Miután hónapokig úgy nézett ki, hogy rendeződik a Hormuzi-szoros helyzete, a hétvégén az iráni-amerikai tűzszünet összeomlott, és a két ország újra fenyegeti és lövi egymás egységeit és érdekeltségeit. Donald Trump amerikai elnök hétfőn bejelentette, hogy az Egyesült Államok 20 százalékos díjat vetne ki a Hormuzi-szoroson áthaladó szállítmányokra, amiből kedden kihátrált, de azt fenntartotta, hogy Washington ismét blokád alá vonja a szoros Iránhoz kapcsolódó forgalmát. A többi teherhajó előtt a szoros továbbra is nyitva áll az Egyesült Államok szerint, Irán viszont vasárnap lezártnak nyilvánította a vízi útvonalat, amelyen a háború előtt a világ kőolaj-kereskedelmének körülbelül ötöde haladt át.
Az Al Jazeera által idézett adatok szerint péntek és vasárnap között mindössze 57 hajó haladt át a szoroson, ami több mint 50 százalékos visszaesés az előző héthez képest. A konfliktus februári végi kirobbanása előtthöz képest ez még nagyobb mínusz, hiszen akkor átlagosan 130 hajó ment át itt naponta. Mindez az olaj világpiaci árát is megdobta, egyelőre mégis viszonylag nyugodtnak tűnnek a piacok, főleg ahhoz a pánikhoz képest, ami márciusban, a háború kitörését követően alakult ki. Az elmúlt hónapok eseményei alapján pedig arra lehet következtetni, hogy most sem fog hirtelen elszállni az olaj ára, ugyanakkor egyre több elemző látja úgy, hogy annak is kicsi az esélye, hogy a háború előtti árszintre térjen vissza az árfolyam.
Elmaradt minden idők legnagyobb energiaválsága
2026 első hónapjaiban a brent típusú kőolaj világpiaci ára 60-65 dollár között alakult, a február végi amerikai-izraeli támadást követően viszont tartósan 100 dollár fölé került. Az április első hetében tapasztalt, mintegy 110 dolláros árszintről a tűzszünet április eleji bejelentésének hatására az árfolyam 95 dollár alá esett, majd a Hormuzi-szoros megnyitásának hírére innen 80 dollárig csökkent, és július elején egy ideig 70 dollár alatt is járt az árfolyam.
A tűzszünet júliusi összeomlásáról szóló hírek után az árfolyam innen emelkedett 80 dollár fölé. A brent típusú kőolaj hordónkénti ára egy hónap után kedden emelkedett először 85 dollár fölé, ami ugyan 2020 májusa óta a legnagyobb napi emelkedésnek számít, mégis messze van a 120 dolláros árszinttől, amelynek környékén az ukrajnai háború kitörése után volt huzamosabb ideig. És főként a 200 dolláros szinttől, ahova sok elemző – és az iráni vezetés is – várta márciusban, a konfliktus kirobbanását követően. Hogy mekkora pánik volt az elmúlt hónapokban, jól mutatja, hogy
- Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség vezetője például 2026 áprilisának végén azt nyilatkozta, a világ történetének legsúlyosabb energiaválságával néz szembe, de hasonlóképpen látták ezt hazai elemzők is.
- A Nemzetközi Valutaalap (IMF) arra figyelmeztetett, hogy ha a konfliktus elhúzódik, a világgazdaság recesszióba kerülhet.
- És számos elemzés jelent meg, amelyek a 70-es évek olajválsága és az akkor kibontakozó válság között húztak párhuzamot.
Ehhez képest ugyanakkor habár például európai légitársaságok is töröltek járatokat a kerozin drágulása miatt, és a növekedési előrejelzéseket is lefelé módosította az energiapiaci helyzet, globális recesszió nem lett, és egyelőre a fejlett országokban a 70-es évekhez hasonló olajválság sem alakul ki. (Afrikában és egyes ázsiai országokban előfordult üzemanyaghiány az elmúlt hónapokban.)
Miért nem lett nagyobb válság?
A G7-nek nyilatkozó szakértők szerint több tényező is hozzájárult ahhoz, hogy enyhébb maradt az olajpiaci sokk hatása. Ezek egy részére nem lehetett számítani, másoknak pedig alulbecsülték a jelentőségét a márciusi pánikban.
Utóbbiak közé tartozik, hogy a háború kitörését megelőzően volt egy hosszabb, nagyjából egyéves periódus, amikor túltermelés volt piacon. 2025-ben a globális kőolajtermelés átlagosan mintegy 75 millió hordó volt naponta a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) adatai szerint. „A becslések eltérnek, de tavaly év végén az idei évre vonatkozóan körülbelül 1-4 millió hordós túltermelésről szóltak az előrejelzések, 2025-ben pedig körülbelül napi 1,5 millió hordó volt a túltermelés mértéke” – mondta Gajda Mihály. A Concorde Értékpapír részvényelemzője szerint a tavalyi többletből Kína bővítette a stratégiai tartalékait, ami miatt viszont február után már kevesebb olyan olajat vett, amelyre korábban szankció vonatkozott.
Az Egyesült Államok a háború kitörését követően felfüggesztette az iráni és orosz olaj vásárlására vonatkozó szankcióját, aminek köszönhetően ezen felhalmozódott, több heti hiányt fedező készletek zöme gördülékenyen a piacra kerülhetett Deák András energiapolitikai szakértő, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének főmunkatársa szerint. A Brookings Intézet elemzése alapján az iráni és orosz olaj március és május között járult hozzá a hiány csökkentéséhez.
Szintén jelentős többletkínálatot biztosított, hogy az OECD-országok – a Nemzetközi Energiaügynökség koordinációjával – 400 millió hordó stratégiai kőolajkészlet felszabadításáról döntöttek. Ugyancsak enyhítette a hiányt, hogy Kína is sokat használhatott fel a saját stratégiai tartalékaiból, bár hogy pontosan mennyit, azzal kapcsolatban transzparens adatok hiányában nehéz tisztán látni (becslések szerint áprilisban 1,4 milliárd hordós volt a tartalék).
A stratégiai készletek és a szankciók miatt piacról kizárt kőolaj mellett jelentős szerepe volt még, hogy egyes kőolajtermelő országok növelni tudták a kínálatukat, és a várakozásokkal ellentétben egyes öböl-menti termelők exportja sem állt le teljesen. Szaúd-Arábia alternatív exportútvonalakon keresztül fokozta szállításait, míg az Egyesült Arab Emírségek a Hormuzi-szorost megkerülő infrastruktúrájára támaszkodva tudta részben fenntartani kivitelét. A várakozásokkal ellentétben a Hormuzi-szoros forgalma nem szűnt meg teljesen: a Bloomberg például arról írt, hogy Irán tranzitdíj ellenében átengedett bizonyos szállítmányokat, más tankerek pedig kikapcsolt jeladóval mentek át a szoroson, így a tényleges forgalom meghaladta a hivatalos szintet. Mindezek mellett az Egyesült Államok, Argentína, Brazília és Guyana is növelte a kitermelését.
A G7-nek nyilatkozó szakértők szerint mindezek következtében
az előrejelzések alapján 20 millió hordó körülire várt kínálatcsökkenésnek csak a fele-kétharmada valósult meg.
Több előre nem várt fejlemény is Kínához kapcsolódott az elmúlt hónapokban. Ezek közül az egyik, hogy a kínai olajimport akár napi 5 millió hordóval is csökkenthetett az elmúlt hónapokban (júniusban például éves alapon 41 százalékkal, közel egy évtizedes mélypontra csökkent). A háború kezdetekor az volt a feltételezés, hogy Kína továbbra is erős keresletet támaszt majd, de sokak meglepetésére ennek az ellenkezője valósult meg, és jelentős kínai kereslet esett ki a piacról. „Ez részben abból származott, hogy Kína nem növelte tovább a készleteit, részben pedig abból, hogy leállította az importált nyersanyagból finomított termékeinek exportját” – mondta erről Gajda Mihály.
Deák András szerint a várakozásokhoz képest szintén nagyobb jelentősége volt annak, hogy Kína elkötelezte magát az elektromobilitás mellett. „A villanyautózás kínai előretörésének meghatározó jelentősége volt abban, hogy 2025-re túltermelés alakult ki az olajpiacokon, mert az előrejelzések felülbecsülték a helyi olajkereslet jövőbeli szintjét” – mondta. Deák emellett azt is megemlítette, hogy az eredeti várakozásokhoz képest a tőzsde is nyugodtabb maradt, mert a kereskedők többsége arra számított, hogy belátható időn belül megállapodás születik majd, és nem alakult ki olyan pánik, ami az árfolyam jelentősebb megugrását okozhatta volna.
Mi várható most?
Habár a kőolaj tőzsdei ára nem szállt el, a határidős árak magasabb szintje arra utal, hogy a kereskedők szerint az ár nem tér vissza a háború előtti szintre, és a konfliktus hosszabb távon is árfelhajtó tényezőként lesz jelen ezen a piacon. A G7-nek nyilatkozó szakértők szerint a piaci szereplők most úgy számolnak, hogy szeptember elejéig még nem lesz jelentősebb hiány, de például azért is nehéz konkrétan megítélni, hogy mire lehet számítani, mert kiszámíthatatlan, milyen szintű áruforgalom tud áthaladni a szoroson.
„Ha a szoros zárva marad, vagy érdemben korlátozzák ott a forgalmat, akkor fennmarad a hiány a globális piacon, és csak idő kérdése a pánik”
– mondta erről Deák András. Gajda Mihály szerint ha a jelenlegi bizonytalan helyzet marad fenn, akkor első körben a finomított termékeknél (dízel, kerozin, kisebb mértékben benzin) fogjuk látni az áremelkedést, mert jelentősebb finomítói kapacitások is kiestek a piacról, például Oroszországban az ukrán támadások miatt, de a Közel-Keleten is.
Hosszabb távon Deák és Gajda is a hormuzi konfliktus elhúzódására, Irán és az USA közötti patthelyzetre számít, és arra, hogy ehhez a helyi szereplők is elkezdenek majd alkalmazkodni. Utóbbi konkrétabban azt jelenti, hogy az öböl-menti államok olyan vasútvonalakat és vezetékeket építenek, amin keresztül képessé válnak a Hormuzi-szoros megkerülésével exportálni. Az Egyesült Arab Emírségek például új kikötő építését tervezi a keleti partján, emellett pedig az Abu-Dzabit Fudzsejra kikötőjével összekötő vezetékes kapacitások bővítésével csökkentenék a Hormuzi-szorostól való függőséget. A szaúdi vasút pedig tavasszal nemzetközi árufuvarozási útvonalat hozott létre a Perzsa-öböl kikötői és a jordán határ között.
„Két-három év alatt készülhetnek el azok a logisztikai alternatívák, amelyek építése már most folyamatban van, és érdemben csökkenthetik a szoros jelentőségét. A kérdés, hogy mi lesz addig, mennyire marad bizonytalan a szoros átjárhatósága, és hogy fizetni kell-e az áthaladásért ”
– mondta erről Deák András. Gajda Mihály szerint nagyon sok fog múlni azon, hogy sikerül-e alacsonyabb lángon tartani a konfliktust. Ebben az esetben ugyanis napi szinten pár millió hordós maradhat a hiány, de legrosszabb esetben olyan forgatókönyv is elképzelhető, hogy a harcban álló felek teljesen elpusztítják a helyi energetikai infrastruktúrát.
Mit érzünk meg ebből Magyarországon?
A szakértők szerint Magyarország nyersolajellátása jelenleg nincs veszélyben, mivel a Barátság kőolajvezetéken keresztül továbbra is biztosított az orosz kőolaj importja. A fő problémát inkább a hazai finomítói kapacitás csökkenése okozza: a százhalombattai finomító balesete miatt a termelés közel fele kiesett, ami átmenetileg növeli az importra való ráutaltságot (a finomító elvileg szeptember végétől lesz teljesen üzemképes), ráadásul a globális finomítói kapacitások is korlátozottak. „Mindez most a forint erősödése miatt itthon nem látványos, de most elsősorban inkább ez jelent problémát” – mondta Gajda Mihály.
Deák András szintén a finomítói kapacitások hiányát emelte ki. Szerinte ugyan jó hír például, hogy visszapótolták a hazai stratégiai kőolaj- és üzemanyag-tartalékokat, de nem mindegy, hogy mivel, ugyanis az ország számára jelenleg a dízel, benzin és kerozin sokkal értékesebb, mint a nyersolaj. „Óvni kell a stratégiai tartalékot, és mivel a finomítói kapacitás megfogyatkozott, ezért minél több olajterméket kell beszerezni” – mondta arról, hogy a Hormuzi-szoros körül kialakult helyzet hogyan érinti a hazai üzemanyag-ellátást.
