„A közelmúltban nem hivatalos úton értesültem a Gazdasági Versenyhivatal egyik tisztviselőjétől arról, hogy a hatóság nemrégiben versenyfelügyeleti eljárást indított a cégükkel szemben.” Ezzel a felütéssel ajánlotta fel szolgálatait egy, az ügyről hivatalosan még nem tájékoztatott cégnek egy magyar versenyjogi ügyvéd. Mindez azért különösen problémás, mert az ügyvéd nem tudhatott volna a hivatalos bejelentés előtt a vizsgálatról. Az eset így elég jól rámutat arra, hogy a GVH-tól érzékeny információk szivároghattak ki bizonyos szereplőknek.
A lapunknak nyilatkozók szerint a történet valószínűleg nem egyedi, szinte mindenki hallott arról, hogy voltak bizonyos kedvezményezett irodák, vagy inkább konkrét ügyvédek, amelyek, illetve akik esetenként előre értesültek vizsgálatokról. A végeredmény az lett, hogy a verseny tisztasága fölött őrködő hivatal maga torzította el a versenyt, részben azért, hogy fenntartsa hitelességének a látszatát.
Perek helyett egyezség
„Furcsállottam a sok évig elhúzódó versenyfelügyeleti eljárásokat, a hosszas bírósági jogvitákat, a kiszabott, de bizonytalan bírságokat […] A bírságok sorsának egy jelentős része azért nem dőlhetett el, mert több évig elhúzódó közigazgatási bírósági felülvizsgálatokat kezdeményeztek az eljárás alá vont vállalkozások. Ez nem jó sem a GVH-nak, sem a központi költségvetésnek, mert a bírságbeszedési számláról kamatostul kell visszautalni abban az esetben, ha jogerősen pert nyernek a felperes eljárás alá vont cégek.” Részben ezekkel indokolta Rigó Csaba első hatéves elnöki ciklusának – 2026 elején kiadott – beszámolójában (pdf), hogy miért váltott stratégiát a Gazdasági Versenyhivatal az ő 2020-as érkezése után.
A stratégiaváltásról már korábban is sokszor írt különböző hivatalos dokumentumaiban és közleményeiben a szervezet. Rigó már a 2020-as évről szóló parlamenti beszámoló (pdf) elnöki köszöntőjében is azt írta: „a nemzeti versenyhatóságnál 2020-ban bekövetkezett korszakváltás a jogsértésekkel kapcsolatos hatósági hozzáállásban is megmutatkozott”. Legutóbb pedig a GVH-ról írt első cikkünk napján kiadott közleményben jelezte a hivatal, hogy
„2020-ban a GVH új vezetése célként fogalmazta meg a […] GVH Versenytanácsa által kiszabott olyan bírságok csökkentését, amelynek beérkezése bizonytalan”.
Mindez tulajdonképpen azt jelenti, hogy 2020-tól a GVH általánosságban kevésbé agresszívan bírságolt. Annak érdekében, hogy ne kelljen az elmarasztalt cégekkel hosszasan pereskedni, inkább már előzetesen együttműködésre, megegyezésre törekedtek. Ha az adott vállalat beismerte a jogsértést, lemondott a jogorvoslatról, kompenzációt fizetett a fogyasztóknak, vagy vállalta, hogy a jövőben már jogkövető magatartást folytat, akkor kedvezményt kaphatott a bírságból.
Ahogy a fenti grafikonon is látszik, a stratégia működött. Míg 2005 és 2014 között még a határozatok 40-60 százalékát támadták meg bíróságon az érintett cégek, ez az arány már a 2010-es évek második felében 40 százalék alá csökkent, 2020 után pedig jellemzően 20 százalék alatt maradt. Ezt a GVH maga is az új stratégiához kötötte. A 2021-es beszámolójukban (pdf) például azt írták, hogy „2020-hoz képest mintegy 48 százalékkal csökkent az eljárás alá vont vállalkozások perlési hajlandósága az együttműködési lehetőségeknek köszönhetően”.
Ennek persze másik oldalról az volt az ára, hogy a hivatal a korábbiaknál jóval nagyobb kedvezményt adott a megállapított bírságokból, annak érdekében, hogy elkerüljék a pereket. A bírságkedvezmény mértékéről sokáig nem is közöltek adatot a beszámolójukban. Az első ilyet 2018-ra találtuk, akkor 60 millió forintnyi kedvezményről adtak számot (pdf).
Egy évvel később azonban ez az összeg már 2,1 milliárd forintra rúgott (pdf), 2021-ben pedig – amikor feleződött az eljárás alá vont vállalkozások perlési hajlandósága – 7,6 milliárdon tetőzött (pdf), és az évek többségében azóta is milliárdos nagyságrendű volt. A hivatal egyik közelmúltbeli közleménye szerint Rigó Csaba „első elnöki időszaka alatt […] összesen 21 milliárd forint bírságcsökkentést adott a Versenytanács az érintett vállalkozásoknak”.
A G7-nek nyilatkozó szakértők szerint önmagában ezzel a stratégiával nincsen gond: nemzetközi trend, hogy a versenyhatóságok így próbálják jogkövető magatartásra bírni a cégeket, és egyben csökkenteni a szervezetet leterhelő jogi eljárások számát. Több, a GVH működésére rálátó forrásunk szerint azonban a magyar versenyhatóság esetében ennek más okai is voltak.
Féltek a pervesztéstől
Többen is úgy vélekedtek, hogy a kifejezetten éles váltás azzal állt összefüggésben, hogy a 2010-es évektől a GVH a korábbinál több pert veszített el részben vagy egészben, köztük néhány kifejezetten nagyot is. Ez a folyamat pedig forrásaink szerint nem volt független a szervezet fokozatos elneresedésétől, amiről cikksorozatunk első részében írtunk részletesen. A nekünk nyilatkozó szakértők szerint az történt, hogy míg korábban a bíróságok jobban bíztak a GVH döntéseinek megalapozottságában, a szervezet fokozatos átpolitizálódásával a hivatal határozataihoz való bírói hozzáállás is megváltozott.
A versenyhivatal az elmúlt években többször cáfolta, hogy a korábban jellemzőnél több pert buknának. Legutóbb egy, a kérdéseink megküldése után kiadott sajtóközleményben fejtették ki, hogy a „2021 óta jogerősen lezárt bírósági eljárások kicsivel több mint 82 százalékát részben vagy egészben megnyerte a versenyhatóság”. A G7-nek küldött válaszukban pedig évente tételesen is lebontották az adatokat.
Hasonló véleményt fogalmazott meg egy 2023-as podcastban Tóth András, a GVH elnökhelyettese és egyben a Versenytanács elnöke is. A vezető – korábbi tudományos cikkei alapján vélhetően a 2010–2020-as időszakra vonatkozóan – azt mondta, hogy „a bírság összege tekintetében kétharmad, jogalap tekintetben 93 százalékban pernyertesek vagyunk”.
Ezek első ránézésre valóban sikert mutató számok, csakhogy 2010 előtt ennél is jóval magasabb arányban nyerte meg a pereit a GVH. Az 1997 és 2010 között hozott 412 jogerős ítélet 95 százalékában született a hivatal szempontjából részben vagy egészben kedvező ítélet, a bírságot pedig az esetek mindössze 8 százalékában változtatták meg (pdf)*
A romló trend pedig nem 2020 után kezdődött. Bár a GVH bírósági felülvizsgálatokról szóló jelentései az évek során finoman szólva sem voltak konzekvensek, de a szervezet a 2019-es beszámolójában (pdf) például azt írta, hogy abban az évben a lezárt közigazgatási perek 65 százalékát, míg egy évvel korábban 73,3 százalékát nyerte meg a hivatal, ami látványosan alacsonyabb a 2010 előtti időszakra jellemzőnél.
Így a GVH ugyan cáfolni akarta adataival a vesztes perek arányának növekedéséről szóló véleményeket, valójában azonban inkább megerősítette ezeket.
Úgy tudjuk, hogy a hivatal vezetése – és különösen Tóth András – nem viselte jól az elbukott jogi ügyeket. GVH-s forrásaink szerint ilyen esetekben kifejezetten gyakoriak voltak az olyan dühkitörések, amilyenekről sorozatunk második cikkében írtunk, és amelyek – a politikai szervilizmus és a forráshiány mellett – hozzájárultak a hivatal fokozatos szakmai leépüléséhez. Több forrásunk részben ezért is kötötte össze a vesztes perek arányának növekedését a GVH stratégiaváltásával: szerintük a vezetés egyszerűen el akarta kerülni a jogi kudarcokat.
„Belső információkkal kufárkodtak”
Akármekkora szerepe volt az átpolitizáltságnak és a sokak által ehhez kötött jogi kudarcoknak a GVH stratégiaváltásában, az biztos, hogy az új, egyezkedésre építő megközelítés felértékelte az ügyfeleket képviselő ügyvédek kapcsolatát a GVH-val.
Ha egy irodának vagy egy konkrét ügyvédnek jó nexusa volt a hivatallal, vagy legalábbis ezt a látszatot tudta kelteni, akkor a potenciális ügyfeleknél is jobb pozícióból indult.
Márpedig korábban is utaltak jelek arra, hogy vannak jól fekvő irodák, a 2020-as évektől pedig ez állítólag még látványosabb lett. A G7-nek több GVH-s dolgozó és a hivatal működésére kívülről rálátó forrás is arról beszélt, hogy volt két-három kedvezményezett iroda, vagy inkább nagyjából fél tucat konkrét ügyvéd, amelyek, illetve akik – hosszú évekre visszanyúló – jó kapcsolatokkal rendelkeztek a hivatalon belül. Az elbeszélések alapján ezek a személyes kapcsolatok üzleti előnyökkel is járhattak: vizsgálatokat érintő, idő előtti kiszivárgó információkról és vizsgálat alá vont cégeknek tett konkrét ügyvédajánlásokról szóltak forrásaink történetei.
A hivatalnál – még az első cikkeink megjelenését követően bevezetett nyilatkozatstop előtt – rákérdeztük arra, hogy előfordulhatott-e információszivárgás ügyvédi irodák irányába a GVH-n belülről. Azt írták: a Gazdasági Versenyhivatal minden ügyindítás kapcsán a vonatkozó belső eljárásrendje szerint jár el, ez pedig alapesetben kizárja, hogy egyes ügyvédi irodák előbb értesültek egy-egy versenyhivatali vizsgálatról, mint a vizsgálat alá vont cég*
Ezt azonban cáfolja az a G7 birtokába jutott, a bevezetőben idézett levél, amelyben
egy ügyvéd konkrétan elismeri, hogy nem hivatalos úton, egy GVH-s tisztségviselőtől értesült egy versenyfelügyeleti eljárásról. Ezt az előnyt pedig arra próbálta felhasználni, hogy becserkéssze az érintett ügyfelet.
Az információ ráadásul a levél írójához előbb jutott el, mint a céghez, hiszen az üzenetben egyértelmű utalás van arra is, hogy a vállalat valószínűleg még nem kapta meg a tájékoztatást. Ahogy a közvélemény sem: a levélben ugyanis az is szerepel, hogy a versenyhivatal csak később ad majd ki tájékoztatást, ami a küldő még erősebb bennfentességére utal.
„Ez azt mutatja, hogy a GVH-nál egyesek tulajdonképpen belső információkkal kufárkodtak”
– foglalta össze sommás véleményét egy forrásunk. Azt pedig többen is kiemelték: különösen pikáns, hogy ezzel tulajdonképpen a verseny tisztasága felett őrködő hivatal korlátozta, torzította a versenyt, egy hozzá köthető piacon.
A levél egyértelműen azt igazolja, hogy ebben az esetben információ szivárgott a versenyhatóságtól, igaz, az írója nem nevesíti, hogy kitől kapta a jelzést. A GVH működésére rálátó belső és külső forrásaink ugyanakkor egybehangzóan azt állították: szinte biztosan nem egyedi esetről van szó, máskor is történhetett hasonló.
Bár volt olyan beszélgetőpartnerünk, aki az ilyen információszivárgást vagy inkább -szivárogtatást „tipikus NER-es járadékvadászatnak” minősítette, a többségnek az volt a véleménye, hogy nem hagyományos értelemben vett pénzvisszaosztásos korrupcióról volt szó. Az információcseréről szóló elbeszélések alapján egyfajta szimbiózis alakult ki a felek között, amelyben az ügyvédeknek a jó kapcsolat és az információ ügyfeleket hozott, míg a GVH rajtuk keresztül a politikai ügyek miatt megtépázott hitelességét igyekezett fenntartani.
Egyik nap közös fotón, másik nap a folyosón
Forrásaink érzékelése szerint egyes irodák, illetve ügyvédek jelenlétükkel vagy akár szponzori megjelenésükkel rendszeresen legitimálták a GVH, illetve a versenyhivatal vezetőihez köthető különböző szervezetek eseményeit és így a vezetők ténykedését is.
„A versenyhivatal konferenciáira egy idő után olyanokat hívtak csak meg előadni, akik nem fogalmaztak meg kritikát a GVH működésével kapcsolatban”
– mondta egy forrásunk. Egy másik hivatali munkatárs arról beszélt, hogy mindig ugyanazok az arcok tűntek fel ezeken az eseményeken, olyanok, akikről tudni lehetett, hogy jó kapcsolatot ápolnak a hivatal egyes tisztségviselőivel. Szerinte voltak kifejezetten tiltólistás szakértők is, akiket szakmai tudásuk alapján bármelyik konferenciára elhívhattak volna, de – mivel gyakorta kifejezetten kritikus véleményt fogalmaztak meg a versenyhivatalról és annak vezetőiről – valahogy mindig látványosan kimaradtak az előadók sorából.
Forrásaink nagyon nagy része kitért arra, hogy ilyen, az integritást erősen veszélyeztető kapcsolatok nemcsak a GVH szintjén voltak megfigyelhetők, hanem az egyik vezetőnél is. Ahogy korábbi cikkünkben beszámoltunk róla, április második felében a versenytanács hét tagja fegyelmi eljárást kezdeményezett Tóth Andrással szemben. A kiváltó ok egy konkrét fenyegetőzés volt, de a kezdeményezésben számos régóta fennálló problémára rámutattak.
Az egyik legerősebb állításuk szerint a felső vezető idejének jelentős részét nem a hivatal, hanem a saját ügyeire fordítja, ráadásul ezekhez a GVH erőforrásait, alkalmazottait is igénybe veszi. Ahogy akkor is említettük, itt részben Tóth egyetemi tevékenységére utaltak, de nem kizárólag csak erre. Számos forrásunk számolt be arról, és értesüléseink szerint a fegyelmit kezdeményező dokumentumban is említették, hogy
Tóth az általa alapított vagy hozzá köthető szervezetekkel kapcsolatos feladatokat is kiadott GVH-s alkalmazottaknak.
Tóth András az elmesélések alapján a 2020-as évek elején kezdett különböző alapítványokban aktívan közreműködni. Forrásaink szerint ez nem volt független Rigó Csaba érkezésétől. Ahogy korábban is jeleztük, már 2020 előtt Tóth volt a GVH legfontosabb arca, a szívesen szereplő Rigó érkezésével azonban ez megváltozott. Ahogy egy forrásunk fogalmazott: „Rigó elvitte a show-t az elnökhelyettes elől.” Sokan ezzel hozták összefüggésbe, hogy Tóth András más irányokba fordította energiáit. „Valami örökséget akar hagyni, ez nagyon fontos számára” – mesélték róla. Többek szerint ennek lehetőségét találta meg a különböző általa alapított vagy közreműködésével fenntartott szervezeteknél.
A szervezeteket Tóth András saját honlapján is nevesíti. Kettő közülük, a Central European Lawyers Initiative és a Nők a jogban alapvetően jogi ügyekkel foglalkozik. Ezek környékén, illetve rendezvényeiken pedig – amint erről közösségi médiás posztok és beszámolók is tanúskodnak – gyakorta feltűntek minden jel szerint szponzorként vagy együttműködő partnerként olyan jogi irodák, amelyek egyes ügyvédei forrásaink szerint jó kapcsolatot ápoltak az elnökhelyettessel. Ahogy az eseményeken résztvevőként is megjelentek ilyen szereplők.
Fontos hangsúlyozni, hogy forrásaink szerint ezek és a hasonló GVH-szervezésű rendezvények egyébként szakmailag abszolút vállalhatók voltak. A problémát részben épp ez jelentette: miközben a GVH folyamatosan politizálódott át és épült le, ezek a kapcsolatok továbbra is legitimálták a magukat ilyen eseményeken pozicionáló vezetőket.
„Azért az elég erősen integritásprobléma, ha egy a GVH-hoz vagy a vezetőséghez köthető konferenciát szponzoráló iroda ügyvédjével az egyik nap még közös fotón pózol valamelyik GVH-s vezető, másnap pedig ugyanez az ügyvéd vagy az iroda egy másik jogásza sétál szembe veled a versenyhivatal folyosóján”
– foglalta össze egy forrásunk.
Nem látnak problémát
A GVH-nál ezúttal is rákérdeztünk cikkünk fontosabb állításaira. A hivatalnál legutóbbi megkeresésünkre azt írták, hogy „a független szervezeti átvilágítás lezárultáig a GVH további információt az ügyben nem közöl”, néhány kérdésünkre azonban még ezt megelőzően válaszoltak. A elbukott perek növekvő számára vonatkozó kérdésünkre azt írták, hogy „a jogorvoslattal vitatott ügyek többségében az eljáró bíróság a GVH-nak adott igazat”, és ezt számokkal is alátámasztották. Ahogy azonban bemutattuk, ettől még nőtt a vesztes perek aránya. Arról nem is beszélve, hogy az különösen ijesztő lenne, ha a jogi eljárások több mint felét elbukná a hivatal.
Rákérdeztünk arra is, hogy a GVH álláspontja szerint nem összeférhetetlen-e, hogy a Tóth Andráshoz köthető szervezeteket és azok eseményeit olyan ügyvédi irodák szponzorálják, amelyek versenyhivatali ügyekben képviselnek a GVH-val szemben ügyfeleket. Erre mindössze annyit írtak, hogy „a GVH Versenytanácsának elnöke a hivatali szolgálata, illetve a szakmai tevékenysége során minden esetben a vonatkozó integritási és összeférhetetlenségi szabályok maradéktalan betartásával járt/jár el”.
Mivel a GVH kifejezetten azt kérte, hogy a kérdéseinkre adott válaszaikat, reagálásukat teljes egészében és változtatás nélkül közöljük, a szokásos újságírói gyakorlattól eltérően most ezt tesszük, a cikkben tárgyalt témákra vonatkozó válaszok a mondat végén lévő csillagra kattintva olvashatók*
Az eljárás alá vont, illetve a GVH Versenytanácsának egyes döntéseiben érintett vállalkozásoknak alapvető joguk a védekezés, tehát a közigazgatási határozat ellen élhetnek jogorvoslati jogukkal, és adott esetben bírósághoz fordulhatnak. A bíróság döntéseinek az indokai a nyilvánosan hozzáférhető ítéletek indokolásából megismerhetők. A GVH minden esetben a vonatkozó bírósági döntéseknek megfelelően jár el. A jogorvoslattal vitatott ügyek többségében az eljáró bíróság a GVH-nak adott igazat, ugyanakkor néhány ügyben a bírság újraszámolását írta elő.
Milyen megfontolások voltak amögött, hogy az eljárások bírsággal történő lezárása helyett a cégekkel való együttműködés irányába mozdult el a GVH?
A GVH – a versenytörvényben (Tpvt.) foglaltaknak megfelelően – számos együttműködési lehetőséget biztosít a cégek számára, mind fogyasztóvédelmi problémákat, mind a kartelleket és erőfölénnyel való visszaéléseket vizsgáló ügyek esetében. A megfelelő együttműködési formák kiválasztásával jelentősen csökkenthető a kiszabott bírság, és akár teljesen el is kerülhető a pénzbeli szankció. Fontos, hogy az érintett vállalkozások már az eljárás kezdeti szakaszában is együttműködést tanúsítsanak, mert a korábban tett együttműködési vállalások nagyobb mértékű bírságcsökkentést eredményezhetnek, illetve az eljárások gyorsabb lezárását teszik lehetővé.
Az együttműködésre törekvő versenyhatósági stratégiáról részletesen is olvashat a GVH 2020-2026. közötti szakmai tevékenységéről szóló Tájékoztatóban is.
https://www.gvh.hu/pfile/file?path=/gvh/kiadvanyok/tematikus-kiadvanyok/tematikus-kiadvadvanyok_gvh-elnokenek-6-eves-beszamoloja&inline=true
A kartellügyekben való együttműködés jelentőségét egy múlt héten kiadott sajtközleményben foglaltuk össze, felhívva a vállalkozások figyelmet az aktív együttműködés előnyeire.
https://gvh.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2026-os-sajtokozlemenyek/lehet-hogy-kartellben-vett-reszt-ezt-mindenkepp-gondolja-at
Az aktív együttműködést előtérbe helyező versenyhatósági stratégia lényege, hogy ezzel a lehető leghatékonyabban megszüntethetők a jogsértő, illetve megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok, illetve az együttműködés részeként az érintett cégek olyan intézkedéseket vállalnak és hajtanak végre (pl. kötelezően előírt kötelezettségvállalásokkal), amelyek a jövőre vonatkozóan kiküszöbölik az esetleges jogsértő gyakorlatokat. Ez növeli a fogyasztók biztonságát, tisztítja a piaci viszonyokat, és ezáltal jelentős pozitív társadalmi-, illetve gazdasági hatással jár. Természetesen az együttműködés lehetősége nem jelenti azt, hogy az elkövetett jogsértések következmények nélkül maradhatnak.
Előfordulhatott-e, hogy egyes ügyvédi irodák előbb értesültek egy-egy versenyhivatali vizsgálatról, mint a vizsgálat alá vont cég?
A Gazdasági Versenyhivatal minden ügyindítás kapcsán a vonatkozó belső eljárásrendje szerint jár el, ez alapesetben kizárja a kérdésben megfogalmazottakat. Az nem zárható ki, hogy egy előzmény eljárásban (panasz/bejelentés) az ügyfél (vállalkozás) meghatalmaz egy ügyvédet (ügyvédi irodát) a versenyfelügyeleti eljárásban való képviseletre is. Ilyen esetben a GVH az ügyvédnek kézbesíti az ügyindító végzést. Tehát a jogi meghatalmazott előbb értesül az ügyindításról, mint maga a megbízó ügyfél.
Nem összeférhetetlen-e, hogy a Tóth Andráshoz köthető szervezeteket és azok eseményeit olyan ügyvédi irodák szponzorálják, amelyek versenyhivatali ügyekben képviselnek a GVH-val szemben ügyfeleket?
A GVH Versenytanácsának elnöke a hivatali szolgálata, illetve a szakmai tevékenysége során minden esetben a vonatkozó integritási és összeférhetetlenségi szabályok maradéktalan betartásával járt/jár el. A Tpvt. 37. § (1) előírja, hogy „a Versenytanács elnöke és tagjai döntéshozataluk során függetlenek, a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, döntéseik meghozatalával összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók.”
Több forrásból is úgy hallottuk, hogy Tóth András rendszeresen kritizált néhány, a GVH-ra nézve kedvezőtlen, bírói döntést. Valóban így történt-e?
A GVH Versenytanácsának elnöke számos tudományos publikációjában, illetve nyilvános szakmai előadásában fogalmazott meg egyes bírósági döntéseket értékelő szakmai véleményt. Ebben nincs semmi különös, ez a véleményszabadság része. Ezzel együtt a GVH a szakmai tevékenysége során minden esetben irányadónak tekinti a jogerős bírósági döntéseket.
