem adalékanyagos, nem túl sós, nem inas) kolbászt, sonkát és sajtot venni, az tudja, mennyire nehéz dolog ez. Rendes kenyeret beszerezni ugyancsak óriási feladat, és itt ezek mind megvannak, kovászos uborkával, padlizsánkrémmel és zakuszkával. Ennyi az egész, és egy 38 fokos estén nem is kell több, mellé a szomszéd helységben főzött, békésszentandrási sört iszunk, meg házi szörpöket valódi szalmaszállal. A benti részben egy delikáteszféleség is üzemel, ahol a tálon lévő sajtokon-sonkákon kívül házi szörpöket, lekvárokat, söröket, süteményeket, kenyereket lehet kapni. Mindez nem a fenntarthatóság zászlaja alatt fut náluk, hanem természetes, hogy azt árulják, ami helyben elérhető.
Másnap reggel is benéztünk hazafelé, mert este már nem tudtuk kipróbálni a süteményeket és a kávékat. Rákóczi túróst, croissant-t és sajtos dübelt (ez egy sós, kívül-belül sajtos csavart kelt rúd, csodajó, és csak evés közben jöttem rá, hogy évek óta szemezek vele a készítőjének Instagram-oldalán) ettünk, utóbbi mellé kaptunk padlizsánkrémet is. Az ilyen apró ötletek nagyon jól fel tudnak dobni egy reggelit, máshol nem találkoztam azzal, hogy zöldségkrémet adnának a péksütihez, pedig jólesik, egészséges, és a szerviznek sem túl nagy áldozat mellé tenni. A kávék tökéletesek, a péksütik sokkal háziasabbak, egyedibbek, frissebbek az átlag pesti specialty kávézók kínálatában kaphatókénál. Szuper szolgáltatás, hogy ilyen reggelit a környékre szállítanak is, tehát ha valaki bérleményben nyaral, pizsamában is kipróbálhatja.
Olaszországban minden körzetre jut minimum egy-két ilyen hely, ahol lehet reggelizni, kávézni, gyorsat és egyszerűt ebédelni, de egy esti pohár borra is be lehet ülni, sőt ha csak a tej vagy a sonka fogyott el otthon, azért is be lehet ugrani. Nagyon is valós az igény ilyen helyekre, és bár a fővárosban akad pár, azok irtó drágák, és még mindig kevés van belőlük is. Spanyolországban pedig ott vannak a tapas bárok, és bár ilyen néven lehet itthon is éttermeket találni, de egyik sem hozza az eredetik lazaságát és spontán hétköznapiságát. Pont azt az érzést, amikor az ember nem ünnepre, óriási lakomára tér be valahova, hanem munkából hazafelé egyetlen sörre és mellé illő pár falatra áll meg.
E kettő keveredését igyekszik megvalósítani a Róka és Mackó: egy helyet, ami rengeteg különböző élethelyzetre ad választ. Ezek a válaszok nagyon egyszerűek, mégis maximálisan kielégítők, így azt érezzük, inkább ilyen hely kellene minden kisvárosba, minden pesti kerületbe, nem újabb vastagmenüs vendéglő.
Nem hülyeség azt adni, amit te is keresel
A látogatásaink után megkérdeztem Molnár Andrást, a hely egyik alapítóját (őt mintázza a Róka a bejáraton), milyen indíttatásból nyitottak olyan helyet, amire nemhogy Szarvason, de az egész térségben nincs példa. Tulajdonostársával mindketten élsportolók voltak pár évvel ezelőttig, ami után nem könnyű nulláról új karriert indítani, így jött a közös vállalkozás ötlete. Semmilyen vendéglátói tapasztalatuk nem volt, azért nem lettek söröző vagy bisztró, mert nem értettek hozzá annyira, hogy elköteleződjenek egy dolog mellett.
A Róka és Mackó onnan indult, hogy mindkét alapítónak van vendégháza, és a vendégek szerettek volna reggelit is kapni. András ezért kezdett helyi termékeket keresni a boltokban, és sehol nem talált helyi, termelői terméket, így rájött, hogy ez egy piaci rés. Ezért kezdték el gyűjtögetni a legjobb helyi termékeket – egyik termelő adta a másik számát, így hamar kiépült egy helyi termelőireggeli-szolgáltatás, ami akkorára nőtt, hogy kellett hozzá egy raktár. Ebből lett végül egy delikátesz, majd úgy döntöttek, kávét is főznek.
Érdekes módon a helyi vendéglátósok két ellentétes reakcióval válaszoltak a térségben egyedülálló üzleti modellhez. Egyik felük kérdés nélkül segítette ki őket, ha elfogyott a sörük, vagy a poharuk egy rendezvény idején. A másik fele viszont hitetlenkedett a modern koncepciót látva, azt mondták, úgysem fogják tudni tartani ezt a minőséget és mennyiséget. A helyi viszonylatokhoz képest drágák az áraik, bár pesti szemmel olcsóbbak, mondja András, ennek ellenére van olyan, aki ugyan nem mindennap jön el, de spórol egy nagyobb hétvégi reggelire.
Addigra már évek óta azt látták, hogy kialakult egy olyan réteg, amelynek tagjai sokat járták a világot, éltek Pesten és külföldön, de visszatértek vidékre. Nekik egyre nagyobb igényük volt arra, hogy ihassanak egy világos pörkölésű kávét, ehessenek egy szendvicset helyi alapanyagokból, de nem volt ilyen hely, ezért nem igazán jártak el. Úgy érezték, hogy legalább 30 olyan család van, amelyek eltartanák a helyet rossz időben is – egy év után kiderült, hogy ennél több is akad.
„Nagy hülyeséget nem csinálhatsz azzal, ha azt adod, amit magad is keresel” – vonta le a tanulságot a tulajdonos.
