Így menekülhet az áramszünet elől, akinek van napeleme

A nyári részleges paksi leállás, illetve általánosságban a hőség-aszály miatt kialakult, a jövőben már várhatóan nem kivételesnek számító energiakrízis kapcsán a hazai napelemes háztartások körében nagyon megugrott az érdeklődés az esetleges hosszabb áramkimaradások kivédése iránt. Valószínűleg sokan csak most szembesültek azzal, hogy ha olyan napelemes rendszerük van, amely képes áramot betáplálni a közműhálózatba, akkor áramszünet (és napsütés) esetén hiába termelik nekik az áramot a panelek, azt a házukban nem tudják felhasználni, mert a rendszerek automatikusan leállnak. Ennek okairól ebben a cikkünkben írtunk részletesebben.

Fontos kitétel, hogy mindez nem vonatkozik az úgynevezett szigetüzemben telepített napelemekre, amelyek nincsenek összeköttetésben a közműhálózattal, oda nem tudják a feleslegben keletkező áramot feltölteni. Ilyen rendszerből azonban meglehetősen kevés van, és cikkünk (a korábbihoz hasonlóan) az elsöprő többség, azaz közel 400 ezer háztartás lehetőségeiről szól.

Az áramszünet problémája az elmúlt években egyáltalán nem volt a lakossági napelem-telepítések fókuszában, a rendszerek döntő többsége ma nem képes az úgynevezett szünetmentes – vagy backup – működésre. Ehhez olyan technikai kiegészítésekre van szükség, amelyek áramszünet esetén azonnal és teljes mértékben leválasztják a napelemes rendszer központi elemének számító invertert a közműhálózati kapcsolatról – azaz szigetüzemmódba állnak át. Ez biztosítja, hogy semmiképpen ne juthasson áram a közműhálózatba akkor, amikor az áramszünet elhárításán a szakemberek dolgoznak.

Az áramszüneti működés lehetőségét a már telepített technológia sokban befolyásolja, bizonyos esetekben egy tartalék áramkörnek vagy vészeseti áramkörnek nevezett megoldás kiépítése önmagában is adhat egyfajta megoldást – ennek költsége az inverter márkája szerint változó. A gyakorlatban ilyenkor az inverter mellé egy új elosztószekrényt szerelnek, amelybe 1-3 dugaljat építenek ki, attól függően, hogy hány fázison működik az inverter, a háztartás pedig ezekből tud napelemes áramot közvetlenül felhasználni. Ez tehát plusz 1-3 konnektort jelent a lakásban, amelyről elvihető az áram a fogyasztóberendezésekig, amennyiben a napelem épp termel.

Azoknál az invertereknél azonban, ahol a gyártónak van egy erre a célra fejlesztett, saját, úgynevezett külső leválasztó backupeszköze, mindenképpen azt (is) be kell építeni. Ez már fejlettebb megoldás, áramszünet esetén automatikusan szigetüzemmódba helyezi a rendszert.

Csakhogy ezeknek a külső eszközöknek a használata jogilag meglehetősen rendezetlen, mert – ahogy arra a telepítőcégek felhívták a figyelmünket – nincs lista az áramszolgáltatóknál arról, hogy melyeket fogadják el.

„Mi tudjuk, hogy mely eszközök azok, amelyekkel biztosan megvalósítható a leválasztás, mert például van is engedélyük, de ha megjelenik egy új berendezés, arról nem tudunk semmit, mert erről nem közölnek információt. Ilyenkor meg kell kérdeznünk erről az áramszolgáltatót, amire a várható válaszadási idő 30 nap” – magyarázták nekünk az egyik vezető telepítőcégnél, az A1 Solarnál.

Magyarországon ezért már legalább négy-öt éve úgy telepítenek backupegységeket, hogy ez a joghézag nincs betömve. Az áramszolgáltatók által regisztrált villanyszerelők a tapasztalatok szerint az esetek döntő részében átveszik ezeket a rendszereket, mert a megoldás műszakilag kiforrott és működőképes, de a mögöttes szabályozás a mai napig hiányos.

„Nagy szükség lenne arra, hogy jogszabályi szinten rendezzék ezt a kérdést, hogy az áramszolgáltatóknál legyen egy lista azokról a külső leválasztó készülékekről, amelyeket be lehet építeni” – mondja Házi Ádám, a Wagner Solar Hungária Kft. ügyvezetője.

A minisztérium egyelőre nem válaszolt arra a kérdésünkre, hogy mit terveznek az ügyben tenni, ha reagálnak, akkor cikkünket kiegészítjük.

Egy egyszerű vészeseti áramkört már 200 ezer forint alatt is ki lehet építtetni, a külső backupegységek költsége pedig telepítéssel együtt jelenleg 300–450 ezer forint között mozog. Az esetek többségében a tervezést köti, hogy – mint említettük – az invertergyártók csak a saját backupegységeiket engedik be a rendszerükbe, vagyis az eszközök között általában nem nagyon lehet válogatni, a márkáját az inverteréhez kell igazítani.

Ennél fontosabb azonban, hogy

egy háztartás szünetmentes áramellátása a legtöbb gyártó terméke esetében csak akkor lesz tényleg gördülékeny, ha akkumulátorral is kiegészítik a rendszert.

Van ugyan néhány kivétel, de többnyire az jellemző, hogy ha nincs akkumulátor, akkor áramszünet esetén problémát jelent, hogy puffer sincs a rendszer mögött. Ha napközben a lakásban főzik az ebédet, megy a mosógép és a tévé, de egy felhő átmenetileg beárnyékolja a háztetőt, akkor a szigetüzemű működés könnyen azonnal megszakadhat, azaz hirtelen leáll minden.

A valódi komfortos megoldás tehát sok esetben csak az akkumulátoros puffer hozzáadásával érhető el, csakhogy ekkor a legtöbb esetben már az invertert is cserélni kell. A jelenleg telepített inverterek jelentős része ugyanis nem képes akkumulátort kezelni.

Ha mindezt összeadjuk, akkor könnyen előfordulhat, hogy egy tipikus magyar háztartási betáplálós kiserőműnél körülbelül 2,5 millió forintos egyszeri beruházásra van szükség ahhoz, hogy még hosszabb áramszüneteket is úgy vészeljenek át, mintha mi sem történt volna.

Bár a 2,5 milliós összköltség soknak tűnik az áramszünet kivédésére, az érintettek egy bizonyos körében mégis racionális mérlegelés tárgya lehet.

Azok ugyanis, akik hamarosan kikerülnek a telepítéstől számított első 10 évben igénybe vehető, a villanyszámlát akár lenullázni is képes úgynevezett éves szaldóelszámolás alól, valószínűleg egyébként is abban gondolkodnak, hogy a rendszerüket akkumulátorokkal egészítik ki. Ők a jelenleg érvényes elszámolási szabályok következtében lényegében csak akkumulátorokkal tudják mérsékelni azt a villanyszámla-megugrást, amelyet a szaldóból való kikerülés okoz. Ha pedig épp ezt mérlegelik, akkor valószínűleg amúgy is új invertert kell venniük, és így a projekthez már „csak” a backupegységet kell hozzácsapniuk.

Minderre egyébként az év elején elindult, és háztartásonként épp legfeljebb 2,5 millió forint támogatást ígérő Otthoni Energiatároló Program is lehetőséget adhatna, de ennek sorsa bizonytalan, ahogy korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk.

Ezen kívül az akkumulátor beszerzésére ösztönözhet az is, hogy elindult az úgynevezett dinamikus árazás, a napelemeseknél pedig jöhet a jövőben az úgynevezett idősoros elszámolás is. Előbbiről itt írtunk, utóbbi pedig azt jelentené, hogy azok számára, akik nem szaldóelszámolásban vannak, különböző idősávokban különböző áramátvételi árakat határoznának meg.

Jelenleg az áramszolgáltatók egységesen 5 forintot fizetnek kilowattóránként azért, ha egy (nem szaldóban lévő) napelemes háztartás ezt feltölti a hálózatba, mert éppen nem tudja elfogyasztani. A jövőben azonban elképzelhető, hogy az áramot a szolgáltató még ennél is alacsonyabb áron fogja átvenni (vagy akár nem is fog fizetni érte) akkor, amikor jellemzően túltermelés van, de magasabb árat ad, ha (például jellemzően az esti órákban) nagy a kereslet.

Két éve egy magáncég, a PentaSun már elkezdte aggregálni és tőzsdei árakon eladni a napelemesek fölösleges áramtermelését, és 2027-től például a Wagner Solarnak is lesz hasonló szolgáltatása, amellyel akár az elektromos autó akkumulátorát is be lehet majd vonni az energiakereskedésbe.

Az ehhez hasonló elszámolási változtatások és piaci ajánlatok következtében a napelemes háztartásoknak komoly anyagi érdeke fűződhet majd ahhoz, hogy a napközben feleslegben megtermelt áramot csak este értékesítsék, addig pedig akkumulátorban tárolják el. Általánosságban pedig minden olyan változás, amely akkumulátor telepítésére ösztönzi a napelemeseket, egyben lehetőséget is ad nekik az áramszünet elleni védekezés kiépítésére.