A kenyér gyártásánál nagyobb költség most az adó, mint a liszt

Csak a veszteség minimalizálása lehet az idei fő cél a magyar mezőgazdasági termelők jelentős hányada számára, annyira kedvezőtlenül alakul a hazai és nemzetközi gazdasági-politikai környezet – hangzott el a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) beszélgetésén.

Felülnézet: a termelők a növénytermesztésben és az állattenyésztésben is erős piaci túlkínálattal küzdenek, ami nagyon erősen tolja lefelé az átvételi árakat, miközben számos költségelem emelkedik.

Számokban: a nyerstej ára a korábbi 200 forint közeli szintről 50–150 forint közé esett vissza, és ahogy a széles sáv is mutatja, meglehetősen hektikusan változik.

• A sertéshús átvételi ára 700 forintról pár hónap alatt 400-500 forintra zuhant, a baromfiban ennél valamivel kisebb, 15-18 százalékos csökkenés van.
• Gabonából és kukoricából is a szokásosnál jóval nagyobbak az eladatlan készletek, ezek beragadása a nyár végére súlyos piaci problémákat okozhat.

Tágabb kontextus: a magyar agrárium különösen kitett a nemzetközi kereskedelemben különböző okok miatt kialakult általános túltermelésnek, mert szerkezetileg nincs jól felkészülve a hasonló összetett válságokra.

• A nyugati országok nagy termelői dömpingáron árasztják el a piacokat, ez a magyar termelők szemszögéből azt jelenti, hogy nagyon sok esetben mélyen az önköltségi ár alatt, azaz veszteséggel kénytelenek kereskedni.
• A szerkezeti problémák közül kiemelkedik, hogy a növénytermesztésben az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodni kell (a kukorica termesztése szorul vissza, de a megfelelő helyettesítése még nem megoldott), folyamatos a béremelési kényszer, magasak és emelkednek az energiaköltségek és az inputanyag (például vetőmag, műtrágya) árak, illetve nagyon magasak a közterhek is.
• Utóbbira jó példa, hogy egy kilogramm kenyér költségszerkezetében ma már nagyobb tétel az adók és kapcsolódó járulékok mértéke, mint a liszté – hangzott el a rendezvényen.
• A Bászna Gabona ügye bizalmi válságot idézett elő az egész szektorban, ez nehezíti a kereskedést, szűkíti a tényleges keresletet, vagyis azok körét, akikben a termelők megbíznak.
• A tejipar jellemzően az alacsonyabb hozzáadott értékű termékeket (nyerstej, UHT tej) képes exportálni, a magasabb hozzáadott értékűeket (joghurtot és hasonló feldolgozott árukat) pedig importálja.
• A tejtermelők arra panaszkodnak, hogy a feldolgozók vagy nem is akarnak velük szerződést kötni, vagy csak azzal a feltétellel, hogy a jelenlegi nagyon nyomott árakat, esetleg a korábbinál jóval rosszabb ármeghatározási feltételeket kell vállalniuk akár évekre előre.