Hogyan lett a csipszadóból müzliadó?

A népegészségügyi termékadót („neta”) 2011-ben vezették be azzal a szándékkal, hogy az egészségre káros élelmiszerek ára nőjön, ezáltal a fogyasztásuk csökkenjen. Ekkor még az igazán magas cukortartalmú ételek és italok után kellett netát fizetni, valamint a magas só- és zsírtartalmú rágcsálnivalókra, csipszekre és az alkoholra. Az utóbbiakat az idei változtatás kiemeli ebből a kategóriából. A Magyar Közlöny vonatkozó kiadásában a következő kategóriákba tartozó, hozzáadott cukrot vagy édesítőt tartalmazó, illetve a 100 grammonként 1 gramm határértéknél magasabb sótartalmú termékek vannak felsorolva:

• üdítőitalok (kivéve, ha minimum 50%-os gyümölcs/zöldségtartalmúak),
• szörpök (kivéve, ha minimum 50%-os gyümölcs-és zöldségtartalmúak),
• energiaitalok,
• előrecsomagolt cukrozott készítmények (kivéve, ha minimum a fele kakaó vagy tejtermék, illetve külön besorolás illeti a mézet használó termékeket),
• sós snackek (kivéve a kenyérféléket),
• ételízesítők (kivéve a mustárt és a ketchupöt),
• ízesített sörök,
• alkoholos frissítők,
• gyümölcsízek,
• csemegék,
• előrecsomagolt édes, sós tészták

Vörös Attila, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke segített nekünk értelmezni a listát. És hát van is mit értelmezni rajta, ott van rögtön a „csemege” kategória, amibe úgy tűnik, azok a gabonaalapú termékek kerültek, amelyek édes ízűek. Ezek a reggeliző pelyhek, müzlik és müzliszeletek, diákcsemegék, és hasonló, jellemzően magvakból és gyümölcsökből készülő termékek. Ráadásul itt a termékbe rakott gyümölcsök természetes cukortartalma is adóköteles lesz. Az „előre csomagolt tészták” közé lehet majd sorolni a szilvás gombócot, a nudlit, de például a gyorsfagyasztott pizzákat is.

A gyártók még most is javában értelmezik az új neta rendelkezéseit és minden egyes termékük receptúráját végignézve próbálják meghatározni, hogy az neta-köteles lesz-e. Július 1-ig mindezt végigadminisztrálni több, mint kemény kihívás. A FESZ ezért is kérte a kormányt, hogy ne július 1-től vezessék be az új szabályokat, adjanak megfelelő átállási időt a cégeknek.

Vörös Attila szerint a szöveg bonyolult megfogalmazásai a cukor és édesítőszer alkalmazásának minden lehetséges keverékét le akarják fedni. Egy-egy termékkört, amiben sokféle más-más ízű készítmény is lehet, igyekeztek édes és sós oldalról is körbebástyázni, hogy akár így, akár úgy, de legyen adóbefizetés. Miután a gyártók elkezdték kielemezni a szakmai egyeztetések nélkül elfogadott szöveget, kiderült, hogy sok olyan termék is belekerül a neta-fizetési kötelezettségbe, amelyek esetében kérdéses, hogy valóban adóztatni akarta-e a jogalkotó. Például egy gluténmentes kakaós csigát csomagolva kell kihelyezni a boltban az allergénveszély miatt, így az máris neta-kötelessé válik, míg a hagyományos kakaós csiga, nem előre becsomagolva nem az.

Így az allergiával, vagy intoleranciával élőket külön is megadóztatja a jogszabály, úgy, hogy ráadásul ezek a termékek már eleve többe kerülnek hagyományos társaiknál.

A gyakorlatban az új szabályozás azt eredményezi, hogy ha bemegyünk egy boltba, lassan több lesz a neta-köteles élelmiszer a polcokon, mint a nem netás.

Mi lehetett a cél?

A népegészségügyi adó önmagában nem új dolog, annak egyre erősödő szigorítása viszont népegészségügyi szempontból nem igazolt. Pilling Róbert, a Tét Egyesület dietetikai szervezet szóvivője szerint nincs hivatalos adat arról, hogy a kormány tudományos kutatásokat végzett volna azzal kapcsolatban, milyen befolyással voltak a magyarok egészségügyi állapotára vagy fogyasztási szokásaira az utóbbi tíz évben bevezetett adók. Szerinte az eredeti cél az volt, hogy az élelmiszeripari cégeket innovációra kényszerítsék. Most viszont úgy tűnik, hogy azok a gyártók is fölöslegesen dolgoztak, akik az első adók bevezetése óta változtatásokat vezettek be a kínálatukban, egészségesebbé téve a termékeiket.

Nehéz helyzetbe kerülnek azok a cégek is, akik helyben nem változtathatnak a termékek összetevőin, mert például egy globális piacra készülő terméket nem forgalmazhatnak Magyarországon más recepttel, mint külföldön. Pilling szerint ez alól nem lesz kibúvó: édességek és üdítők nincsenek édes íz nélkül. A gond az, hogy nem látni, mi a cél – nem látszik, hogy hogyan vezetne fejlődéshez vagy népegészségügyi változásokhoz az intézkedés. Vörös Attila (FÉSZ) sem tud róla, hogy bármilyen szakmai szervezettel egyeztettek volna sem az első, sem a második netával kapcsolatban.

Csak a cukorral lenne a baj?

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke, Szűcs Zsuzsanna szerint egyértelmű, hogy a sok hozzáadott cukor fogyasztása egészségtelen: elhízást, fogszuvasodást, szív-és érrendszeri betegségeket okoz. A WHO megállapított egy határérétket, amely a biztonsággal fogyasztható mennyiség; ez a napi kalóriabevitel legfeljebb 10 százaléka. Magyarországon a legutolsó publikált kutatás ezzel kapcsolatban 2014-ben készült, akkor a felnőttek átlagos cukorbevitele a napi kalóriabevitel 8-9 százaléka volt, vagyis átlagosan, ha nem is sokkal, de a határérték alatt voltunk. De akkor mi az oka az országban szabad szemmel is jól látható általános túlsúlynak és elhízásának? A mozgásszegény életmód mellett ennek oka elsősorban nem a cukor, sokat számít a túlzott zsírfogyasztás is, ami nálunk egyértelműen magas. Szűcs Zsuzsanna szerint a lakosság táplálkozási szokásaiban számos negatívum felfedezhető, kezdve az elégtelen zöldség- és gyümölcsfogyasztással, folytatva azzal, hogy túl sok zsírt és sót fogyasztunk és kevés teljes értékű gabonát. A hozzáadott cukor csak egy a rossz szokások közül.

Pilling Róbert is ugyanezt a kérdést tette föl: miért csak a cukorral foglalkoznak a rendelkezések, a zsírral miért nem?

A szalonnán, kolbászokon és más, rettentően zsíros és sós termékeken messze nincsenek hasonló mértékű terhek – ellentétben mondjuk egy müzlivel, aminek egy-két kanálnyi cukor a bűne.

A só is rossz

Szűcs Zsuzsanna szerint a sóbevitel hasonló mértékben aggasztó, különösen, hogy ez a legalapvetőbb, nap, mint nap fogyasztott élelmiszerekben is jelentős. Ilyen a kenyér, a pékáruk, a felvágottak, a konzervek, a sajtok. A szakember szerinte a sóbevitelünk 80 százalékát ezek a késztermékek, alapélelmiszerek teszik ki, ezekhez képest a megadóztatott ropogtatnivalók jóval kisebb arányban nyomnak a latba.

A dietetikus szerint az élelmiszeripari reformulációnak volna nagy szerepe, példaként említette a „Stop só” programot, amelynek segítségével a fehér kenyerek sótartalmát csökkentették. Szerinte ilyen jellegű központi változtatásokra lenne szükség az egész élelmiszeriparban. Vannak jó nemzetközi gyakorlatok, amiket érdemes követni, például Finnországban olyan átfogó intézkedés valósult meg, amellyel csökkentették az alapélelmiszerek sótartalmát – nem egyik pillanatról a másikra, hanem fokozatosan. Egy ilyen változtatáshoz azonban nem elég az egyik piaci szereplőnek változtatni, többnek kellene megmozdulni egyszerre.

Édesítőszer = cukor?

A dietetikus szövetség elnökét az édesítőszerek adóztatásáról is kérdeztük. Van egy elég jelentős réteg, akik számára ez az egyetlen opció: a cukorbetegek, inzulinrezisztensek csak édesítőszeres termékeket ehetnek, ez itthon akár 1-1,5 millió embert is érinthet. Egészséges ember számára az adott élethelyzet és étrend a döntő. Elképzelhető, hogy valakinek jobb döntés, és ésszerű mennyiségben a cukorbevitel mérséklésének egyik eszköze lehet az édesítőszer.

Egy másik, általunk megkérdezett dietetikus, Szabó Adrienn szerint az édesítőszerek megadóztatása jó irány lehet, hiszen ezek a mesterséges szerek károsíthatják a mikrobiomot (a bélrendszer saját védekezőképességét), és máskülönben sem jó átesni a cukorfüggésből a folytonos édesítőszer-fogyasztásba, és persze az sem jó, hogy állandóan rágcsálunk, sosem hagyjuk pihenni a szervezetet.

Szűcs Zsuzsanna szerint mivel sokféle édesítőszer létezik, nehéz bármit általánosságban kijelenteni velük kapcsolatban. Még mindig nem ismerjük pontosan, milyen az egészséges mikrobiom, annyi minden határozza meg, és annyira egyénileg minden egyes embernél az életmódtól és a környezeti hatásoktól, hogy nagyon nehéz ennek a tudományos vizsgálata.

Mi lesz az árakkal?

Szerettük volna megtudni valamit az élelmiszeripari gyártók álláspontjáról is az új adóterhekkel kapcsolatban, de az általunk megkeresett nagy élelmiszeripari cégek közül senki nem nyilatkozott.

Dr. Bikfalvi Istvánné dr. Hamza Kinga a Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üditőital Szövetség titkára elmondta, hogy a kiterjesztett adók jelentős terheket rónak az ágazatra, és nagy áremelkedéseket fognak okozni különösen azoknál a termékeknél, ahol édesítőszereket használnak. Vörös Attila (FÉSZ) is komoly áremelkedést jósol, amelyet így magyaráz:

„Az élelmiszerek bolti ára egy komplex folyamat eredményeként alakul ki. Az élelmiszerek gyártói a termékeket a kereskedőknek adják el, nem közvetlenül a fogyasztóknak, és kemény tárgyalásokon kell, hogy engedjék az átvételi árban érvényesülni az előállítási költségek növekedését. A jelenlegi helyzetben a gyártók az alapanyagok és az energia áremelkedése, illetve az ukrajnai háború globális élelmiszer-láncokra gyakorolt negatív hatásai miatt drasztikusan megnövekedett költségekhez próbálnak épp valahogy alkalmazkodni. Erre jön még egy adóemelés is, ami várhatóan, legalább egy időre vissza fogja vetni az érintett élelmiszerek forgalmát. Ez pedig a gyártók helyzetét és alkupozícióját fogja még tovább nehezíteni. Az árakra csak ezután, a folyamat legvégén rakódik rá az ÁFA, tovább fokozva a hatást, hiszen magasabb alapárat kell majd felszorozni vele.”

Az üdítőszövetség szóvivője szerint amikor 2011-ben az első népegészségügyi törvényt meghozták, azt az üdítőgyártók megértették és az utóbbi tíz évben komoly receptfejlesztésekbe kezdtek, a termékeik átlagos kalóriatartalma 45 százalékkal csökkent azóta. A kalóriacsökkentett termékek népszerűsége is nőtt, elmondása szerint 23-ról 61 százalékra nőtt ezeknek az eladási aránya. Azt nem tudtuk meg, hogy pontosan mely termékek tudtak változtatni az összetételükön, hiszen sok külföldi cég termékének erre nincs lehetősége. A szóvivő szerint

ez az adó az édes íz adója, üdítőt pedig nem lehet édes íz nélkül előállítani.

Vörös Attila szerint a neta bevezetése óta eltelt 10 évben nem javultak a magyar lakosság népegészségügyi mutatói. Ehhez a nemzetközi ajánlások szerint is egy sokkal összetettebb, népegészségügyi edukációs tevékenységgel összekötött és összehangolt fellépésre lenne szükség.