A kormány nem beszél róla, de a tűzifa áfacsökkentése nem a legjobb szociális segítség
A szerző a Levegő Munkacsoport elnöke. Ez itt az Ekonomi, a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik.
A kormány a tűzifa általános forgalmi adója (áfa) kulcsának 27 százalékról 5 százalékra csökkentését kezdeményezi. Ezt azzal indokolja, hogy ezáltal „igazságosabbá válik a rezsicsökkentés rendszere”, mivel „az intézkedés közvetlen segítséget nyújt azoknak a családoknak, akik nem gázzal vagy távfűtéssel fűtenek – így eddig kimaradtak a rezsivédelmi kedvezményekből –, és akik számára a téli időszak kifejezetten komoly anyagi megterhelést jelent.”
Arról külön cikket írhatnék, hogy kinek kedvez igazán a „rezsivédelem”, de ebben az írásban csak a tűzifa áfacsökkentésének várható hatásaival foglalkozom.
Valamilyen termék vagy szolgáltatás adójának csökkentése esetén elkerülhetetlenül támogatjuk azokat is, akiknek erre nincs szükségük. Bár igaz, hogy legnagyobb arányban a szegény háztartások fűtenek tűzifával, azonban a tűzifa közel felét a harmadik, negyedik és ötödik jövedelmi ötödbe tartozók (vagyis a legszegényebbeknél többet keresők) használják fel. (És olyan gazdagok is, akik a hétvégi házukat fűtik azzal). Tehát a tűzifa adótámogatásának legalább a fele közpénzpazarlás.
Ennél is nagyobb baj, hogy az ártámogatás egy súlyosan környezetszennyező tevékenységet ösztönöz.
A tűzifa égetése során akár 900-szor annyi kerül a levegőbe az egyik legkárosabb légszennyező anyagból, a rendkívül apró részecskékből (PM2,5), mint egy 20 éves dízelüzemű teherautóból (egységnyi energia előállítására számítva). Továbbá az égetés során – a részecskék egyik összetevőjeként – hatalmas mennyiségű korom kerül a levegőbe, és ez a szén-dioxid után a második legjelentősebb éghajlat-befolyásoló légköri összetevő.
Bár a korom rendkívül rövid ideig, átlagosan egy hétig tartózkodik a légkörben, ezen idő alatt félmilliószor jobban melegíti a légkört, mint azonos tömegű szén-dioxid. Ezzel azonban még korántsem fejeződik be a korom éghajlat-károsító hatása, mivel a hóra, a jégre leülepedve rendkívüli mértékben felgyorsítja azok olvadását. Ez az egyik fő oka annak, hogy döbbenetes gyorsasággal fogynak a gleccserek, és szűkül a jéggel borított felszín az Északi-sarkvidéken. Mindez pedig döntő hatással van az éghajlatra és bolygónk vízháztartására.
Magyarországon a PM2,5-kibocsátás közel 80 százalékáért a háztartási tüzelés felelős. Tehát lehet, hogy az áfacsökkentés nyomán az érintettek most megtakarítanak háztartásonként évi néhány ezer vagy tízezer forintot, azonban egészségügyi kiadásaik hosszabb távon ennél nagyságrendekkel nagyobbak lesznek.
Bár a tűzifát az Európai Unió megújuló energiának és karbonsemlegesnek tekinti, ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak – és nemcsak a fent leírtak miatt. Ha egy fát elégetünk, a szén-dioxid azonnal a légkörbe kerül, viszont amíg egy újonnan ültetett fa ezt a mennyiséget kivonja a légkörből, évek, sőt inkább évtizedek telnek el.
Ennyi időnk azonban nincs, hiszen a légköri szén-dioxid mennyiségét most kell csökkentenünk a klímakatasztrófa elkerüléséhez.
Továbbá a fák kivágása – sőt még a holtfa eltávolítása is – rontja az erdők egészségét, ellenálló képességét, ami tovább csökkenti a szén-dioxid-elnyelő képességüket. Az erdők további pusztítása annál inkább megengedhetetlen, mert a magyarországi fáknak mindössze 10 százaléka egészséges, és a helyzet egyre romlik.
Ha az elégetése által okozott környezeti és egészségi károk költségét beépítenénk a tűzifa árába, akkor a mostaninál jóval drágább lenne. Ez azt jelenti, hogy már a jelenlegi ár is félrevezeti a vásárlóit. Ezt a félretájékoztatást nem szabad tovább fokozni.
Ha pedig az is a cél, hogy csökkenjen az illegálisan beszerzett tűzifa mennyisége és a lakossági hulladékégetés mértéke, akkor az áfacsökkentés semmit sem segít, hiszen a lopott fa és a szemét nulla forintos árával semmilyen adócsökkentés nem tud versenyezni.
Érthető és rövid távon támogatandó, hogy a kormány megduplázza a szociális tűzifa program keretében igényelhető mennyiséget és a biztosított keretösszeget a rászoruló családok számára, hiszen így célzottan és gyorsan nyújt segítséget azoknak, akiknek tényleg szükségük van rá. Ugyanakkor ez az intézkedés is hozzájárul az említett problémák súlyosbodásához. Tetézi a bajt, hogy a szociális tűzifát gyakran frissen vágott fából biztosítják, és így azonos hőmennyiség előállításához kétszer annyi fát kell eltüzelni (nem mellesleg sokkal nagyobb légszennyezést okozva), mintha száraz fával fűtenének.
Az állam és az önkormányzatok viszont számos olyan intézkedést hozhatnának már rövid távon is, amelyekkel segítenének a fűtési költségeik csökkentésében azoknak, „akik számára a téli időszak kifejezetten komoly anyagi megterhelést jelent”, és egyúttal javítanák a környezet állapotát is.
Mindenekelőtt széles körű tájékoztatás szükséges, mivel tapasztalataink szerint sokan még a legegyszerűbb módszereket sem ismerik arra, miként csökkenthetik a fűtésszámlájukat.
Például nem tudják, miként kell helyesen fűteni fával. Hiába van erről hasznos tájékoztatás a kormány honlapján vagy a Levegő Munkacsoport videóján, ha ezek az ismeretek gyakorlatilag nem jutnak el az érintettekhez.
Minden bizonnyal sokkal hatékonyabb lenne, ha az áfacsökkentés helyett az így megtartott 16 milliárd forintos állami bevétel nagy részét szemléletformálásra és tanácsadásra fordítanák, a helyi önkormányzatok és civil szerveződések segítségével eljuttatva a gyakorlati ismereteket a rászoruló háztartásokhoz. További részéből pedig el kell kezdeni legalább azon viszonylag egyszerű és nem nagy költségű munkálatokat (például nyílászárók javítása/cseréje, falak repedéseinek kijavítása, padlásszigetelés, kályhák hatékonyságának kismértékű javítása), amelyekkel energiát lehetne megtakarítani.
A tűzifa árát jelentősen befolyásolja az is, hogy annak mintegy harmadát erőművekben égetjük el. Ez alacsony hatékonysággal történik (éves összesített hatásfokuk mindössze 40 százalék), az összes villamosenergia-termelésünk mindössze 5 százalékát biztosítja, miközben ezek az erőművek fajlagosan több szén-dioxidot bocsátanak ki, mint a Mátrai Erőmű. Tudomásunk szerint ráadásul ezek az erőművek a nagy mennyiségű fát a lakossághoz képest kedvezményes áron kapják. (Bár jelenleg állami támogatást már nem kapnak, ez elvben még változhat.)
Mivel az érintett három erőmű (Ajka, Oroszlány, Pécs) a fűtési időszakban távhőt is biztosít, a biomassza-égetésüket egyelőre nem lehet teljesen megszüntetni. Azonban éves minimális energetikai hatásfok bevezetésével ösztönözni lehet, hogy ezek az erőművek csak fűtési időszakban működjenek, és ezen kívül pusztán a rendelkezésre állást biztosítsák, hogy energiaválság esetén rövid idő alatt üzembe helyezhetők legyenek. Ugyanakkor érdemes felülvizsgálni az erdészetek faanyag-értékesítési gyakorlatát annak érdekében, hogy az erőműnek biztosított tűzifa ára ne legyen alacsonyabb, mint a lakosságié.
A kormány augusztus 4-én bocsátotta társadalmi vitára a tűzifa áfacsökkentéséről szóló törvényjavaslatot, mindössze nyolc napot hagyva a véleményezésre – a nyári szabadságok és rendkívüli hőség okozta stressz idején. Ennél is aggályosabb, hogy az úgynevezett hatásvizsgálati elemzés a hátrányokról egyetlen szót sem tartalmaz. Holott messze nemcsak egy adózástechnikai változtatásról van szó, hanem olyan összetett társadalmi folyamatokat érintő intézkedésről, amelynek a vizsgálata jóval alaposabb és szélesebb körű mérlegelést igényelne.
Természetesen a legjobb az lenne, ha egy csapásra sikerülne az összes épületünket közel nulla energiaigényűre átalakítani. De csupán azért, mert ez lehetetlen, még nem célszerű a bonyolultabb megoldások helyett olyan populista intézkedéseket hozni, amelyek gazdaságilag rövid távon is észszerűtlenek, hosszabb távon pedig több a káruk, mint a hasznuk.
