A Mohu szerint is érdemes felülvizsgálni a visszaváltási rendszert, de merőben más okokból

Nyitott a kormány által bejelentett általános felülvizsgálat iránt a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási (Mohu) Zrt., mert információink szerint a cégnél is azt látják, hogy a jelenlegi szabályok szerint hosszabb távon számukra sem fenntartható a rendszer.

Jelentős különbség van azonban abban, ami miatt a kormány a teljes koncessziós terület felülvizsgálatát elrendelte, és ahogy a Mohu megközelíti a helyzetet. A felülvizsgálat okaként ugyanis a – főként lakossági oldalról érkező – panaszokat emelték ki, a cégnek viszont a működési keretek és a finanszírozás oldaláról lennének észrevételei.

A cég a jelenlegi keretek között nem tud fenntarthatóan működni, és szerinte emiatt is hozzá kellene nyúlni a rendszerhez.

A két megközelítés közös metszetét leginkább a lakossági palackvisszaváltási rendszer (DRS) vélt-valós anomáliái jelentik, mi most ebben a cikkben erre koncentrálunk, bár a teljes hulladékgazdálkodási terület ennél jóval nagyobb és összetettebb, és bármely elemének változtatása a többire is hatással lehet.

A legfőbb lakossági problémát továbbra is az okozza, hogy sokszor kevésnek tűnik a visszaváltó automaták száma, kapacitása, és nem jó a területi eloszlása. A Mohu adatai szerint cikkünk írásakor 4043 automata átvevő gép volt az országban, amely mintegy 4600 bedobónyílást jelentett. Amint azt korábbi cikkünkben is bemutattuk, a kisebb boltok döntő többségét nem sikerült megnyerni a csatlakozásnak, márpedig a jogszabályok szerint csak a 400 négyzetméternél nagyobb boltoknak kötelező elhelyezniük a Mohu gépeit. Emellett a vásárlói szokásoknak megfelelően a palackok visszaváltási csatornája sokkal szűkebb, sokkal koncentráltabb, mint az értékesítési csatorna, és ezt a Mohu adatai is megerősítik: a palackok 80 százalékát az 1671 nagy boltban váltják vissza, míg a számosságában több helyszínen működő, de kisebb területű 1878 bolt a forgalomnak csak a 17 százalékát viszi el.

Az 1000 főnél nagyobb településeken biztosítani kell a visszaváltást, ez 1257 településen sikerült eddig, 63 településen azonban nem. Erre a Mohu azt mondja, hogy tehetetlen, ha nincs a feladatra vállalkozó helyben, és a csatlakozásra rajta kívül másnak nincs jogszabályi kötelezettsége. Így viszont reálisan nem megvalósítható a helyi visszaváltás kiépítése, mert nincs, aki helyben üzemeltesse a gépeket.

Információink szerint a Mohunál a visszaváltó kapacitást „számszakilag” megfelelőnek tartják, annak ellenére is, hogy kényelmetlenségek (sorban állás, megtelt automaták) vannak, mert azokat a cég adatai szerint leginkább az egyenetlen használati igények okozzák. A Mohu szerint a fő probléma tehát az, hogy egy adott helyen és/vagy időszakban az adott automata terhelése átmenetileg nagyon megnő, de nem tudják ezekhez a csúcsokhoz tervezni a teljes hálózatot. A visszaváltási csúcsforgalmak a boltok vásárlási csúcsidejét követik, jellemzően reggel és a délutáni munkaidő befejezésekor vannak sorok a boltokban, és így az automatáknál is. Ugyanígy kiemelkedő visszaváltási hullámok jelentkeznek a hosszabb munkaszüneteknél vagy a hosszú hétvégéknél.

Információink szerint a problémák enyhítésére azokat a mobil visszaváltó egységeket tervezik lokálisan bevetni, amelyek jelenleg a kézi visszaváltó pontokról gyűjtik össze a palackokat. Így arányaiban kevesebb palack jutna a nagyobb boltokhoz. Ezen kívül egy monitorozó rendszer bevezetésén dolgoznak, amely értesítheti a kereskedelmi láncokat az automaták leállásáról, mert úgy gondolják, hogy ez az egyik visszatérő probléma gyökere.

Bár a tervek szerint több lesz az automata, de úgy tudjuk, ez legfeljebb évi 50-100 új gépet jelenthet, azaz látványos bővülésre már nem lehet számítani.

(Hacsak az állami felülvizsgálat például nem eredményezi azt, hogy a kisebb boltokban is kötelező legyen telepíteni őket.)

Visszatérő eleme a kifogásoknak, hogy ha nem kerül a Mohuhoz a hulladék palack, az tulajdonképpen jó a cégnek, vagyis a rendszer ebből a szempontból sincs jól összerakva. Ennek az az alapja, hogy a gyártók mindenképpen befizetik a Mohunak az úgynevezett EPR-díjat, és ezek után ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor az alábbi két fő eset lehetséges

1. Ha visszavisz valaki például egy 50 forintos betétdíjú PET-palackot, akkor a Mohu kifizeti azt az 50 forintot a vásárlónak, amit a gyártótól kapott, a palackot pedig elszállítja, feldolgozza, majd anyagként értékesíti, tehát a folyamat során költsége és bevétele is keletkezik.
2. Ha nem viszik vissza a palackot, akkor az 50 forint a Mohunál marad, és nem indul el a feldolgozási-értékesítési folyamat, vagyis nincs vele költség, de további bevétel sem.

A visszaváltási 50 forintokból bennragadó összeg azonban egyrészt csökken, másrészt a Mohu adatai szerint nem fedezi a visszaváltás teljes költségét, így összességében a cégnek több problémája van a vissza nem vitt palackokból, mint abból, amit visszavisznek.

A vissza nem vitt 50 forintokat jogszabály szerint a cégnek fejlesztésre és működtetésre kell fordítania, vagyis nem vonható el a társaságtól. Ha a gyártói díjakból nyereség keletkezne (amitől egyébként messze vagyunk), akkor annak szintjét a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal kontroll alatt tarthatja a szabályok szerint. Másrészt a visszaváltási és újrafeldolgozási arányokban el kell érni az uniós követelményhatárokat, vagyis nem mehet a cég ezzel ellentétes irányba.

Bozóki Csaba, a Mohu visszaváltásért felelős vezetője ezzel kapcsolatos kérdésünkre azt emelte ki, hogy a vissza nem vitt hulladékok visszaváltási díjából származó bennragadt 50 forintok összege folyamatosan csökken, miközben nő a visszaváltási arány, amely – a cég adatai szerint – nemzetközi összehasonlításban jónak számít.

A Mohunak egyébként 2025-ben 20,8 milliárd forint díjbevétele keletkezett a gyártók által fizetett DRS és a rendszerhez való csatlakozási díjakból, a vissza nem vitt palackokból pedig 14,7 milliárd forint ragadt benn nála. Ezek a tételek azonban bőven nem fedezték a rendszer üzemeltetésének 72,5 milliárd forintos teljes költségét, amelynek része egy másik nagy piaci vita alapja: a boltoknak kifizetett 19 milliárd forint kezelési díj. A nagyobb boltláncok ugyanis azt állítják, hogy a Mohutól kapott díjak nem fedezik a visszaváltási berendezések üzemeltetésével kapcsolatos költségeiket.

Ez a vita mindenesetre a sokadik jele annak, hogy a lakossági panaszok mellett maguk a céges szereplők is azt állítják, hogy pénzügyileg nem találják meg a számításukat, vagyis a rendszer összességében sincs jól összerakva.