Tényleg az igazságosság, a fejlődés és az őszinteség költségvetése lesz a jövő évi?
A szerző a Levegő Munkacsoport elnöke. Ez itt az Ekonomi, a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik.
A 2027. évi költségvetési törvényjavaslat bevezetője szerint ez az „igazságosság és fejlődés költségvetése”. Magyar Péter miniszterelnök pedig az „őszinte” szóval is jellemezte a költségvetést. Bár kétségtelenül hatalmas elmozdulás történt ezekbe az irányokba, azonban az igazságosság és őszinteség eléréséhez – ami nagyban meghatározza a fejlődésünket is – további több ezermilliárd forint átcsoportosítására és még tisztességesebb kommunikációra lenne szükség, mint amit a törvényjavaslat mutat.
Ami jó irányba mutat
Amint azt már számtalan tanulmány (például az OECD-é) kimutatta, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése mindenkinek jó, és a gazdasági fejlődést is elősegíti. Az uniós tagországok kormányait tömörítő Európai Tanács egy hete kiadott állásfoglalásában pedig kifejezetten a gazdasági versenyképesség javítása érdekében szorgalmazta a társadalmi egyenlőség előmozdítását.
A törvényjavaslat jórészt ebbe az irányba mutat: ilyenek például a béremelések, a dupla családi pótlék, az adójóváírás a minimálbér kétszereséig, a kisnyugdíjak emelése, a nyugdíjas SZÉP-kártya és a több forrás az egészségügynek, továbbá a nagyvállalatok és vagyonosok nagyobb költségvetési hozzájárulása, az ezzel kapcsolatos kiskapuk bezárása. Rendkívül fontos, hogy a korrupció visszaszorítását és az előnytelen, nem hatékony támogatások felszámolását nemcsak jogszabályi és intézményi változásokkal biztosítja a kormány, hanem – amit szakértők már régebben is szorgalmaztak – mindennek számszerű mértékét is tartalmazza majd a költségvetés.
A környezet- és egészségvédelem terén is lesz kedvező elmozdulás. Jelentős többletforrásokat fordítanak a vízügyi és egyéb környezetvédelmi fejlesztésekre, valamint az épületfelújítások és a vasúti közlekedés támogatására. Emelkedik a bányajáradék, ami segít a nem megújuló természeti vagyonunk megóvásában. Emelkedik a dohány és az égetett szesz jövedéki adója, továbbá a vízkészletjárulék és a levegőterhelési díj. Magasabb bevételt vár a kormány a népegészségügyi termékadóból is (bár érdemes lenne átgondolni az adó termékkörét). A rendelkezésre álló rövid idő alatt nyilvánvalóan aligha lehetett elemzést készíteni ezeknek az intézkedéseknek a várható hatásairól, de mielőbb erre is sort kell keríteni, és ennek alapján megtervezni a további változtatásokat.
Csökken vagy megszűnik számos, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt kétes szerződés, támogatás (úthálózati koncesszió, gazdaságfejlesztési támogatások, vagyonkezelő alapítványok, ingatlan- és presztízsberuházások, NER-közeli alapítványok és álcivil szervezetek).
A cégautóadó emelése is rendkívül időszerű volt, bár az előirányzottnál sokkal szigorúbb intézkedésekre lenne szükség, ugyanis a céges autók juttatása a jelenlegi formában óriási közpénzpazarlás, társadalmilag rendkívül igazságtalan, és számottevően ösztönzi a környezetszennyezést.
A reklámadó emelése szintén üdvözlendő, hiszen a gazdasági reklámok természetükből adódóan a hirdetett terméknek vagy szolgáltatásnak kizárólag az előnyös oldalát mutatják be, így gyakran félrevezetik a fogyasztókat, ami által torzul a piaci verseny. A reklámok sokszor felesleges, sőt kimondottan káros fogyasztásra ösztönöznek. (Ennek példája a műanyag palackos ásványvíz, ami ezerszer többe kerül, és 1400–3500-szor nagyobb mértékben terheli a környezetet, mint a csapvíz, ráadásul az egészségünket is veszélyezteti, hiszen egy egyliteres műanyagpalackos víz akár 240 ezer darab mikroműanyagot is tartalmazhat.)
Közgazdaságilag tehát a reklámok adóját úgy is tekinthetjük, mint a gazdasági reklámozás hatására létrejövő negatív externáliák*
Ami rossz irányba mutat
Az őszinteség hiányát mutatja viszont az, hogy rezsicsökkentés fenntartására a költségvetés jövőre 1165 milliárd forintot fordít, amit a kormány azzal indokol, hogy a rezsicsökkentés eltörlését „nem lehet rászabadítani a lakosságra”, miközben ezt az 1165 milliárdot is a lakosság fizeti.
A számos egyéb hátránya mellett a rezsicsökkentés ellene hat a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésének is: a lakosság leggazdagabb 10 százaléka ugyanis mintegy másfélszer annyi gázt és 2,5-szer annyi áramot fogyaszt, mint a legszegényebb 10 százaléka. Ráadásul a legszegényebbek fűtési támogatása, akik fával fűtenek, eltörpül az említett 1165 milliárd forint mellett (a szociális tűzifa és az áfacsökkentés rájuk jutó támogatása összesen mintegy évi 18 milliárd forint).
A rezsicsökkentés miatt nehezebben térülnek meg az épületkorszerűsítésre fordított összegek, így az erre jutó állami támogatások hatékonysága is alacsonyabb lesz. Pedig a rezsicsökkentést gyorsan el lehetne törölni komolyabb politikai kockázat nélkül: a megtakarított összegből pénzben kell támogatni a lakosságot (a Levegő Munkacsoport erre számszerű javaslatot is készített).
Aggályosak az új lakások építésére fordított támogatások is, amelyek szintén elsősorban a jobb módúakat támogatják. Az új lakások 5 százalékos áfája azért is visszás, mert a meglévő lakások energetikai korszerűsítését még mindig 27 százalékos áfa terheli. Amint a kormány részéről is többször elhangzott, a meglévő lakásállomány rendkívül rossz állapotban van, különösen energetikai tekintetben. Azt is tudjuk, hogy épületállományunk nem a mostani és különösen nem az elkövetkező időszakban várható klimatikus viszonyokra épült.
Az új lakások építésére nyújtott támogatások miatt azonban nemcsak kevesebb pénz, hanem kevesebb szakember is jut a már meglévő lakások korszerűsítésére. Márpedig az építőiparban már jelenleg is komoly kihívást jelent a szakképzett, megbízható munkaerő hiánya. Az épületkorszerűsítések elmaradása következtében pedig egyre több megbetegedés és idő előtti halálozás, és emiatt a gazdaságunk teljesítményének csökkenése is előre jelezhető. Teljesen abszurd az is, hogy miközben az állam évi pár tízezer új lakás építését támogatja, nem jut elegendő pénz a már meglévő nemzeti vagyon, a mintegy 4,6 millió lakás túlnyomó része leromlásának megakadályozására.
Szintén erősen megkérdőjelezhetők a gyorsforgalmi úthálózat bővítésére fordítandó 145 milliárd forintos támogatás. Például a kiszélesített M1-es autópálya többletforgalma rázúdulna a már ma is túlterhelt M1-M7-es bevezető szakaszára és az ugyancsak zsúfolt M0-s déli szakaszára, még elviselhetetlenebb torlódásokat okozva. Tehát nemhogy nem valósulna meg a bővítésnek a koncesszor MKIF szerinti célja („gyorsabbá és hatékonyabbá váljon az ország közlekedése és a nemzetközi tranzitforgalom”), hanem még tovább romlana a helyzet.
Bár a kormány rendszeresen hangsúlyozza, hogy nem a nagy energiaigényű, súlyosan környezetszennyező tevékenységeket, hanem a magas hozzáadott értékűeket fogja támogatni, az útépítések támogatása gyökeresen ellentétes ezzel az elvvel. Továbbá most, az egyre erősödő klímaválság idején már egyetlen négyzetméter területet sem szabadna leburkolni.
Kontraproduktív, hogy a kormány elhalasztja az üzemanyagok jövedéki adójának inflációkövető emelését, pedig az előző kormány idén márciusban azt már egyébként is az uniós minimumra csökkentette. Az adó alacsonyan tartása ugyanis számtalan hátránnyal jár, egyebek mellett akkor ösztönzi az üzemanyag-fogyasztást, amikor azt minden lehetséges módon csökkenteni kellene ellátásbiztonsági okokból és a folyó fizetési mérleg egyensúlya érdekében is.
Továbbá ez teljesen ellentétes a kormány azon törekvésével, hogy csökkentse a társadalmi egyenlőtlenségeket. A lakosság leggazdagabb 10 százaléka ugyanis mintegy tízszer annyit költ autózásra, mint a legszegényebb 10 százaléka, így a jövedéki adó csökkentése tízszer annyi támogatást ad az előbbieknek, mint az utóbbiaknak. Ugyanakkor megfelelő kompenzációval (amire minta lehet az autósoknak nyújtott gázolajár-kompenzáció) a jövedéki adó ismét felemelhető.
Az államháztartásról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy a költségvetésről szóló törvényjavaslat benyújtásakor be kell mutatni az éghajlattal és környezetvédelemmel kapcsolatos támogatásokat, ez hiányzik a benyújtott törvényjavaslatból (ezt a Költségvetési Tanács is kifogásolta). Ez a hiányosság nemcsak a tisztánlátást lehetetleníti el, hanem rendkívüli mértékben megnehezíti a káros támogatások felszámolását is.
Bár népszerűnek tűnik, egyáltalán nem biztos, hogy helyes döntés a kormányzati kommunikációra fordított kiadások csökkentése. Az elmúlt évtizedek folyamatos kormányzati dezinformációja után ugyanis elengedhetetlenül szükséges, hogy a mostani kormány folyamatosan és a lehető leghatásosabban végezze el a lakosság korrekt tájékoztatását, szemléletformálását, amihez az eddigi tapasztalatok alapján is sok pénz kell. A kormány ezen feladatának megvalósítását nagy mértékben segítheti a független média is, amely részére (ezért is) biztosítani kellene, hogy az szja egy külön egy százalékát lehessen felajánlani.
A rezsicsökkentéssel, az üzemanyagok árával és sok más kényes témával kapcsolatban ugyanis elkerülhetetlen a megfelelő tájékoztatás. Még inkább elengedhetetlen a lakosság tájékoztatása arról, hogy egyre komolyabb kihívásokkal fogunk szembesülni: drasztikusan csökkentenünk kell az anyagi fogyasztásunkat, hiszen egy véges bolygón a korlátlan anyagi gyarapodás lehetetlen, és a természet szennyezéssemlegesítő képességét is már rég túlléptük. Meg kell értetni a lakossággal, hogy a fizika törvényeit semekkora parlamenti többséggel sem lehet megváltoztatni. Mindezen szempontokat tükröznie kell egy őszinte költségvetésnek.
