A magyar tulajdonú cégek, különösen a kis- és közepes vállalatok (kkv-k) fontosságának hangsúlyozása, fejlődésük támogatása gyakori slágertéma a magyar gazdaságpolitikában. Az előző kormány például nagy erőkkel fordult rá erre 2024 őszétől, amikor létrehozták a kkv államtitkárságot a Nemzetgazdasági Minisztériumban, elindították a Demján Sándor Programot, és egyre kedvezőbbé tették a Széchenyi hitelek feltételeit.
A Tisza Párt választási programjában szintén sokat szerepelt a kkv-k támogatása, eszerint adókedvezményekkel, célzott pályázatokkal, vissza nem térítendő támogatásokkal segítik a hazai kkv-k fejlődését és külföldi piacra lépését. A fejlesztendő kulcsterületek között megemlítették a digitalizációt, az automatizálást, a mesterséges intelligencia alkalmazását, a beszállítói felzárkóztatást.
Az elmúlt évek folyamatai és elemzései azonban elég egyértelmű, hogy nem csak arra lenne szükség, hogy – miként a Tisza programja utalt rá – a multiktól a kkv-khez csoportosítsák át a támogatásokat. Kozák Ákos, az Egyensúly Intézet gazdaságkutatási igazgatója a G7 Paradigma konferencián mutatta be a Hogyan gyorsítsuk fel Magyarország gazdasági növekedését? című szakpolitikai javaslatgyűjteményét, amelyben az állami támogatásokra és a magyar vállalkozások méretbeli szerepére is kitértek.
Az elmúlt két évtizedben Európán belül Magyarország költötte az egyik legtöbbet a vállalatok állami támogatására, 2004 és 2023 között átlagosan a GDP 1,9 százalékát. Az uniós (EU27) átlag ezzel szemben csak 1 százalék volt, de a másik három visegrádi országban is csak 1,1, a három balti országban pedig 1,2 százalék.
Ez azonban nem vezetett gyorsabb gazdasági felzárkózáshoz, sőt, az Egyensúly Intézet szerint az állami támogatások kiemelkedő szintje többet ártott, mint használt. Azt ők is elismerik, hogy a megfelelően célzott támogatások válsághelyzetben fontos szerepet játszhatnak, de a túlzott vagy rosszul célzott támogatások pont hogy a növekedés ellen hathatnak. Mik ennek az okai?
- Ha tartósan állami támogatásban részesülnek, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a vállalatok inkább ezekre támaszkodnak, elhanyagolva a piaci igények kielégítését, az innovációt és a hatékonyság növelését.
- A támogatások magas szintje torzíthatja a versenyt, hiszen mesterséges előnyt biztosít egyes vállalatoknak vagy egész ágazatoknak.
- A támogatásokkal a kevésbé hatékony cégek is életben maradhatnak, így a náluk dolgozók nem mennek át hatékonyabb vállalatokhoz, ami a gazdaság egészének hatékonyságát csökkenti.
Ez utóbbi jelenséget gyakran a zombivállalatok kifejezéssel szokták leírni: ezek olyan, alacsony termelékenységű cégek, amelyek nem tudnak fejlődni, növekedni, és csak a kedvezményes, olcsó finanszírozásnak köszönhetően maradnak talpon. Ezáltal hosszú távon csökkenthetik a versenyképességet, tompítják a piaci alkalmazkodást és lassíthatják az innovációt. Nem kevés vállalatról van szó: egy 2020-as, 79 országra kiterjedő tanulmány szerint a megfigyelt vállalatok közel tizede minősült*
Ezekkel a közép-, hosszabb távú veszélyekkel nemigen foglalkozott a hazai gazdaságpolitika, a növekedést szerette volna mindenáron újraindítani a 2022-es években, ezt szolgálták (volna) az államilag támogatott hitelek a Széchenyi-konstrukcióktól az EXIM-finanszírozáson át az állami garanciákig.
Ezeket az előző gazdaságirányítás igyekezett egyértelmű sikersztoriként tálalni, egy márciusi bejelentés szerint például több mint 23 ezer magyar vállalkozás igényelte a fix 3 százalékos kamatozású támogatott hitelt, miközben piaci alapon sok esetben 8–10 százalékos kamatokkal szembesülnének a cégek.
Ilyen kamatkülönbség mellett a támogatott hitel nem egyszerűen csak olcsóbb, hanem sok esetben az egyetlen reális finanszírozási forma. Innentől fogva pedig már az is kérdés, hogy válságkezelő eszközről van szó, amely a tömeges bedőléstől hivatott megmenteni a vállalatokat*
Persze nem arról van szó, hogy a támogatott hitelek a teljesen reménytelen cégeket is biztosan megmentik. „A bankok a saját forrásaikat helyezik ki, és szigorúan vizsgálják, hogy a vállalat képes lesz-e visszafizetni a hitelt. A támogatott hitelek esetén is beminősítik az ügyfelet, és vizsgálják a hitelcél megtérülését, ezen hitelek kihelyezéseknél is piaci logika működik” – mondja Csányi Franciska vállalati hitelszakértő, a FinMind Pénzügyi Tanácsadó Kft. alapítója.
Ugyanakkor a magyar cégek szerinte is hozzászoktak az olcsó, támogatott hitelhez, ez ugyanis mára nem kivételes eset, hanem inkább alapállapot, és éppen ez okozhat piaci torzulást. „A piaci alapon árazott hitelkamatszint sok vállalkozás számára igazi sokk. Az olcsó hitel korábban válságkezelő eszköz volt, mára azonban a mindennapi működés része lett” – fogalmaz a szakember. Ráadásul vannak olyan vállalkozások, amelyek – kihasználva az olcsó forrást – nem is kizárólag a meghirdetett célra használják a hitelt. Hanem például befektetik az összeget, például ingatlant vesznek belőle.
Jó hír, hogy vannak arra utaló jelek, hogy az új kormány is látja az eddigi támogatási politika árnyoldalait.
A túl könnyű pénz a verseny ellen is tud hatni – mondta Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter még a kinevezése előtti parlamenti meghallgatásán. Hozzátette, nemcsak pénzt kell biztosítani a vállalkozásoknak, hanem tudást, felkészültséget és innovációt is.
Voltak erre irányuló törekvések egyébként az előző kormányzati ciklusban is, például a Demján Sándor Programon belüli „Minden vállalkozásnak legyen saját honlapja!” kiírás. Igaz, erről Palócz Éva, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet vezérigazgatója a G7 Paradigma konferencián úgy vélekedett, hogy ehhez nem kell állami támogatás, mert az a cég, ami nem képes arra, hogy honlapot készítsen – ami pár százezer forintból vagy egy családtag segítségével megcsinálható –, „az nem vállalkozás, hanem valami vegetáló zombicég”.
Ahogy a maximum 1,5 millió forintos elnyerhető összegből látszik, ez a kiírás az egészen kicsi cégeket célozta elsősorban, ami elvezet a hazai kkv-kal kapcsolatos egyik további komoly problémához: túl kicsik, túl sokan vannak, és összességében túl sok embert foglalkoztatnak.
Ez azért probléma, mert minél kisebb egy vállalat idehaza, annál jobban el van maradva termelékenységben az uniós átlagtól. (Bár a kis- és a közepes cégek között nincs érdemi különbség.)
Vagyis Magyarországon a munkaerő az alacsony termelékenységű vállalatoknál koncentrálódik. Ráadásul egyre nagyobb mértékben: a foglalkoztatottság 2013 és 2022 közötti nagy mértékű bővülésének 53 százaléka (702 ezerből 374 ezer ember) a mikrovállalkozásoknál állt munkába az Egyensúly Intézet adatai szerint.
„A foglalkoztatottak jóval nagyobb arányban vannak mikrovállalkozásoknál, mint ami az EU-s átlag, és ez determinálja azt, hogy mire képes a magyar gazdaság. A szlovákokkal együtt nálunk van a régióban a legtöbb nano- és mikrovállalkozás. Ez lehet, hogy jó kurucos magatartás, mindenki szabad, nem akarunk főnököt: az egyénnek szabadságérzetet adhat, de a gazdaság összteljesítményét illetően ez kontraproduktív” – fogalmazott Kozák Ákos a G7 Paradigma konferencián.
De a jelenség nem csak a régiónkra jellemző, korábban részletesen írtunk arról, hogy miközben a magasabb életszínvonalhoz nagyobb termelékenység kell, Olaszország példája azt mutatja, hogy ezt nehéz elérni a mikro- és kisvállalkozások túlsúlyával.
Ezt a problémát az előző kormány is érzékelte, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter például azt várta a Demján Sándor Programtól, hogy megduplázódjon a hazai vállalkozások mérete. A méretnövekedés elméletileg felvásárlásokkal, összeolvadásokkal is végbe mehet, erről beszélt korábban Nagy Márton, és Kozák Ákos javaslatai között is szerepel ezek kormányzati támogatása.
A gyakorlatban azonban a kedvezményes hitelek akadályozzák a méret növekedését, hiszen így önállóan is talpon maradhatnak még egy ideig a küszködő vállalkozások. Ezzel a dilemmával pedig az új kormány is hamar szembe fog kerülni: jól hangzik, hogy a piac teremtő rombolása növeli a hatékonyságot, de egyetlen párt népszerűségének sem tesz jót, ha sok kisvállalkozó gyenge hatékonyságú cége esik ennek áldozatul.
