Ha beég az agyadba a fetás tészta képe, muszáj megsütnöd

Az utóbbi idők legnépszerűbb tiktokos-instás receptje a sült fetás tészta volt, amit egy finn blogger készített először még 2018-ban, majd idén januárban a Tiktokon robbant be, miután egy blogger kipróbálta és posztolta. Így lett népszerű az egész világon: már 600 millió felett jár a #fetapasta hashtegű videók nézettsége, és ha végiggörgetünk az Instán vagy a Tiktokon, még mindig percenként jön velünk szembe egy újabb tál paradicsomos sült feta. Amerikában az egyik legnépszerűbb online vásárolt termék lett a feta sajt, sok helyen egyenesen hiánycikké vált egy ideig.

Sokan csodálkoznak rajta, hogy ekkorát ment a recept, de valójában nem meglepő: a paradicsomos tésztát mindenki szereti. Mostanában amúgy is inkább megsütjük az alapanyagokat főzés helyett, ráadásul mindig felkelti az emberek figyelmét az, ha valamit kiveszünk a megszokott környezetéből és átkeretezünk.

Mégis érdekes megfigyelni, hogy a legtöbben nem a fetás tészta végeredményét posztolják, hanem a tepsit, amiben a feta és a paradicsomok vannak.

A módszer népszerűségének első számú titka, hogy iszonyú jól néz ki, nem is igazán a végeredmény, hanem maga az elkészítés: koktélparadicsomok, sajt, majd ahogy a sülés után mindez szósszá válik. Egyszerűen beég az agyunkba, és ott villog, míg meg nem csináljuk, és magunk is ki nem posztoljuk. Így egyre több hasonló tepsi lesz látható, amitől egyre többeknek lesz az az érzése, hogy nem maradhat ki a buliból, muszáj neki is elkészítenie.

A szép: igaz, s az igaz: szép

A feta nagyon sós, koncentrált ízű sajt, általában zöldségekre morzsoljuk, prototipikusan görög salátára, nyersen, kis mennyiségben. Ezért szokatlan – bár Skandináviában már évek óta menő – hogy megsütik, és egyszerre adnak egy egészet az ételhez. Valójában annyira nem is jó ötlet, hiszen rendkívül sós kiegészítő, amit édeskés, semleges alapokhoz érdemes adni.

Az előítéletek ellenére kíváncsi voltam, működik-e a recept. Én passzírozott paradicsommal készítettem, mivel márciusban teljesen felesleges frisset venni. Valóban felemelő volt a sült fetát belenyomkodni a megsült szószba, de a komolyabb élvezet itt véget is ért. A szósz picit darabos maradt, nem krémes, és összeségében furcsa, szokatlan. Egyszer elmegy egy gyors ebédnek, de túl sós, nem harmonikus, én biztosan boldogabb lennék egy ugyanilyen egyszerűséggel elkészülő carbonarától vagy vajas-paradicsomszószos spagettitől. Ha feltétlenül ragaszkodni kell ezekhez az arányokhoz, akkor is inkább ricottát használnék egy paradicsomos szószhoz feta helyett, a sós sajtot pedig sült zöldségekre vagy salátába tenném. Ricottás-paradicsomos tészta létezik is, és sokkal jobban működik az egész együtt. A ricottát persze nem kell sütni, így a épp a posztolni való vész oda, de legalább az étel, amit megeszünk a végén, jó lesz.

Palacsintamüzli

Míg a koronavírus előtti időszakban a közösségi médiás ételposztok leginkább arról szóltak, ki melyik új, mindennel megrakott gofrit, kürtőskalácsos fagyit vagy buborékos teát próbálta ki, tavaly óta leginkább otthon ülünk, ezért megváltoztak a trendek is. Itt is az ellentétek állnak párhuzamban egymással: a legpepecselősebb házi trükkök ugyanúgy népszerűek, mint a radikális egyszerűsítő módszerek. Az egyik legkevésbé feldolgozható jelenség a palacsintamüzli, ami sok, iszonyú apró formában kisütött amerikai palacsintából áll. Később csatlakozott hozzá a minifánk és a minikekszek is, de a palacsintamüzli mindent visz. Ezt úgy fogyasztják, mint a gabonapelyheket, tálba öntve, tejjel.

Az egy dolog, hogy az eredmény nem jó, hiszen a kis palacsintapelyhek szétáznak, de egyetlen adag kivitelezése órákba telik. A masszát ugyanis egy nagy habzsákba kell tölteni, majd a forró serpenyőbe picike pöttyöket kell nyomogatni. Én habzsák híján megpróbáltam kiskanállal, lassan csurgatva, és tényleg mókásan néz ki, egy tálnyit még nem is annyira hosszú idő így elkészíteni. De hosszabb távon olyan hatással van az ember idegeire, mint hangyát szedni bokszkesztyűvel. Akkor már sokkal jobb dolog igazán finom, habos, magas amerikai palacsintát sütni:

Amerikai palacsinta

Alapanyagok:

• 200 gramm liszt (lehet bármilyen, rizs, búza, teljes kiőrlésű stb.)
• egy evőkanál sütőpor
• 3 tojás, szétválasztva
• egy nagy csipet só
• egy evőkanál cukor
• 3 dl tej (lehet növényi)
• egy evőkanál vaj, olvasztva

A tejet tálba öntöm, belekeverem a tojások sárgáit, a fehérjéket külön mély edénybe teszem. A tejes keverékhez adom a cukrot, majd a lisztet és a sütőport. A fehérjéket kemény habbá verem a sóval, és óvatosan, három részletben a kész masszához forgatom. Végül az olvasztott vajat is belekeverem. Egy tapadásmentes serpenyőt nem túl forróra hevítek, megkenem egy kis vajjal, és két evőkanálnyi adagokban kis palacsintákat sütök. Végig alacsony hőmérsékleten kell dolgozni, és csak akkor forgatni, ha sok pici lyuk jelent meg a palacsinta felületén.

Tojásos trükkök

A Tiktok-videók működési mechanizmusát legjobban a tojástrükkökön lehet tesztelni, ezeknek se szeri, se száma, a tojás olyan örök sláger, ami mindig tud újat mutatni. Legutóbb egy tojásos szendvicses videó indult el a végtelen népszerűség útján, ami első látásra szuperegyszerűnek tűnik, de érdemes többször megnézni, mert a módszernek valójában több buktatója is van.

A srác előbb beolajozza a szűrőkanalat, majd forró olajos serpenyő felett beleüt két tojást. Így a fehérje a serpenyőbe csorog, és egy csapásra omlett lesz belőle. Erre dobja a sárgákat, amiket megszór mindenfélével, majd pár sima mozdulattal rájuk hajtogatja az omlettet, az így nyert töltött zsebecskét pedig két szelet pirítós közé helyezi.

A módszer tesztelése közben kiderül, hogy a fehérjéből a gyakorlatban csak úgy lesz omlett, ha folyamatosan ringatjuk körbe a serpenyőt, ami lehetőleg tapadásmentes. A sárgákat ügyesen kell egyensúlyozni, különben idő előtt lecsúsznak a kanálról. Végül pedig a fehérjeomlett hajtogatása sem egyszerű, hiszen szakad, tapad. A végeredmény valóban mókás, kis fehérjébe csomagolt sárgája, de a fogyasztása közben az ember ráébred, hogy valójában teljes egészében ugyanolyan, mint egy helyesen elkészített tükörtojás. Csak éppen murisan néz ki a bohóckodás a fehérjékkel meg a sárgákkal, legalábbis a Tiktokon. Álmos reggeleken nekünk pont elég egy jó, lágyra hagyott tükörtojás is helyette.

Nagyon szép – nagyon vonzó

Míg a palacsintamüzli és a fetás tészta még nem állták ki az idők próbáját, vannak olyan kajás hype-ok, amik már hosszú évek óta köztünk élnek. A közösségi médiában trendi ételeket alapvetően két részre lehet osztani. Az egyik a felettes énünkhöz, a tudatosan táplálkozó részünkhöz szól: színes, szabályosan, szépen berendezett, nagyon mutatós tányérok kategóriája, ezek gyakran az egészség és a fogyás ígéretét is közvetítik, hiszen a legjobban futó keresőszavak az egészséges étkezéshez, reggelikhez, diétákhoz kapcsolódnak.

A másik kategória az elnyomott, tudatalatti vágyakat célozza be, a nem klasszikusan szép, de vonzó látványt adó ételek tartoznak ide: olvadó sajt, folyékony tojássárgája, süteményből kibuggyanó töltelék, lágy belsejű csokoládélával, rengeteg ételszínezékkel szivárványossá változtatott zsömle, lehetetlen formájú habos kávé, zöld palacsinta vagy szénszínű, haraphatatlan magasságú burger.

Az első – szép és egészséges – kategória legmenőbb szereplője a Buddha-tál, ahol az általunk megszokott hús-köret kombóval ellentétben legalább öt-nyolcféle alapanyag van a tányéron, sült és nyers zöldségek, zöld levelek, magok, stb. Ez a műfaj még mindig a legjobb, hiszen valóban nagyon jó, ha sokféle alapanyagot eszünk, ha pedig ezek színesek, akkor még egészségesebb. Csak sajnos ezek a tálak nem igazán működőképesek a valóságban. Olyan, mintha egy rakott kelkáposztának a rétegeit külön-külön kellene megenni. Ha nem köti össze őket semmi, ha nem keverednek, akkor nem lesz komplex az ízélmény. Közvetlenül azután tehát, hogy a tökéletes képet kilőttük a netre, muszáj valamilyen szósszal alaposan meglocsolni, összekeverni, és úgy megenni, de akkor már odaveszett az optikai élmény.

Buddha helyett: egytepsi

Sokkal kevésbé tiktokos-instás, viszont ezerszer finomabb az utóbbi évek egyik népszerű konstrukciója, amit Jamie Olivertől Ottolenghin át sokan művelnek, ez az úgynevezett egytepsis (tray bake) ételek trendje. Ilyenkor az alapanyagok sütési idő szerint rétegződnek egymásra. Először kerül a tepsire a leghosszabb időt igénylő alapanyag, majd sorban a többi. A végén, csakúgy, mint a rakott ételek esetében, a különböző ízek összeolvadásából lesz valami új. Mint az alábbi receptben, ami ezerféleképpen készíthető aszerint, mink van épp kéznél. A lényeg, hogy minden csak annyi ideig legyen a sütőben, amennyire szüksége van.

Festői reggelik, azonnali fogyás

A szépség és az egészség ígérete mellett a csodákra is bukunk. A chia, más néven azték zsályamag nevű „szuperkaja” elképesztő mennyiségű folyadékot szív magába, ettől zselés, pudingos állaga lesz, és ez a szinte természetfeletti látvány egészen megbabonázza az embert. A magok azonban nem tűnnek el, ezért kissé bizarr élmény a fogyasztása, zselés is, lágy is, darabkás is, íze pedig nincs, tehát mindenfélét adni kell hozzá, hogy fogyasztható legyen. Sokan alkalmazzák fogyókúrához, mert kalória sincs benne, szinte tömény rost az egész. De még többen vallják be, hogy nem tudják megszeretni. Az évek során az is kiderült, hogy annyira nem is egészséges, mint divathullám elején gondoltuk, sőt, akár veszélyes is lehet, mert ha nem iszunk rá eleget, további folyadékot gyűjt magába az emésztőrendszerben.

Az avokádó az egyik legfixebb pontja a virális ételeknek, ott van minden rántottás, szendvicses és salátás poszton, mégis a sima avokádós pirítós volt a legmenőbb eseménye az utóbbi éveknek. Igen, annyi az egész, hogy egy pirítóst megkenünk avokádóval. Igaz, hogy ez a gyümölcs sok szempontból egészséges, tele van például jó típusú zsírokkal, vitaminokkal, mégis óriási viták övezik évek óta többek között környezetvédelmi szempontok miatt, mert hát a termesztése óriási vízigényű, és az is elég környezetszennyező, ahogy és amennyi idő alatt hozzánk eljut. Ráadásul mire ideér, jellemzően se vitamintartalma, se íze nincs, ráadásul vagy kőkemény, vagy félig rohadt. Ha már tartalmas és laktató alapanyagot szeretnék kenni a pirítósomra, biztos szívesebben választanék pár kanál túrót vagy akár egy adag mogyoróvajat.

Bár külföldön már öt éve elindult, hozzánk csak az utóbbi években robbant be a kurkumamánia, aminek nagyjából ugyanaz lehet az oka, ami az összes többinek: hogy szép. Mert tényleg az, mindent elképesztően sárgává varázsol, ráadásul sokat cikkeznek az egészségre gyakorolt pozitív hatásairól is. Klasszikus fűszere volt az indiai konyhának, húsokhoz és currykhez, lencsékhez és levesekhez használták főleg, amíg nem tört be a közösségi médiába a kurkuma latte, avagy aranytej divatja. Az amúgy enyhe illatú és ízű fűszer egészen furcsa élménnyé válik, ha gyömbéres, mézes, forró italba keverik,amit aranytejnek neveztek el. Nagyon sokan tették és teszik vele ezt most is, és isszák, mintha nem lenne holnap. Pedig, ha már a kurkumát édes közegbe szeretnénk helyezni, sokkal jobban működik pirított müzlikben, ott is csak óvatosan, kis mennyiségben. De sokan keverik muffinokba, palacsintákba vagy banánkenyerekbe is. De amúgy is jobb továbblépni, ugyanis míg mi az aranytejnél tartunk, a TikTok népe már inkább az arcára keni a kurkumát.