Nem a magyar kardcsörtetés fogja megállítani a transzatlanti szabadkereskedelmet

Az Európai Unió Bíróságához fordul Magyarország, ha Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a héten aláírja a Mercosur-egyezményt – jelentette be Nagy István agrárminiszter.

Előzmények: az uniós országok többsége múlt pénteken támogatta az egyezmény megkötését, vagyis felhatalmazást adott az elnöknek az aláírásra, amelyre így várhatóan a hét második felében kerül sor Paraguayban.

• Magyarország mellett Lengyelország, Ausztria és Írország sem támogatta az aláírást (Belgium tartózkodott), de a legnagyobb ellenálló Franciaország volt, amelyet végül csak a Giorgia Meloni vezette olaszok meggyőzésével lehetett kisebbségbe tolni.
• A 27 EU-tagállamból végül 21 támogatta az egyezményt (a minimális követelmény 15 volt), de csak az olaszok átállásával lett meg a lakosságarányosan szükséges legalább 65 százalékos arány.

Felülnézet: az EU a dél-amerikai Mercosur gazdasági szövetség négy teljes jogú tagjával, Brazíliával, Argentínával, Paraguayjal és Uruguayjal készül átfogó, de azért nem teljesen szabad kereskedelmi egyezményt kötni.

• A kétoldalú kereskedelem mintegy 90 százalékában szűnnének meg a vámok, és egyszerűsödnének a szabályok, de csak fokozatosan.
• Ennek sok európai ország a nyertese lehet, az ellenzők viszont nagyobbnak tartják magukra nézve a várható hátrányokat.
• Az európai ipar, különösen a járműgyártás megszabadulhat a jelenleg akár 35 százalékra rúgó dél-amerikai vámoktól, de leomlanak a legnagyobb gátak az alkoholos italok és a gyógyszerek exportja előtt is.
• Általánosságban is nagy lehetőséget biztosíthat, hogy összességében egy 295 millió lakosú, együttesen a világ ötödik legnagyobb GDP-jét termelő térség nyílik meg azok előtt az európai cégek előtt, amelyek oda exportálnának.
• A legtöbb európai aggály a mezőgazdasággal kapcsolatban van, Argentína és Brazília ugyanis a félelmek szerint képes lehet olcsó áruval elárasztani Európát, ami romba döntheti az itteni gazdák versenyképességét.
• Magyarország is emiatt tiltakozik a megállapodás ellen.

Alulnézet: a magyar és az európai gazdák azt sérelmezik leginkább, hogy míg rájuk meglehetősen szigorú uniós követelmények (állatjólét, környezetvédelem, higiénia, ellenőrzés, technológia és hasonlók) vonatkoznak, a dél-amerikai termelőkre ugyanez nem feltétlenül igaz, ezért még a szállítási költséggel számolva is olcsóbbak lehetnek nagy tételekben.

• Elő lehet írni ugyan, hogy az uniós határokon ellenőrizzék az importárut, és lehet bizonyos termesztési minőségi követelményeket állítani a dél-amerikai termelőkkel szemben, de utóbbiak uniós ellenőrzése a gyakorlatban finoman szólva is nehézkes lehet.

Igen, de: az uniós országok többsége most már úgy látja, hogy az egyezménybe foglalt védzáradékokkal meg lehet gátolni a dömpinget, illetve számos olyan intézkedést sikerült kialkudni cserébe, amely pozitív irányba billenti a mérleget.

• Amennyiben egy ágazatban eléri az 5 százalékot a Mercosur-import, piacvédelmi intézkedések lépnek életbe.
• Az egyezménybe beleegyező országok szerint az agráriumban a dél-amerikai termelők 20-30 százalékos kezdeti árelőnye a különböző uniós előírások és a logisztika miatt pár százalékra olvad, mire az áruk eljutnak az európai vásárlókhoz.

Tágabb kontextus: az egyezmény az olyan európai – köztük sajnos sok magyar – gazdákra lehet leginkább veszélyes, akik alacsonyabb hozzáadott értékkel termel/tenyésztenek, és elsősorban árral (kevésbé a minőséggel) versenyeznek.

• További fontos szempont, hogy az adott országban mennyire árérzékenyek a vásárlók, vagyis kellő edukációval rávehetők-e, hogy részesítsék előnyben a hazai termékeket. Ki lehet-e használni például azt, hogy kifejezetten azt hangsúlyozza a marketing: ez ugyan kicsit drágább, de ismert hazai forrásból származó termék.
• A magyar agráriumban a magasabb hozzáadott érték felé kevéssé sikerült elmozdulni, és a magyar vásárlók is rendkívül árérzékenyek, vásárlóerejük az unióban az egyik legalacsonyabb, az ország ezért a kedvezőtlen hatásoknak az átlagnál jobban kitett.
• Pedig lett volna idő felkészülni, a Mercosur-tárgyalások ugyanis 1999-ben indultak, és amikor 2019-ben megkötötték az előzetes megállapodást, már lehetett sejteni, hogy ez komolyra fordulhat.

Mi várható? Könnyen elképzelhető, hogy a magyar kormány perrel való fenyegetése egyelőre felesleges erőfitogtatás.

• Hiába írja ugyanis alá Ursula von der Leyen a szerződést, utána azt még az Európai Parlamentnek ratifikálnia kell, de már novemberben jelezte 145 képviselő, hogy kikérné az Európai Bíróság előzetes véleményét. Ha ezt a január 19-én kezdődő plenáris ülésen megszavazzák, akkor a magyar lépésektől függetlenül is befagy a szerződés életbe lépése.

Reakció: az európai zöld pártok ideológiától és gazdasági érdekektől függetlenül ellenzik a megállapodást, azzal érvelve, hogy ha az uniós piac megnyílik a dél-amerikai termesztők előtt, akkor a nagyobb kereslet több erdőirtáshoz és környezetszennyezéshez vezet.

• A legnagyobb elégedetlenség eddig Írországban és különösen Franciaországban alakult ki, a gazdák traktorokkal vonultak Párizs utcáira tiltakozásul, pedig az ír és a francia kormány is a megállapodás ellen szavazott.
• A francia ellenzék megpróbálja felhasználni a gazdák felháborodását egy kormánybuktató bizalmi szavazás elérésére, azzal érvelve, hogy a kabinet nagyon puhának bizonyult Brüsszelben.
• A francia szélsőjobb szerint le kellett volna állítani az unióba áramló összes francia hozzájárulást a vétó érdekében.
• Kisebb további tiltakozások eddig Spanyolországban, Görögországban, Ausztriában, Lengyelországban és Belgiumban voltak.