Az országgyűlési választásokat követő napokban a Gazdasági Versenyhivatal vezetői minden jel szerint komolyan fontolgatták lemondásukat, vagy legalábbis készültek arra, hogy heteken belül távozniuk kell posztjukról. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, már április végén elég egyértelmű volt, hogy foggal-körömmel ragaszkodni fognak pozíciójukhoz.
Rigó Csaba elnök és két helyettesének maradása a G7 információi szerint az elmúlt hónapokban komoly gátja volt a szervezet hatékony működésének, mivel erős bizonytalanságot okozott az alkalmazottak körében. A korábbi cikkeinkben már bemutatott problémák mellett ez vezetett végül ahhoz, hogy múlt hét végén a GVH középvezetői nyíltan felléptek az elnökkel és helyetteseivel szemben. A versenyhivatalnál a legtöbben azt nehezményezik: a vezetés nincs tekintettel arra, hogy az általuk fenntartott bizonytalanság szétzilálja a szervezetet.
A kormányzatnak állítólag vannak elképzelései arról, hogy mit kellene kezdeni a GVH-val, történtek is lépések, de a folyamat eddig elég lassan haladt, és a végső kimenetel sem volt teljesen kiforrott. Az elmúlt napok fejleményei felgyorsíthatják az eseményeket, de a hivatalnál így is attól félnek, hogy a vezetőknek és a velük konfliktust vállaló szervezetnek még hónapokig összezárva kell működnie. A kedden bejelentett, a vezetés által elrendelt „független szervezeti átvilágításban” sem bízik mindenki: tartanak tőle, hogy a vezetők felelőségének firtatása helyett az alkalmazottak kerülnek célkeresztbe.
Személyes búcsúk és kapcsolatfelvételi kísérletek
„Rendelkezik-e a GVH olyan közérdekű adattal, döntéssel vagy intézkedéssel, amely szerint a GVH Versenytanácsának jelenlegi elnöke a hatóság épületébe nem léphet be, vagy belépése bármilyen korlátozás, ellenőrzés alá esik?” Ez volt az első kérdése annak a közérdekű adatigénylésnek, amelyet még kora nyáron nyújtottak be a Gazdasági Versenyhivatalhoz.
A G7 értesülései szerint az adatigénylés előzménye az volt, hogy a versenytanács elnöke és egyben a GVH elnökhelyettese, Tóth András ezt megelőzően jó ideig nem tűnt fel a hivatalban. Tulajdonképpen tartósan „home office”-ban ténykedett, ami a GVH-nál korábban nagyon nem volt jellemző. Az elnök ugyanis elég szigorúan megkövetelte a helyszíni munkavégzést a hét nagy részében, és a fixen rögzített felett akár heti egy napot is csak külön engedéllyel lehetett otthonról dolgozni. A G7-nek nyilatkozó GVH-s alkalmazottak szerint az elnökhelyettes távollétének már ekkor is szervezeti okai lehettek. A kényszerű home office azonban valójában már a harmadik stádiuma volt a vezetés választások utáni működésének.
Az április 12. utáni első napokban ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy a GVH vezetése távozni fog.
Arról megoszlottak a vélemények, hogy a kirúgásukra készültek vagy lemondásban gondolkodtak, illetve, ha az utóbbi, akkor az a miniszterelnök felszólítása vagy az érzékelt hangulat miatt merült-e fel, de az biztos, hogy minden jel a gyors távozásukra utalt. Egyes osztályokon megkezdődött egyfajta átadás-átvétel előkészítése, Tóth Andrásról pedig többen is azt mesélték, hogy ezekben a napokban egyesével elbúcsúzott beosztottjaitól és más kollégáktól, köztük olyanoktól is, akikkel egyébként korábban csak ritkán került kapcsolatba. Állítólag volt olyan, akitől bocsánatot is kért, amire a korábbi években tapasztalt vezetési stílusa miatt lehetett is oka.
Ez a hangulat azonban nem tartott sokáig, nagyjából egy héttel később már teljesen más hozzáállást tapasztaltak a munkatársak. Tóth András ekkor már azt hangoztatta, hogy felvette a kapcsolatot az új kormánypárttal, így esély van arra, hogy vezető maradjon. Sőt, állítólag tovább is ment, és többeknek azt jelezte, hogy az ő szakmaisága lehet a záloga a maradásuknak. Több forrásból úgy tudjuk, hogy Tóth közvetítőkön keresztül tényleg megpróbált kapcsolatba lépni Tisza-közeli szereplőkkel, de a fogadtatása nem olyan volt, mint ahogyan ezt ő interpretálta.
Mindenesetre április végére egyértelmű lett, hogy a vezetés magától nem fog távozni.
„Ezek nem fognak lemondani. Az elnök tényleg az orbáni védvonal utolsó bástyájának gondolja magát”
– fogalmazott egy GVH-s forrásunk.
A már addig is feszült helyzet ezután kezdett el komolyabban eszkalálódni. Ahogy erről korábbi cikkünkben is írtunk, április végén a versenytanács tagjai fegyelmi eljárást kezdeményeztek Tóth Andrással szemben. Ezt követően jött a közérdekű adatigénylésben is pedzegetett home office időszak, amit a hivatalban többen a további konfliktusok megelőzése érdekében tett elnöki lépésként értelmeztek.
Ha így is volt, Rigó Csaba ezen kívül jó ideig nem sokat tett annak érdekében, hogy a hivatalban gyűlő feszültséget enyhítse. A G7-nek nyilatkozók közül többen nehezményezték, hogy az elnök a szervezetben érezhető egyre nagyobb bizonytalanság ellenére sokáig nem nyújtott tájékoztatást az alkalmazottaknak a jövőről.
„Több mint két hónapig nem érezte szükségét ilyen bizonytalan környezetben, hogy valami biztatót mondjon az állománynak”
– fogalmazott egy versenyhivatali munkatárs.
A választások utáni első állománygyűlést végül csak nyár derekán tartották meg. Az eseményen – ahol Tóth András meg sem jelent – az elnök több résztvevő elmondása szerint arról beszélt, hogy felvette a kapcsolatot az ekkor már felállt kormányzattal, és pozitív visszajelzéseket kapott. A gond csak az volt, hogy ezt az alkalmazottak nem igazán hitték el neki, így a bizonytalanság továbbra sem oszlott.
Hónapokig gyűlt a feszültség
Sőt, ahogy telt az idő, egyre rosszabb lett a hangulat amiatt, hogy nem történik semmi. A dolgozók úgy érezték, hogy méltatlan helyzetben hagyták magukra őket. Nemcsak feletteseik, hanem a politikai vezetők is. A kampányban és a választást követően elhangzó ígéretek alapján ugyanis arra számítottak, hogy viszonylag gyorsan leválthatják a versenyhivatal előző kormányzat iránt elkötelezett vezetőit, és őszre már bőven rendeződik a GVH státusza.
Erre utalt, hogy Magyar Péter már a kampányhajrában beszélt arról: ha kétharmados felhatalmazást kapnak a választáson, módosítják az alaptörvényt, és leváltják a Fidesz által kinevezett „bábokat”. A választási győzelem után pedig azt is kifejtette, hogy kikre gondolt, és lemondásra szólította fel őket. A felsorolásban Rigó Csaba GVH-elnök neve is szerepelt.
Bár az új kormány a választás éjszakáján említett állami vezetők közül többet valóban eltávolított a helyéről, szép számmal akadnak azonban olyanok is, akiket nem. Mint ismert, ebbe a körbe tartozik a GVH vezetése is.
„Itt a legtöbb ember szeretné visszakapni a szakmaiságát, ezért nagyon sokan arra várunk, hogy a váltás végre megtörténjen”
– mondta egy alkalmazott a G7-nek még júniusban. A váltás azonban azóta sem történt meg, és ez hétről-hétre fokozta a belső konfliktusokat, és nehezítette a hivatal működését.
Bár a GVH azt követően, hogy kérdéseket küldtünk nekik, és megjelentek sorozatunk első cikkei, egy héten belül öt olyan sajtóközleményt publikált, amelyek a hivatal és vezetői eredményeit méltatták, az alkalmazottak és a szervezet ténykedésére rálátó külső forrásaink szerint azonban a hatóság működése az elmúlt hónapokban minden volt, csak hatékony nem. Korábbi cikkünkben is írtuk már, hogy akadt alkalmazott, aki béna kacsaként jellemezte a szervezet jelenlegi állapotát, de más is használta ezt a hasonlatot. Egy ágazati forrásunk úgy fogalmazott, hogy a választások után kívülről nézve a „hivatal működése lelassult, oldalazó lett, tipikus béna kacsa helyzet alakult ki”.
Azon túl, hogy ez nemzetgazdasági szempontból már rövidtávon is hátrányos – hiszen az országnak egy hatékonyan működő a versenyhatóságra van szüksége –, az elmúlt hónapokat jellemző bizonytalanság hosszútávú kockázatokat is rejt.
„Jelenleg azt érezzük, hogy senki nem foglalkozik az itt dolgozó 130 emberrel”
– mondta egy alkalmazott, a kormány felé is kritikát megfogalmazva.
Forrásaink szerint ezt a helyzetet a szakmai stábból sokan rosszul viselik, ami belátható időn belül újabb elvándorlási hullámot indíthat el. Korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy a GVH szakmai állománya az elmúlt években a politikai szervilizmus, a forráshiány és a vezetés stílusa miatt erősen leépült. Állítólag épp abban a vizsgálói körben helyezték többen kilátásba a távozásukat, amelyben már eddig is komoly problémát jelentett a kilépők pótlása és a nagyobb tapasztalattal rendelkező kollégák hiánya.
Első ránézésre paradox módon ezt a folyamatot tovább gyorsíthatja a múlt héten elrendelt belső átvilágítás. A GVH pár órával azt követően, hogy a G7 beszámolt a középvezetők leveléről, illetve Bak László lemondásáról, közleményben jelezte: „a sajtóban megjelent cikkek alapján a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elnöke az ügy minden körülményére kiterjedő független szervezeti átvilágítást rendelt el, a GVH működését érintő belső munkahelyi konfliktusok mielőbbi kezelése érdekében.”
A G7-nek nyilatkozó számos alkalmazott azonban attól tart: a vizsgálat nem a korábbi cikkekben felvetett problémákra koncentrál majd, és csak fokozhatja a bizonytalanságot azzal, hogy a munkavállalók kerülhetnek célkeresztbe.
A fő félelmük, hogy az átvilágítás valós célja a vezetők felelősségének kivizsgálása helyett a sajtóban megjelent információk forrásának felkutatása lesz.
Az eddigi intézkedések pedig csak erősítették ezeket a félelmeket. Több forrásból úgy értesültünk, hogy az átvilágításra hivatkozva számos munkavállalónak megszüntették azt a kevés otthoni munkavégzési lehetőséget is, ami eddig engedélyezett volt, és a szervezet nagy részében létszámstopot vezettek be. Emellett a hivatal munkavállalói kaptak egy levelet, amely adatvédelmi incidensnek minősítette, hogy a G7 egy órával annak bejelentése után megírta Bak László lemondását. A dokumentumban egyben jogszabályi hivatkozásokkal emlékeztették az alkalmazottakat, hogy köztisztviselőként nem adhatnak ki ilyen információkat.
Átszabhatják a hivatalt
A GVH vezetőinek lecserélése nagy valószínűség szerint részben azért húzódott el, mert elég speciális jogállású intézményről van szó. Bár a Tisza Párt pont hasonló helyzetekben már bizonyította, hogy akár a jogállamiság kereteit karcolgatóan is kreatív tud lenni, a GVH esetében eddig óvatosabban járt el. Hallottunk olyan véleményt, hogy itt is megoldhatták volna úgy a problémát, mint a médiahatóság esetében, hogy egyszerűen törvénybe írják a vezetők és a döntéshozó szerv, a versenytanács leváltását. Ágazati szereplők és szakértők többsége szerint azonban ebben az esetben jogilag még inkább aggályos lenne egy ilyen lépés.
„Arra az Európai Bizottság is odafigyel, hogy a versenyhatóságok függetlenek legyenek. Ebbe pedig az is beletartozik, hogy a vezetést ne tudja csak úgy elmozdítani a kormány. Nem véletlen, hogy hat évre, azaz politikai ciklusokon átívelően nevezik ki az elnököt”
– mondta lapunknak egy évtizedek óta a versenyjog területén dolgozó szakember.
Mindez azt jelenti, hogy a politikailag végletekig lojális elnök, aki korábban Fidesz-KDNP-s színekben volt önkormányzati képviselő, illetve kormánymegbízott is, most pont azzal próbálhatja védeni magát, hogy politikailag független szervezet élére nevezték ki újra hat évre az áprilisi választások után három nappal.
Éppen ezért úgy tudjuk, hogy az elmúlt hónapokban egy olyan megoldás körvonalazódott (ha egyelőre nem is túl konkrétan), amely a versenyfelügyelet szervezeti kereteit sokkal mélyebben szabná át, és így szabadulna meg a Fidesz által kinevezett vezetőktől is.
Több helyről hallottuk, hogy felmerült például a GVH más szervezetekkel történő összevonása.
Ez azért lenne jogilag kényelmes megoldás, mert szép számmal vannak nemzetközi példák arra, hogy a versenyhivatal szélesebb jogkörrel működik, és olyan tevékenységeket is lefed, amelyek itthon más hatóságokhoz tartoznak. Így egy ilyen egyesítés könnyedén indokolható, és sokak szerint adott esetben logikus lépés is lenne. Egyben megoldaná a személyi kérdéseket is, hiszen egy új hivatal élére új vezetőket kellene választani, azaz a jelenlegiektől jogi aggályok nélkül szabadulhatna meg a kormányzat.
A legtöbb helyről a Közbeszerzési Hatóságot hallottuk mint lehetséges fúziós partnert. Ez azért lenne különösen pikáns, mert állítólag egy ilyen összevonást korábban már Rigó Csaba is többször pedzegetett. Az elnök a GVH előtt épp a Közbeszerzési Hatóságot vezette, és ily módon tért volna vissza a szervezethez. Most viszont, ha megvalósulna az összeolvadás, akkor erre hivatkozva távolíthatnák el a versenyhatóságtól is.
Arról, hogy a versenyfelügyelet szervezeti kereteit mennyire kellene átalakítani, eltérő véleményeket hallottunk. Volt, aki azt mondta, hogy nagyrészt meghagyná a struktúrát, mert a Fidesz kormányzása alatt kialakult anomáliák miatt nem feltétlenül kellene kiönteni a fürdővízzel együtt a gyereket is. Mások viszont amellett érveltek, hogy a rendszer megérett egy nagyobb átalakításra, és akár a versenytanács létjogosultságát is érdemes lenne felülvizsgálni.
Különösen, hogy több beszélgetőpartnerünk felvetette a versenytanács felelősségét is abban, ahogyan a versenyhivatal az elmúlt években működött. A legnagyobb problémát szinte mindenki abban látta, hogy milyen ügyek indultak, illetve nem indultak el, ezt pedig elég egyértelműen a vezetés számlájára írták. Ugyanakkor sokan elmondták, hogy más területeken is akadtak szép számmal a szakmában erősen vitatott döntések. A legtöbben azokat a fúziós és kartellügyeket említették, amelyekről a GVH elneresedését bemutató első cikkünkben is írtunk.
„Sok olyan kifogásolható döntés született az elmúlt években, amit nem lehet a vezetőség számlájára írni, mert a versenytanács törvényileg nem utasítható, azaz nem mondhatják meg nekik, hogyan döntsenek”
– fogalmazott egy szintén évtizedes tapasztalattal rendelkező ágazati szakértő a G7-nek. Ugyanezt a gondolatmenetet azonban több más, a GVH működését kívülről szemlélő forrásunktól is hallottuk.
Beleállhat a kormány
Mindenesetre az elég jól látszik, hogy szakmai körökben is többféle elképzelés van a GVH jövőjéről, így a többség azt várja, hogy legyen egy széleskörű egyeztetés a témában, mielőtt megszületik a végső döntés. Úgy tudjuk, hogy az elmúlt hónapokban, ha nem is túl gyorsan, de megindult egy ilyen folyamat. Ágazati forrásaink egybehangzó állítása szerint
a kormányzat már nyáron felvette a kapcsolatot a szakmai szereplőkkel, és kért be adatokat, ötleteket a versenytörvény átalakítására.
Azt azonban a kezdetektől tudni lehet, hogy ez egy hosszú folyamat lesz. Ha pedig tényleg egy olyan megoldás születik, ami a teljes szervezetet átszabja, esetleg összeolvasztja a GVH-t egy másik intézménnyel, akkor az még inkább elhúzhatja a dolgot. Ez esetben ugyanis hosszú hónapokig eltarthat, mire az új intézmény szervezeti kereteit ténylegesen kialakítják, ebben az időszakban pedig biztosan nem lehet érdemi munkát végezni.
Arról nem is beszélve, hogy a vezetők tényleg hosszú ideig össze lennének még zárva a velük most nyílt konfliktust vállaló kollégákkal.
Úgy tudjuk, hogy az elmúlt napok fejleményeinek a hatására épp ezért felmerült egy olyan forgatókönyv, amely szerint előbb lépnének a vezetők ügyében, és csak utána dolgoznák ki a szervezeti kérdéseket.
Bár nem biztos, hogy ez az ideális sorrend, de a kialakult állapotok miatt ebben az esetben valószínűleg tényleg indokolt lenne.
Főleg, hogy az általános elnökhelyettes, Bak László lemondása új helyzetet teremtett. Ahogy beszámoltunk róla, ő volt az egyetlen, aki a távozás mellett döntött azt követően, hogy múlt pénteken a versenytanács hét tagja és a GVH tizenegy vezetője lényegében lemondásra szólította fel a hivatal három vezetőjét. Bár Bak már hétfőn bejelentette közvetlen beosztottjainak, hogy benyújtotta lemondását, hivatalos kommunikáció azonban a GVH részéről még nem jelent meg erről.
A jogszabályi előírások szerint a lemondást írásban kell közölni a (vezetőt felmentő) köztársasági elnökkel, ezért a Sándor palota sajtóosztályán rákérdeztük arra, hogy ez megtörtént-e. A megkeresésre azonban mindössze annyi választ kaptunk, hogy az államfő a GVH elnökhelyettesének lemondásával kapcsolatos eljárásrendet előíró jogszabálynak megfelelően jár el.
Mindenesetre az biztos, hogy ha Bak László nem visszakozik, akkor elvileg belátható időn belül közvetlen kommunikáció indul Magyar Péter és Rigó Csaba között.
Az új elnökhelyettes személyére ugyanis a GVH elnöke tesz a miniszterelnöknek javaslatot, aki azt – egyetértése esetén – előterjeszti a köztársasági elnöknek.
A lapunknak nyilatkozók szerint nagyon meglepő lenne, ha Rigó Csaba tudna vagy egyáltalán akarna olyan személyt javasolni, akit a kormányfő elfogad. Ez pedig kiélezheti az eddig húzódó konfliktust a felek között, és egyben lehetőséget teremthet a kormányzatnak Rigóék eltávolítására. Bár a jogszabályi határidők és kinevezési protokoll miatt a folyamat még így is hónapokig húzódhat, de elvileg megnyitja a lehetőséget a kérdés viszonylag gyors lezárására is.
A Tiszának pedig politikai szempontból valószínűleg érdeke lenne gyorsan lépni. A GVH működésére rálátó forrásaink közül ugyanis mindenki azt mondta, hogy a jelenlegi vezetéssel szerintük továbbra sem fognak NER-es szereplőket érdemben vizsgáló ügyek indulni, márpedig a kormánypártnak ez a téma erős prioritás. Sőt, többen felvetették annak a lehetőségét is, hogy információ szivároghat ki olyan szereplőkhöz, akiket a későbbiekben vizsgálhatna egy tényleg független versenyhivatal. Márpedig ha például egy NER-es cég idő előtt értesül egy esetleges nyomozásról, akkor adott esetben fontos bizonyítékok tűnhetnek el.
A GVH-t ezúttal is kerestük kérdéseinkkel, de a hivataltól azt a választ kaptuk, hogy a héten indított független szervezeti átvilágítás lezárultáig a GVH további információt az ügyben nem közöl.
