Hiába van körülöttünk egyre több újhullámos, specialty kávézó, a legtöbben még azt sem értjük, mit kérdeznek tőlünk, amikor kávét rendelünk. A bizarr divatok viszont mindenkit meggyőznek, ilyen a pár éve felbukkanó espresso tonic, ami egy pillanat alatt lett népszerű még a legnagyobb jegeskávé-utálók és kávépuristák körében is. Jóval több ez kósza sznob divathullámnál. A kesernyés, savanykás, édes, hideg szénsavas üdítő és a másképp kesernyés kávé kombinációja, ami különösen jólesik kánikulai tompa pillanatokban, iszonyú menő lett, olyannyira, hogy sokan próbálják előállítani otthon is. Ez azonban közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.
Kávét mindenki főz, tonik a legapróbb közértben is van, mi lehet olyan nagy kaland a kettő keverékében? Aki azt hiszi, a leveles tészta hajtogatása a bonyolult dolog, téved. Az semmi ahhoz képest, mennyi csillagnak kell szépen együtt állnia egy tökéletes házi espresso tonik elkészítéséhez. Bárki számára kiderül ez, aki annyira naiv, hogy a délutáni kávéját simán egy pohár tonikba locsolja. A végeredmény egy habos, furcsa, forró csokira hasonlító dolog lehet, ha nem megfelelők az alapanyagok, az arányok és a technológia. Ebbe a hibába én is belecsúsztam, jó pár kellemetlenül édeskés, túl keserű vagy éppen túl savanyú, még rosszabb esetben langyos, de mindenekfelett csúf ital áll már mögöttem. Ezért kerestem egy szakértőt, aki elmagyarázta, mi a nehézség ebben, és hogyan kellene helyesen megközelíteni a kérdést.
A témában Hernyák Gábor barista segített eligazodni. Annyira nem meglepő, hogy mint minden egyszerű ital és étel esetében, itt is azon áll vagy bukik az ügy, milyen alapanyagokat használunk. A kávé ebben ez esetben mindenképpen világos pörkölésű kell hogy legyen. Ez ugyanis, ha igazán jó minőségű, akkor nem totál keserű, hanem aszerint, milyen tájegységről, termőterületről származik, lehet citrusos vagy virágos ízű. Ez az első számú kulcsa a jó espresso tonicnak, mondja a szakértő, szerinte a jó, világos pörkölésű kávé, abból is az őrölt, és nem a késes aprítóban ledarált változat az igazi. Ha ez megvan, akkor az ital végeredményben a keserű, az enyhe savanykás és a tonik édesítésének harmóniájából áll össze.
Az sem mindegy, hogyan fő a kávé. Egy otthoni kotyogós kávéfőzőben nem tudunk igazi eszpresszót főzni, de ha mégis ezzel állunk neki, fontos, hogy a szerkezet legyen teljesen tiszta, és persze még az sem mindegy, milyen vizet használunk. A legjobb a szűrt csapvíz, ami mindenképp forró kell hogy legyen, amikor a főzőbe töltjük.
Ekkor jön a tonik. Ebből is van ezerféle, a legnagyobb különbség köztük az édesítő, a keserű ízért felelős kinin és a citromsav aránya. Gábor a mediterrán tonikot ajánlja, de még ekkor sem mindegy, milyen típusú kávéval kombináljuk, mindegyik tonikfajtának más kávétípus áll jól – a lényeg, hogy a végeredmény egy limonádés ital legyen. Neki egy afrikai kávéfajta vált be a legjobban, amibe sok jégkockát és egy lime-gerezdet is tesz.
Fotó: Ács Bori / Telex
Espresso tonic: a házi technológia
A módszer innen már elég egyszerű. Ha megvan a megfelelő kávé és a jó tonik, már csak a türelmes technika hiányzik a szép végeredményhez. Ahhoz, hogy olyan csodásan szép, kétrétegű legyen, mint a kávézókban, előbb le kell főzni a kávét és kitölteni egy pohárba, de még jobb, ha van egy picike kancsónk. Bár sok recept szerint le kell hűteni a kávét, mielőtt a tonikhoz öntjük, én követtem a szakértői tanácsot, és frissen használtam a lefőtt kávét. Egy poharat meg kell tölteni a háromnegyedéig jégkockával. (Ez fontos, nem elég pár kocka, legyen a pohár majdnem teli vele!) Erre jöhet a már előzőleg hűtőben lehűtött tonik, majd a tetejére nagyon-nagyon lassan, óvatosan csurgatva a kávé.
