Egy csontvázzal kevesebb, közel 300 milliárdot kapnak vissza cégek az államtól
Július utolsó napján életbe lépett az a jogszabály, amely szerint az állam, azon belül a NAV visszafizeti a szén-dioxid-kvóta-adót és annak (a jegybanki alapkamat két százalékponttal növelt mértékű) kamatait. Ezt az érintett cégek 90 napig igényelhetik vissza.
Nem kevés pénzről van szó: a Pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint 289 milliárd forintot kell visszafizetnie az államnak, miután a szén-dioxid-kvóta-adó visszamenőlegesen is megszűnik. Ez államháztartási szinten sem kevés pénz: amikor a minisztérium július elején tételesen kiadta, hogy milyen nagy az elcsúszás az előző kormánytól örökölt idei költségvetéshez képest, ez a tétel mintegy 0,3 százalékos GDP-arányos mérlegrontó tételként szerepelt (pdf).
Mi ez az adó?
2023 óta a kibocsátott szén-dioxid tonnája után 36 eurót kellett fizetniük azoknak a nagy, magyarországi szennyező cégeknek, amelyek kibocsátása az előző három évben meghaladta a 25 ezer tonnát. Ráadásul a kvóták kereskedelme után is 15 százalékos tranzakciós díj fizetésére kényszerültek az érintett vállalatok.
Az adó az európai kibocsátáscsökkentési rendszerre (ETS) épült, ami szerint a nagy szennyező cégeknek a kibocsátásukat kvótákkal kell fedezniük. Az ingyenes kvóták száma idővel csökken, így ösztönözve a vállalatokat a kibocsátáscsökkentésre.
Az adó több ágazat (például olajipar, vegyipar, építőanyag-gyártás) vállalatait is érintette, a legnagyobb adófizetők között volt a Mol és a Nitrogénművek, illetve a királyegyházi cementgyár üzemeltetője, a svájci Holcim, valamint a váci és beremendi cementgyárak üzemeltetője, a – német Heidelberg Materials és a Schwenk Zement 50-50 százalékos tulajdonában lévő – Duna-Dráva Cement Kft. az elmúlt években.
Vagyis az előző kormány egyszerre vetett ki pluszterhet a vele kritikus Bige László cégére, a Nitrogénművekre, és azokra a külföldi építőanyag-gyártókra, amelyekkel szemben hadjáratot hirdetett. Utóbbiakkal kapcsolatban az előző kormány nem is nagyon titkolta, hogy ki akarja szorítani őket az országból, vagyis azt akarja elérni, hogy a gyáraik magyar tulajdonba kerüljenek.
A leginkább célkeresztbe került vállalatoknál brutálisan nagy teher volt ez az adó. Korábbi becslésünk szerint 2024-ben a Nitrogénművek esetében 12, a Holcimnál 8 és a Duna-Dráva Cementnél 14 százalékot jelentett az árbevételre vetítve.
Ezt érdemes hangsúlyozni, mert itt nem a profitot adóztatta meg a kormány, hanem a bevételt, amelyből általában kevesebb nyereség marad meg ezeknél a százalékoknál.
Nem csoda, hogy a fenti cégek közül több is veszteséges lett a kvótaadóval érintett több évben is.
A Molnál egyes években árbevétel-arányosan fél százalékot sem volt az adó, de abszolút összegben itt is súlyos pénzekről van szó. (Kamatokkal együtt egész konkrétan 126 milliárd forintról.) Rajtuk kívül jelentősebb kvótaadó-befizető volt még a dunaújvárosi vegyes tüzelésű erőművet üzemeltető Hamburger Hungária, a Columbian Tiszai Koromgyártó tulajdonosa, az amerikai hátterű Birla Carbon Hungary és a BorsodChem is.
Bukás és visszafizetési kötelezettség
A Nitrogénművek beperelte a magyar államot, és az Európai Unió Bírósága jogsértőnek találta az adót, mert az a teljes kibocsátásra kiterjedt, azaz szembement a fenti logikával. Az áprilisi választás eredménye nyomán ennek következményével viszont már a Tisza-kormánynak kellett szembenéznie.
A G7 kérdésére a Pénzügyminisztérium képviselője úgy fogalmazott, hogy „a már befizetett adók visszatérítésének szabályozásával elkerülhetővé válhat a többi érintett vállalatokkal a pereskedés, és ezzel további büntetőkamatok megfizetése”. A minisztérium sajtóosztálya hangsúlyozta, hogy a befizetett adó és az arra rakódó kamatok visszafizetése a 2026-os költségvetést terhelő tétel az Európai Számlarendszer (ESA) módszertana szerint is.
Ezt a 289 milliárdos költségvetési csontvázat tehát mindenképpen idén eltemeti a kormány, ám a vállalati oldallal kapcsolatban van némi bizonytalanság. A jogszabály szerint ugyanis a NAV-nál azok a cégek nyújthatnak be kérelmet az adó és a kamatok visszafizetésére, akik ezt „más úton nem érvényesítették”.
„Lehetőség van arra, hogy a perben történő igényérvényesítés helyett a vállalkozás a törvényjavaslat szerinti visszatérítési szabállyal éljen” – szólt a minisztérium válasza lapunknak a pereskedők kapcsán. Ez alapján sem egyértelmű viszont az, hogy a már perben álló vállalatoknak meg kell-e várniuk a jogi folyamat lezárultát, mielőtt a NAV-hoz fordulhatnak. Igaz, a 90 napos határidőbe minden bizonnyal belefér, hogy elálljanak a – most már magyarországi – pertől, és utána jelentkezzenek a NAV-nál.
Érdekesség, hogy a Mol július 24-én számolt be arról, hogy pert indított a kvótaadó miatt az állammal szemben, a követelés mértéke a már említett 126 milliárd forint. Ez paradoxnak tűnik, mivel megnyílt a lehetőség a peren kívüli visszatérítésre.
„Jogtechnikai oka van a perindításnak” – fogalmazott a G7-nek a vállalat sajtóosztálya. Tájékoztatásuk szerint ugyanis a perindítás határideje a kvótaadó ügyben hamarabb járt le, mint hogy az új törvény életbe lépett volna.
Így vagy úgy, a vállalatoknak már nincs más dolguk, mint hogy a pénz alá tartsák a zsákot,
ami kifejezetten megnyugtató lehet például a Nitrogénművek sokat szenvedett hitelezői számára.
Ami pedig az államot illeti, a hitelezők egyelőre bizalmat szavaztak az új kormány gazdaságpolitikájának, azaz belefér a kvótaadó és sok más hasonló csontváz eltemetése. A nagyobb kérdés az, hogyan lesz képes a kormány az idei magas szintről csökkenteni a hiányt a következő években.
