Az Európai Unió összes olajfinomítója levált mára az orosz kőolajról, csupán a Mol százhalombattai és pozsonyi egysége használja azt továbbra is. Ráadásul nemhogy kevesebb, de egyre több orosz kőolajat importált a vállalat, amíg január végén le nem állt a Barátság vezeték.
Az alábbi grafikon mutatja, hogy 2020 óta mennyi orosz és egyéb forrásból származó kőolajat importáltak Magyarországra és Szlovákiába. Mivel csak a Molnak van finomítója a két országban, a mennyiség hozzá köthető.
- 2021-ben, a háború kitörése előtt a beszerzési forrásaik 78 százaléka volt orosz.
- 2022-ben, Oroszország Ukrajna elleni inváziója után 91 százalékra emelték az arányt.
- 2025 első 11 hónapjában az orosz olaj aránya még mindig 88 százalék volt.
Ha csak a magyar importra koncentrálunk, különösen látványos 2025 vége és 2026 eleje: decemberben száz százalék volt az orosz arány, és januárban is közel álltunk ehhez. (A Barátság vezeték január 27-én állt le egy orosz támadás után.)
Pozsony csökkent, Százhalombatta növel
A Mol-csoport szintjén úgy nőtt az orosz kőolaj aránya, hogy közben Pozsonyban csökkent. Ennek oka, hogy a Mol-leányvállalat Slovnaft Csehországba és más szomszédos országokba is értékesít üzemanyagot, és ezt ma már csak olyan arányban teheti meg*
Így a Mol megmutatta, hogy tud kevesebb orosz olajból is üzemanyagot gyártani Pozsonyban: tulajdonképpen arra optimalizáltak, hogy annyi nem orosz olajat használnak, amennyi az exporthoz szükséges. Eközben pedig csúcsra járatták a százhalombattai finomító orosz olaj használatát.
A Mol és a magyar kormány arra hivatkozik, hogy nem is lehetne teljesen tengeri kőolajjal ellátni a finomítókat, mert ezek technológiáját az orosz Ural keverék feldolgozására alakították ki. Az átalakítás időigényével kapcsolatos korábbi, 2022-es nyilatkozatok szerint azonban idén már el kellene érni a teljes rugalmasságot.
Az orosz leválással szembeni további hivatkozási alap, hogy a Barátság alternatívája, az Adria-vezeték kapacitása nem elegendő, használata pedig drága, ezzel kapcsolatban gyakorlatilag folyamatos az üzengetés a magyar és a horvát fél között. Ezekről a tényezőkről korábban mi is többször írtunk, de ez egészen a Barátság leállásáig másodlagos volt, mert a magyar kormány és a Mol is egyértelművé tette, hogy nem akar lemondani az orosz olaj importjáról.
„A racionális az, hogy az oroszt használjuk, mivel a finomítóink az orosz olajra lettek kalibrálva, és ebből jön ki az optimális termékösszetétel. Minden más olaj csak szódával megy el, jelentős anyagi kompromisszumokkal. És akkor az árról még nem is beszéltünk, mert az orosz olaj jellemzően tényleg olcsóbb, azért anyagi érdek is abból többet hozni” – fogalmazott a Telexnek Hernádi Zsolt, a Mol vezérigazgatója.
Sok százmilliárdos plusz
Ukrajna orosz lerohanása előtt alig 0,5-2 dollár volt az árkülönbség az orosz Ural és a nemzetközileg legelterjedtebb brent típusú kőolaj hordónkénti ára között. A háború kitörése után azért lett nagyobb, mert a vevők elkezdtek elfordulni az Ukrajna elleni agresszió finanszírozását segítő orosz olajtól, amire egy idő után már szankciók is kötelezték őket.
Ezek alól felmentést kapott Magyarország és Szlovákia, jelenleg még mindig nem tudni, hogy pontosan meddig. Az Európai Bizottság a magyar választások után mutatja be az erről szóló javaslatát, és várhatóan ugyanúgy 2027 vége felé kellene befejezni az orosz olaj importját, mint a földgázét.
Az alábbi grafikon az Ural és a brent közötti különbséget mutatja, 2023-ig az európai, utána az indiai jegyzés alapján. (A váltásra azért volt szükség, mert az EU-n belül a Molon kívül más már nem vesz orosz olajat, Indiában viszont jelentős piaca alakult ki.) A Mol és a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) adatai között időnként jelentősek az eltérések, mindenesetre látszik az orosz olaj jelentős árelőnye, amiről Hernádi Zsolt is beszélt.
Arról korábban már írtunk, hogy az előző üzemanyagárstop 2022. decemberi megszüntetése óta a hazai autósok már nem részesülnek az orosz olaj árelőnyéből. Ahogy korábbi cikkünkben bemutattuk, még drágább is itthon az üzemanyag, mint a régió több, nem orosz forrásból beszerző országában.
Az orosz olaj árelőnyén tehát a Mol és a csoport ebből eredő profitját megcsapoló magyar és szlovák állam osztozik. Ebben a cikkben azt igyekezzük körüljárni, hogy ebből mennyi maradhat a vállalatnál, és mennyire befolyásolja ez az üzleti teljesítményét.
Mivel az OPEC adatai érhetők el havi rendszerességgel, ebből lehetett kalkulálni, hogy a Mol számára mekkora megtakarítást jelentett, hogy orosz olajat vásárolt más források helyett.
Már ez is okozhat pontatlanságokat a tényleges helyzethez képest, a különadókkal azonban még nehezebb a helyzet. Ezek mértékét általában sem a Mol, sem a magyar kormányzat nem osztja meg egészen pontosan. 2025-re nehezíti a számítást egy új szlovák különadó, amely a Slovnaftot érinti*
A törvényi rendelkezések és a kereskedelmi adatok alapján modelleztük a különadók mértékét, és ha ezeket*
a Mol-csoport 2022-től 2025 szeptember végéig nagyságrendileg 800 milliárd forint megtakarítást ért el az orosz kőolaj behozatalán.
Ebben lehetnek pontatlanságok*
Hatékonyabb konkurensek
A 800 milliárdos összeg jelentős tétel még a 2024-ben 9,2 ezer milliárd forintos árbevételű cég életében is.
A Mol a 2000-es években jelentős expanziót végrehajtva vette meg a szlovák Slovanaft és a horvát INA olajvállalatokat. A régióban fő riválisa az osztrák OMV, amely még korábban fel is akarta vásárolni.
Az elmúlt évtizedben az OMV és a lengyel PKN Orlen jövedelmezősége jellemzően erősebb volt a Molénál. A grafikonon szerepel a szlovén Petrol is, amely nem rendelkezik saját finomítóval, tengeri úton szerzi be az üzemanyagot. Számításaink szerint az olcsó orosz olaj nélkül a Mol inkább ehhez áll közelebb pénzügyi teljesítményben, mint a nagy régiós versenytársakhoz. Pedig a kiskereskedelem kevésbé nyereséges, mint a finomítókkal rendelkező integrált olajvállalatok működése.
Az adózás előtti eredmény az árbevétel arányában persze csak egy a sok hatékonysági mutató közül, egy vállalat teljesítményében egyéb szempontok is számítanak, ahogy eltérőek a rövid és hosszú távú kilátások is.
A vállalatok jövedelmezőségét az árbevétel helyett az eszközök értékéhez is érdemes lehet mérni. Azonban ebben sem mutat jobb képet a Mol. Az Ukrajna elleni orosz háború kitörése óta még orosz olajjal felturbózva is kevesebb nyereséget termelt tulajdonosainak, mint az OMV és az Orlen, a nélkül pedig még inkább elmaradt volna számításaink szerint. (Igaz, az Orlennel szemben vannak olyan időszakok, amikor a Mol állja az összehasonlítást.)
Az OMV és az Orlen méretben is felülmúlja a Molt. A magyar vállalat számára ezért is lehet nagy segítség, hogy megveheti a szerbiai finomítóval rendelkező NIS többségét, így hatodával bővítheti benzinkútjainak számát. A NIS – az INA-hoz hasonlóan – azonban alapvetően nem orosz kőolajat dolgoz fel, hanem az Adria-vezetéken érkező tengeri szállítmányokat.
A NIS jövőbeli konszolidálásával mindenképpen változnak majd a Mol számai, de a nagy kérdés egyelőre az orosz olaj jövője. A Barátság vezetéken továbbra sem érkezik orosz olaj, és egyelőre az Adrián sem. Bár a kormány ragaszkodik az orosz importhoz – és a Tisza Párt is csak 2035-ös céldátummal válna le –, az Európai Bizottság hallani sem akar 2027 utáni dátumról.
Ha ez megvalósul, az a fentiek alapján ki fog hatni a Mol pénzügyi eredményére, hacsak nincsenek olyan tartalékok a vállalatban, amelyet a kényszer hatására mozgósítani tud a menedzsment.
