Szijjártó fotója az irodában, Pócs-rajongó elnök, szervilizmus, így működött a NER-ben a versenyhivatal

Szuverenitás a versenyjogban. Ezzel, a Fidesz kampányába tökéletesen illő, de elég nehezen értelmezhető címmel tartotta ünnepi, nemzetközi konferenciáját bő három héttel a választás előtt a Gazdasági Versenyhivatal (GVH). Mivel a hasonló eseményeknek korábban nem volt ilyen specifikus címük, ez még úgy is sokakat meglepett, hogy a hivatal ekkor már évek óta rendre átvette kommunikációjában és közleményeiben az akkori kormányzat narratíváját és szóhasználatát.

Ez a hivatal egyes munkatársainak megfogalmazása szerint is „szervilis” kommunikációs stratégia azonban a hatóság NER-esedésének valójában csak az utolsó fázisa volt. A GVH eljárásainál, vagy talán még inkább azok hiányánál már sokkal korábban meghatározóvá váltak politikai motivációk. Ez pedig egy idő után a hivatal teljes működésére rányomta a bélyegét, a vége pedig az lett, hogy a papíron a verseny tisztasága felett őrködő hatóságnál megjelent a versenykorlátozás.

Az elmúlt hónapokban több mint két tucat egykori és jelenlegi hivatali alkalmazottal, illetve a GVH működésére rálátó forrással folytatott háttérbeszélgetésen próbáltuk feltárni, hogyan vált először a NER kiszolgálójává, majd részévé a Fidesz 16 évében a versenyhivatal. A magyar gazdaság működése szempontjából meghatározó jelentőségű hatóság elneresedésének folyamatát cikksorozatban mutatjuk be.

Amikor még eladatták Mészáros Lőrinc rádióit

Mai szemmel, ha nem is teljesen megdöbbentő, de mindenképpen említésre méltó döntést hozott 2018 elején a GVH. Az a mából nézve sem meglepő, hogy engedélyezték Mészáros Lőrinc közvetlen irányításszerzését a Konzum Befektetési Alapkezelő Zrt. és ennek révén a nem hivatalosan már hosszú ideje az érdekeltségében lévő Opus Nyrt. felett. A furcsa az lehet, hogy mindezt nem egy kétmondatos indoklással intézték el, sőt még bizonyos vállalatok eladására is rákényszerítették a felcsúti milliárdost. A GVH ugyanis alaposabban megvizsgálta a tranzakciót, és arra jutott, hogy:

„A Mészáros-csoportba tartozó helyi rádióknak, és az Opus-csoport azokkal azonos földrajzi területeken kiadott helyi lapjainak egy vállalkozáscsoportba kerülése káros versenyhatásokkal járhat, ami azonban leválasztással (pl. a helyi rádióknak valamely, a Mészáros-csoporttól független vállalkozás részére történő értékesítésével) megszüntethető.”

Magyarul a helyi média- (vagyis inkább hirdetési) piacon kialakuló túlzott erőfölény miatt lényegében eladatták Mészáros Lőrinccel két rádióját.

Persze az egykori gázszerelőnek azért nem kellett nagy áldozatot hoznia, a médiumok ugyanis barátjához és állandó üzlettársához Szíjj Lászlóhoz kerültek, de a NER második nyolc éve alapján már az is érdekes, hogy 2018-ban mindezt még meg kellett tennie.

Különösen, hogy a döntés később a fideszes médiaholding kiépítésénél is visszaütött. Amikor ugyanis szűk egy évvel később a fideszes oligarchák 30 milliárd forintnyi médiavagyont ajánlottak fel a frissen gründolt Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak (KESMA), sok más mellett ugyanezek a médiumok is egy csoportba kerültek volna. Így viszont a GVH arcvesztés nélkül nem engedhette át a tranzakciót. A blama elkerülése érdekében az ügyletet végül a kormány vonta ki a versenyhivatali vizsgálat alól azzal, hogy nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítették.

Ezt az eszközt egyébként előszeretettel használta az Orbán-kormány. Már a KESMA-ügy előtt is 21 alkalommal vetették be a versenyjogi csodafegyvernek számító nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítést, és a későbbiekben is megtették ezt közel két tucat olyan esetben, amikor felmerült, hogy a versenyhatóságnál konfliktusos lehet egy-egy NER-szempontból fontos felvásárlás. Nem vizsgálhatta a GVH egyebek mellett

• a Bankholding létrehozásának egyik ügyletét;
• az MVM több tranzakcióját;
• a Könyvtárellátó Közhasznú Nonprofit Kft. nyomdavásárlását;
• a Vodafone-felvásárlást;
• a 4iG terjeszkedését pedig több esetben is megtámogatták így.

Ilyen esetekben nyilván nem a hivatalon belüli politikai kinevezettektől tartottak, hanem a szervezetnek a még mindig szakmailag elkötelezett részétől.

Az igazán rázós ügyeknél tehát a kormányzat egyszerűen kiiktatta a versenyhivatalt, amelynek azonban így is voltak már a KESMA-ügy előtt is a kormányzat és a Fideszhez köthető gazdasági körök számára kedvező lépései. A 2018-as Mészáros-féle felvásárlás és a rádiók eladásának kikényszerítése alapján azonban úgy tűnt, hogy ekkor még számított a szervezet reputációja. Adtak arra, hogy a döntéseiknek ne legyen szakmailag rossz az optikája, és hogy ne tűnjön a szervezet teljesen politikailag motiváltnak.

Ám ha 2018-ban valóban voltak még ilyen szempontok, a 2020-as évek elejére biztosan eltűntek.

A NER korszakának második felében a GVH is politikai eszközzé vált. Miközben természetesen voltak olyan – politikailag semleges gazdasági szereplőkkel foglalkozó – részei a versenyhivatalnak, amelyek normálisan működtek, és rendesen ellátták a feladatukat, a gazdaság politikailag releváns részeiben vagy nagyon elnéző, vagy egyesek szerint túl szigorú volt a hivatal. Attól függően, hogy a kormány és a hozzá kapcsolódó gazdasági elit érdekei mit kívántak.

NER vagy nem NER

Erről a folyamatról Berezvai Zombor, a hivatal azóta eltávolított vezető közgazdásza már a választás előtt is beszélt a Partizánnak adott interjújában. A közgazdász úgy fogalmazott, hogy

„azokkal a cégekkel szemben, amelyeket a kormányzat nem kedvel, és ezek leginkább a külföldi kiskereskedők, építőipari cégek, bányatársaságok, ezekkel kapcsolatban mi is indítottunk esetenként olyan ügyeket is, amelyek teljesen megalapozatlanok voltak. Nyilván találtunk rá valami megalapozást, de már az indítás pillanatában tudtuk, hogy meg lesznek szüntetve.”

Emellett fölidézett több olyan esetet is, amikor a GVH egyes, a kormányzat számára kellemetlen vagy egyenesen ellenséges gazdasági szereplőket álláspontja szerint túlzott bírsággal sújtott, és olyanokat is, amikor épp ellenkezőleg: a Fidesz-közeli NER-es vállalatokkal szemben kifejezetten megengedő volt.

Előbbire a legismertebb példa valószínűleg a Nitrogénművek esete (pdf). A versenyhivatal még a 2010-es évek végén indított versenyfelügyeleti eljárást a műtrágyapiacon, amelynek a végén a kormányzattal kritikus Bige László „műtrágyakirály” csoportjának 11 milliárd forint bírságot kellett befizetnie.

A G7-nek nyilatkozó GVH-s források egybehangzóan azt mondták, hogy az eljárásnak abszolúte volt alapja, és a cégeket el is lehetett marasztalni, de a bírság mértékének jogosságáról már eltértek a vélemények. Akadt, aki túlzónak tartotta, mások szerint az akkor rendelkezésre álló információk alapján rendben volt. Mindenesetre, miután a Nitrogénművek megtámadta a döntést, a Fővárosi Törvényszék a legsúlyosabb jogsértések tekintetében megerősítette ugyan a versenyhatóság eredeti döntését, de arra kötelezte a GVH-t, hogy a bírság mértékét vizsgálják felül*

A NER-es cégekkel szemben mutatott megengedő magatartásnál pedig a legtöbb beszélgetőpartnerünk azt hozta fel példának, hogy az ilyen vállalatok terjeszkedésének útjába soha nem gördített akadályt a GVH. A már emlegetett Partizán-interjúban Berezvai Zombor azt az ügyet idézte fel, amikor a NER-be bekötött B+N takarítócég tulajdonosának egy erősen problémásnak tűnő reptéri felvásárlása (összeolvadása) elemzését felső vezetői utasításra leállították, majd pár nappal később jóvá is hagyták az ügyletet. Emellett azonban más NER-es vállalatok is látszólag korlát nélkül terjeszkedhettek. A tranzakciók többségét egyébként szakmai érvekkel valószínűleg meg lehetett védeni, de a kormányközeli kisgömböcök végtelennek tűnő növekedése sokakban így is kérdéseket vetett fel még a szakmán belül is.

Bár szép számmal akadtak vitákat kiváltó bírságolások és felvásárlás-jóváhagyások is, a leginkább politikai érdekeket követőnek az tűnt, hogy kivel szemben indított vagy nem indított eljárásokat a GVH, illetve hogy mikor indultak el bizonyos ügyek. Beszélgetőpartnereink szerint is itt volt a leglátványosabb a politikai ráhatás. Csak néhány példát említve:

• Kifejezetten szembetűnő volt, hogy rengeteg eljárás indult a nemzetközi kiskereskedelmi láncok ellen. Ez volt az egyetlen olyan iparág, amelyben Orbán Viktor hiába adta ki, hogy 50 százalék feletti magyar részesedést kell elérni, ez nem valósult meg. Bár az eljárások jelentős része egyáltalán nem volt alaptalan, mégis sokan úgy ítélték meg, hogy a hivatal a kormányzati célok miatt vegzálja a szektor cégeit.
• A versenyhatóság Brutális vasúti közbeszerzési kartellt tárt fel a GVH címmel számolt be arról, hogy kartellezés miatt 1,2 milliárd forintra büntették a Homlok-csoport két vállalkozását. A hír azért is volt érdekes, mert korábban a csoport tulajdonosa, Homlok Zsolt, a NER legbelsőbb köreihez tartozott: Mészáros Lőrinc egyik lányának férje volt. A pár azonban elvált, és a GVH épp ezután találta meg az építőipari vállalatot. Nem meglepő, hogy a két esemény között sokan összefüggést láttak.
• Berezvai Zombor a Partizán-interjúban arról is beszélt, hogy névtelen bejelentés alapján is indított eljárást a hivatal. Úgy tudjuk, hogy 2025 végén a Nitrogénművekkel szemben kezdeményeztek egy vizsgálatot egy ilyen ismeretlen forrás alapján, ráadásul úgy, hogy az ügyindítás tényéről a GVH-s munkatársak közül sokan nem a szervezettől, hanem egy Magyar Nemzet-cikkből értesültek.
• Többen a kormányzat építőiparialapanyag-gyártó cégek elleni háborújának egyik első lépéseként értelmezték, hogy a GVH 2020-ban egy igencsak erőltetett eljárást indított cementgyárak ellen. Belső forrásaink szerint az ügyről a megindítás pillanatában lehetett tudni, hogy nem vezet majd eredményre. Ennek ellenére négy évig kötötték le vele a hivatal szűkös erőforrásait, hogy aztán 2024-ben egy egymondatos végzéssel egyszerűen megszüntessék az eljárást (pdf).
• Bár a Ryanairt sok szempontból nehéz piac- vagy fogyasztóbarát magatartással vádolni, a GVH megítélését azonban jól mutatja, hogy a fapados légitársaság ellen indított eljárását is egyből összekötötték a vállalat (illetve annak vezetője) és a magyar kormányzat rossz kapcsolatával.

Az eljárások között volt tehát olyan, amelyről a kezdetektől tudni lehetett, hogy feleslegesen, valószínűleg politikai célok kiszolgálása érdekében indították, az ügyek többségének azonban volt alapja. Sok esetben nem is ez, hanem – mint például a Homlok-ügynél, vagy a Ryanair esetében – az időzítés volt kifejezetten érdekes. A kormányzat célkeresztjébe kerülő cégeket rendre a versenyhivatal is megtalálta.

Néhány ember döntött, hogy kit vizsgáljanak

Az ilyen eljárásoknál is szembetűnőbb volt azonban, hogy kik ellen nem indított sohasem vizsgálatot a GVH.

A NER-cégeknél számtalanszor felmerülhetett a kartellezés vádja, legendák vannak az építőipari tenderosztó kerekasztalról, számtalanszor láthattunk filléreken eldőlő közbeszerzéseket és rendre falból induló ajánlattevőket, ezek valahogy mégsem érték el az ingerküszöböt.

Itt azért nehéz konkrét példákat mondani, mert ha érkezett is bejelentés, az elhalt az ügyindítás előtt, így a szervezet nagy részéhez már nem is jutott el, legfeljebb folyosói pletykák terjedtek róla. Több forrásunk is nehezményezte ugyanakkor, hogy hiába érkezett például egy-egy oknyomozó cikk alapján bejelentés a hivatalhoz, ezeket mindig helyből elutasították.

Egy elég jól dokumentált eset azonban így is van: Hajnal Miklós 2021 nyarán tett bejelentést a GVH-nál a Testnevelési Egyetemhez kapcsolódó, szerinte kartellgyanús közbeszerzések miatt, NER-es cégek ellen. Állítása szerint a GVH azonban vizsgálatot sem indított.

Az ügyindítás szempontjából fontos, hogy ez az a terület, amelyre a leginkább közvetlen hatása volt a GVH vezetésének. Nem véletlenül írtunk vezetést, és nem elnököt, ha ugyanis minden szabályosan működik, akkor az elnök szerepe nem feltétlenül kiemelkedő, hiszen kifejezetten fontos jogköreik vannak az elnökhelyetteseknek is.

„Ezért kellett, hogy az ügyeket közvetlenül felügyelő elnökhelyettesek is Fidesz-közeliek legyenek”

– fogalmazott egy forrásunk. Más kérdés, hogy a lapunknak nyilatkozók szerint ezek az erőviszonyok már rég felborultak, és ennek megfelelően nem is működött minden az előírások szerint.

Arról, hogy milyen ügyeket kezdjen el vizsgálni a hivatal, illetve hogy később miből legyen ténylegesen eljárás, hivatalosan – némileg leegyszerűsítve – az általános elnökhelyettes dönthetett. Ezt a pozíciót már jó ideje Bak László tölti be. Róla GVH-s forrásaink azt mesélték, hogy emberileg messze a vezetés legszimpatikusabb tagja, de szakmailag nem különösebben erős, és ezzel tisztában is van. Így nem szívesen hoz döntéseket és konfliktusokat sem nagyon vállal. Ennek megfelelően legtöbb forrásunk végrehajtóként írta le, azaz a vizsgálatok, illetve eljárások megindításáról szóló döntéseket csak formailag ő hozta meg.

A tényleges döntéshozó valójában a másik elnökhelyettes, Tóth András, illetve 2020-tól az abban az évben kinevezett új elnök, Rigó Csaba volt.

Ők pedig nagyon mélyen be voltak ágyazva a Fideszbe, lojalitásuk a párt, illetve annak egyes politikai vezetői iránt ismerőik, munkatársaik és beosztottjaik szerint megkérdőjelezhetetlen volt.

Fotó Szijjártóról

Kettőjük közül Tóth András érkezett előbb. A jogász a Fidesz első állami kinevezettjeinek egyike volt, már 2010-ben megválasztották elnökhelyettesnek. A kezdetektől tudni lehetett, hogy van bekötése a párthoz, hiszen

Szijjártó Péter osztálytársa volt a győri Czuczor Gergely bencés gimnáziumban.

A családdal később is volt nexusa, ráadásul úgy, hogy az már a versenyjoghoz és a GVH-hoz is kötődött.

A volt külügyminiszter édesapjának egykori cége 2010 előtt érintett volt az egyik legnagyobb hazai kartellbotrányban, de miután adatokat szolgáltatott a Gazdasági Versenyhivatalnak, mentesült a jogsértés következményeitől. A céget az ügyben történetesen az az ügyvédi iroda képviselte, amelyben ebben az időszakban Tóth András is dolgozott (pdf). A jogászt pár hónappal azután nevezték ki elnökhelyettesnek, hogy a Szijjártó-cég elleni eljárást a hatóság megszüntette.

Az elnökhelyettes ezután is igyekezett mindenki tudtára adni, hogy személyes kapcsolat fűzi a külügyminiszterhez.

Az irodájában a G7-nek nyilatkozók elmesélései alapján azóta is van egy kép Szijjártó Péterről.

Erre rendre felhívta az új belépők figyelmét, ezzel is hangsúlyozva politikai bekötöttségét.

A politikai hátszél ellenére azt minden beszélgetőpartnerünk elismerte, hogy Tóth Andrásnak volt szakmai múltja, és kifejezetten jó szakember. Arról, hogy kiemelkedő, vagy csak szimplán jó, már eltértek a vélemények, de az biztos, hogy a személyében elismert szakmai vezető érkezett a GVH-hoz. Mivel az első időszakban ugyanezt a hivatal többi csúcsvezetőjéről nem lehetett elmondani, ráadásul Tóth András volt a leginkább ambiciózus is, így elég hamar ő vált a legfontosabb szereplővé a hivatalnál, és egyben sok szempontból ő lett a GVH arca is.

„Egyrészt volt benne egy politikai megfelelési kényszer, másrészt viszont nagyon fontos volt számára, hogy szakembernek mutassa magát. Ez valószínűleg abból eredt, hogy politikai hátszéllel került a hivatalhoz, és ezt valahogyan ellensúlyozni akarta”

– fogalmazott a forrásunk.

E kettősség miatt ebben az időszakban a GVH még viszonylag sikeresen fenn tudta tartani a politikai függetlenség látszatát. A fent bemutatott, NER-nek kedvező szakmai folyamatokat minden ezen a területen dolgozó látta, de a direkt politizálás nem igazán volt jellemző a hivatalra. Ahogy telt az idő, és Tóth András kezdte egyre inkább érinthetetlennek érezni magát, egyre jobban beleállt ő is a kormányzati narratívákba illő témákba. Ezen a területen a fordulatot azonban az új elnök, Rigó Csaba 2020-as érkezése hozta el.

Szervilizmusba hajló lojalitás

Rigó Csaba a versenyhivatali elnöki pozíciója előtt elég mélyen be volt ágyazva a Fideszbe. Ahogy a Telex egy idei cikkében összefoglalta: a párt egyik zalaegerszegi vezetője és önkormányzati képviselője, majd Zala megye kormánymegbízottja volt, innen került előbb a Közbeszerzési Hatóság, majd a GVH élére. Neki nemcsak egy exminiszterrel van közös fotója, hanem a fél Fidesz-elittel, beleértve Orbán Viktort is.

Rigó érkezése felborította a GVH vezetésére jellemző korábbi dinamikát. Mivel az új elnök – forrásaink elmondása szerint – nagyon szeretett szerepelni, így az addig előtérben lévő Tóth András némileg háttérbe szorult. A szakmai ügyek maradtak nála, de a reflektorfényt elvitte róla Rigó Csaba.

„Az előző elnök nagyon nagy teret engedett Tóth Andrásnak, az új elnök azonban egyszerűen befedte ezt a teret”

– foglalta össze röviden a felállás változását egy forrásunk.

Ez pedig a GVH-ról kifelé mutatott képre is nagy hatással volt. Míg ugyanis Tóth nemcsak igyekezett megőrizni szakmai reputációját a versenyhivatalnál, hanem egyenesen arra akarta használni pozícióját, hogy megkerülhetetlen szereplővé váljon a hazai versenyjogban, és így szerepléseit is ennek rendelte alá, addig Rigó Csabánál teljesen más volt a helyzet. Mivel az új elnök nem értett a versenyjoghoz, és nem is voltak szakmai ambíciói, így egyre erősebben elkezdett átpolitizálódni a teljes szervezet, és különösen annak kommunikációja.

A G7-nek nyilatkozók szerint Rigó Csabának nagyon fontos volt, hogy mit gondolnak róla, és az általa vezetett szervezetről a Fidesz legfelsőbb köreiben.

„Folyamatosan mutatni akarta, hogy GVH-elnökként is számíthatnak rá a pártnál”

– mondta egy forrásunk.

Többen kiemeltek néhány politikust, akikkel kifejezetten jó kapcsolatot ápolt az elnök (nagyon sokan emlegették például Bánki Eriket), de az általános vélekedés az volt, hogy mindenkinek meg akart felelni, és mindenkivel próbált jó kapcsolatot ápolni.

Ennek az origója pedig az volt, hogy a versenyhivatal működése is megfeleljen az elvárásoknak, és soha ne érhesse (politikai) kritika a GVH-t. Többen felemlegették, hogy próbálta fenntartani azt a látszatot, miszerint a hatóság folyamatosan dolgozik. Nem tűnhetett úgy, hogy akár egy pillanatnyi szünetet is tartanak.

Ez például olyan extremitásokhoz vezetett, mint hogy a kollégák nem állíthattak be „out of office” üzenetet az emailfiókjukban, vagy még akkor is ki kellett menniük sajtóközleményeknek, amikor egyébként a hivatal tényleg nem működött. A GVH ugyanis kétszer egy évben – augusztus 20-a előtt tíz napig, illetve az év végi ünnepek környékén – igazgatási szünetet tart. Elég jól visszakövethető azonban, hogy az elmúlt években tényleg ilyenkor is kommunikált a hatóság.

„Mindig azt a látszatot kellett fenntartani, hogy az ő hivatala keményen dolgozik, ő itt mindent kézben tart, itt minden szuperül megy, csakúgy, mint az országban”

– mondta egy GVH-alkalmazott.

A sajtóközlemények időzítésénél is fontosabb volt azok tartalma, illetve hangsúlyuk eltolódása. Míg korábban a GVH szinte kizárólag szakmai témákban kommunikált, ügyekről, vizsgálatokról számolt be, addig 2020-tól egyre gyakoribbá váltak az erősen átpolitizált üzenetek. Ebben szerepet játszott az is, hogy folyamatosan küldeni kellett a közleményeket, miközben ennyi tartalmi üzenete nem mindig volt a hivatalnak. Ám ennél is fontosabb volt, hogy Rigó Csaba is igyekezett pozicionálni magát. Így született közlemény egyebek között arról is, hogy a GVH vagy annak elnöke

• a türk államokkal való együttműködést gründol;
• támogatja a kormány lakáshoz jutási intézkedéseit;
• támogatja az uniós elnökség célkitűzéseit;
• védi a közbeszerzési rendszert;
• kritizálja a túlbürokratizált Európai Uniót Tusványoson;
• de amikor a kormány épp családbarát kampányt vitt, akkor ez a hívószó jelent meg a közleményeikben;
• ha a szuverenitás volt a Fidesz fő politikai üzenete, akkor pedig az;
• emellett évekig közösen küzdöttek a kormánnyal az infláció ellen;
• sőt beszélt Rigó Csaba a békéről is, amikor épp ez volt a politikai napirenden;
• és ha kellett, még brüsszeleztek is a közlemények címében.

Rigó Csaba politikai elköteleződése az ismerői és a hivatalnál dolgozók szerint a kezdetektől egyértelmű volt, de az első időszakban még vissza lehetett fogni. Már ekkor is voltak intermezzók, például év végén fideszes politikushoz köthető alapítványnak szerveztek gyűjtést a hivatalon belül, és amikor látszott, hogy nem jön össze elég pénz, akkor konfliktus is lett belőle. Kifelé azonban ezek a sztorik ekkor még kevésbé csapódtak le.

A helyzet a 2022-es választási kampánynál kezdett eldurvulni. Ekkor történt az az eset, amelyet a kirúgása utáni második partizános interjújában Berezvai Zombor is felidézett, és amit a G7-nek is több forrásból megerősítettek. A választási hajrában az elnök magához hívatta nagyjából féltucatnyi közvetlen beosztottját, és azt kérte tőlük, hogy a választás előtti napokban menjenek el kampányolni egy call centerbe a fővárosi 3-as választókerületben induló fideszes jelölt, Fürjes Balázs mellett. A kérést mindenki úgy értelmezte, hogy nem opcionális, sőt, úgy hallottuk, hogy maga az elnök is részt vett ebben, ő is hívogatta a választópolgárokat.

„A Fidesz 2022-es győzelme után egészen döbbenetes volt látni, hogy egyre kevésbé tudja és akarja palástolni a politikai lojalitását”

– fogalmazott egy ismerője.

Több forrásunk szerint azonban több volt ez egyszerű párthűségnél. „Szervilizmusba hajló lojalitás” – fogalmazta meg egyikük, de több más beszélgetőpartnerünk is a szervilizmus kifejezést használta az elnök elmúlt évekbeli viselkedésére.

Egy darabig munkatársai próbálták visszatartani az elnököt attól, hogy a papíron független szervezet vezetőjeként nyilvánosan pártrendezvényekre járjon, de egy idő után már ezt sem sikerült elérni. A Telex 2024-ben Orbán Viktor EP-választás előtti kampányturnéjának zalaegerszegi állomásán botlott bele Rigó Csabába, aki annyit tudott mondani, hogy „itt jártam, naná, hogy meghallgatom a miniszterelnök urat”.

„Megtiszásodtatok”

Az újabb szintlépés a Tisza felemelkedése után, a 2026-os kampánnyal jött el. Többen azt mesélték, hogy a választás előtt a GVH vezetése nagyon frusztrált lett. Ők is látták a közvélemény-kutatásokat, és elkezdtek egyfajta politikai nyomást helyezni különböző GVH körüli szereplőkre, illetve az ott dolgozókra. Több forrásunk elbeszélése szerint Tóth András ebben az időszakban, ha neki nem tetsző szakmai kritikát fogalmaztak meg vele szemben, akkor rendre azt vágta a kollégák fejéhez, hogy azok

„megtiszásodtak”.

A politikai címkézés egyre általánosabb lett.

Ezzel párhuzamosan a hivatal függetlenségére hivatkozva próbálták teljesen letörni a GVH-nál dolgozók politikai aktivitását. Január végén a GVH „integritás tanácsadója” emailben hívta fel a kollégák figyelmét arra, hogy a választás ebből a szempontból kockázatot jelent a szervezet számára. Összeállított egy tájékoztatót, amelyben azt írta:

„a közösségi médiában való megjelenéseinkkel és tevékenységünkkel kapcsolatosan különös figyelemmel kell eljárnunk, elkerülve minden olyan megosztást, kedvelést (like-olást) vagy vélemény-nyilvánítást, amely bármilyen módon összefüggésbe hozható lehet politikai szereplőkkel vagy azok tevékenységével…”

Mindenki számára egyértelmű volt, hogy ez azt jelenti: senki ne lájkolgassa a Tisza vagy Magyar Péter bejegyzéseit. Külön pikáns, hogy a dokumentumban a vezetőktől elvárt magatartásra külön is kitérnek: e szerint nekik „jó példával kell élen járniuk”. Ez azonban nem valósult meg teljesen.

Az elnök és az elnökhelyettes egy pillanatra sem tudta, és láthatóan nem is akarta véka alá rejteni politikai meggyőződését. A tiltás ellenére folyamatosan kifejezték tetszésüket a vezető fideszes politikusok bejegyzéseinél,

Rigó Csaba például Pócs János oldalán aktív rajongói minősítést is kapott.

Emellett egy idő után a szervezeten belül is kvázi kampányoltak az akkori kormánypárt mellett. Több forrásunk is azt mondta, Rigó Csaba egy időben azon lamentált, hogy beléphet-e valamelyik DPK-ba, a választás előtti utolsó állománygyűlésen pedig állítólag úgy fogalmazott, hogy ő „a biztosra fog szavazni”.

Közben rendszeresen nyomasztották azzal a munkatársakat, hogy egy Tisza-győzelem milyen következményekkel járhat a GVH-ra, és így a munkájukra.

A politikának ez a szintű kiszolgálása nagyon jelentősen rontotta a GVH megítélését, de nemcsak szűk szakmai körökben és a közvéleménynél, hanem olyan területeken is, amelyek a versenyhivatal működésére is rányomták a bélyegüket. Bár sokan kiemelték, hogy a szervezetnél még mindig dolgoznak jó szakemberek, azt is szinte kivétel nélkül hangsúlyozták, hogy az elmúlt években nagy volt a fluktuáció, és elkezdett erodálódni a szakmai gárda. Ezt a folyamatot a politikai szervilitás mellett az egyik kulcsvezető vezetési stílusa tovább erősítette.

Közben a GVH szakmaisága iránti bizalom a fellebbviteli szerveknél is meggyengült. Az ilyen szakmai kudarcokat a vezetés nagyon rosszul viselte. Mindez oda vezetett, hogy a 2020-as évek elején átalakították a korábbi stratégiát, és új működési elveket vezettek be. Ezek ágyaztak meg az olyan visszaéléseknek, amelyek nyomán a verseny feletti őrködéssel megbízott állami szervnél megjelent a versenykorlátozás.

Ezekről szólnak majd a sorozat következő cikkei.

A cikk állításaival kapcsolatban megkerestük a GVH-t. A politikai befolyásolásról a hivatal a versenytörvényre hivatkozva azt írta, hogy mivel ilyen jogszabály szerint nem fordulhat elő, a versenyhivatalon „nem volt politikai nyomás […] a GVH a mindenkori kormánytól függetlenül végzi a szakmai – és kommunikációs – tevékenységét”.

Cáfolták továbbá, hogy a GVH működése során rendre a kormányzat aktuális politikai kommunikációjába, narratívájába illeszkedő vizsgálatokat indított, döntéseket hozott, közleményeket adott ki. Mint fogalmaztak: „A Gazdasági Versenyhivatal minden esetben a magyar emberek és a tiszta piaci verseny védelme érdekében járt/jár el. A GVH szakmai tevékenységét kizárólag az aktuális piaci és fogyasztói problémák vezérelték.”

A Rigó Csaba politikai aktivitását firtató kérdésünkre azt válaszolták, hogy „a GVH elnöke, mint közjogi szereplő az elmúlt években – minden esetben előzetes meghívás alapján – számos olyan nyilvános rendezvényen vett részt, amelyen Magyarország előző miniszterelnöke is részt vett, illetve beszédet mondott. Megjegyzem a GVH elnöke manapság is rendszeresen kap meghívást olyan közéleti eseményekre, amelyen részt vesz Magyarország jelenlegi miniszterelnöke.”

Ehhez azonban érdemes hozzátenni, hogy a cikkben idézett zalaegerszegi esetnél Rigó Csaba válasza elég egyértelműen arra utalt, hogy oda nem kapott meghívást.

A Fürjes Balázs kampányában való részvételről annyit írt kérdésünkre a hivatal, hogy „a GVH valamennyi munkatársa a jogszabályi rendelkezések betartásával végzi munkáját, amely alapján egy választási kampányban sem kötelezhet senkit a munkáltató arra, hogy kampánytevékenységet végezzen”.

A politikai címkézésre vonatkozó kérdésünkre is hasonló jogi jellegű választ adtak, mint fogalmaztak: „A Gazdasági Versenyhivatal az adatvédelmi szabályok betartásával jár el, ezért nem gyűjt a munkatársak politikai nézeteire, kijelentéseire vonatkozó információkat”. Az elnök saját pártpreferenciáival kapcsolatos kijelentéséről pedig azt írták, hogy „a véleménynyilvánítás szabadságába tartozó magánügy, hogy egy munkatárs a pártpolitikai preferenciáját kivel és milyen formában osztja meg”.

Az igazgatási szünetben kiadott közleményekről azt a tájékoztatást adták, hogy „a Gazdasági Versenyhivatal egy folyamatosan és proaktívan kommunikáló szervezet, amely tervezetten és ütemezetten végzi a kommunikációs, hasznosulási tevékenységét. Ez igaz az igazgatási szünetekre is. Évek óta fennálló gyakorlat, hogy a folyamatos társadalmi tájékoztatás érdekében a GVH az igazgatási szünetekre is ütemez kommunikációs aktivitásokat. Mindezt az is indokolja, hogy az igazgatási szüneteket megelőzően a GVH, illetve a GVH Versenytanácsa törekszik arra, hogy az indítható ügyek elinduljanak, a már lezárható ügyek pedig lezárásra kerüljenek és ne álljanak a törvényben előírt igazgatási szünet alatt. Az így kiadható sajtóközlemények közzététele, figyelembe véve a kommunikációs hasznosulási szempontokat, az igazgatási szünet alatt ütemezetten történik. Az igazgatási szünetekben egyébként a panasz és bejelentés fogadás sem szünetel.”

A Tóth András irodájában tartott Szijjártó-kép létét sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarták.

Mivel a GVH kifejezetten azt kérte, hogy a kérdéseinkre adott válaszaikat, reagálásukat teljes egészében és változtatás nélkül közöljük, a szokásos újságírói gyakorlattól eltérően most ezt tesszük, a cikkben tárgyalt témákra vonatkozó válaszok a mondat végén lévő csillagra kattintva olvashatók*