Itt az ideje megteremteni az avarégetés-mentes országot

Az avarégetés Magyarországon a XIX. század végéig gyakorlatilag ismeretlen fogalom volt. A vidéki Magyarországon (paraszti gazdaságokban) a lehullott levelekre és más növényi részekre értékként tekintettek. A leveleket az állatok alá alomként használták, melyet aztán a trágyadombra hordtak, ahonnan a következő évben szétterítették a veteményesben, ezzel gazdagítva a talajéletet. A házikerteket senki nem „takarította ki” ősszel, az alomként nem hasznosított növényi részeket egyszerűen helyben hagyták, majd a tavaszi munkák kezdetekor beforgattak a talajba. A nyesedéket és fás növényi részeket pedig szárítás után fűtési célra hasznosították.

Az avar akkora kincs volt, hogy időszakos munkaként avargyűjtők járták a települések melletti erdős területeket, hogy az avart a helyi gazdaságokhoz szállítsák. Ez a módszer egészen az 1950-es évekig gyakorlat maradt, de például az őrségi falvakban egészen az 1970-es évekig alkalmazták.

Könnyen belátható, hogy nem volt olyan ember, aki az avar elégetésére ragadtatta volna magát, hiszen értékes tápanyagokban gazdag erőforrásként tekintettek rá.

A XIX. századi városaink mai szemmel nézve inkább kertvárosoknak számítottak. A házikerttel is rendelkező házaknál pontosan ugyanúgy használták a zöld növényi maradványokat, mint vidéken. A sűrűbben lakott bérházas területek között pedig nem volt minden felület burkolt, mint manapság, így a lehullott levelek egyszerűen helyben maradtak, vagy alkalmi munkások összegyűjtötték őket, hogy a városi lóistállókban alomként használják.

A XIX. század közepe-vége volt a magyar kertkultúra reformjának időszaka, amely szorosan összekapcsolódik a bolgárkertészek betelepülésével. A Miskolc, Szeged, Debrecen és Pécs mellett Budapest külvárosi részein (Ferencváros, Zugló, Rákospalota) letelepedett kertészek számos új technológiát és termesztett növényt honosítottak meg. A városokban keletkezett avart és az istállókból származó használt almot ekkor már nagyrészt a városok szélére, a kertészetekhez szállították, ahol komposztálás után növényeket termeltek az így megalkotott értékes táptalajon. A városok lakosságát friss gyümölcsökkel és zöldségekkel ellátó kertészek valójában a városokból kihordott avar hasznosításából állítottak elő élelmiszert a városok lakossága számára.

Az évszázadok át jól működő rendszerben a változás 1948-tól indult meg, amikor a hagyományos paraszti gazdálkodás erőszakos felszámolása (termelőszövetkezetekbe kényszerítés) megindult. A korábbi paraszti gazdálkodók csak egy kisebb háztáji kertet tarthattak meg.

Az 1960-as évekre már generációváltás is történt, a fiatalok nem akartak hajnalban kelni, kapálni, és állatokkal foglalkozni, inkább a városokba költöztek, és az ipar vagy szolgáltatások területén helyezkedtek el. Megjelentek az első ABC (élelmiszer-) üzletek, és sokak számára elérhetővé váltak a hűtőszekrények, így egyszerűbb volt megvásárolni, mint megtermelni a húst vagy más élelmiszereket. Generációs szakadék alakult ki: a szülők, nagyszülők még tudták, hogyan kell élelmiszert előállítani, a gyerekek számára azonban a szabadidő hasznos eltöltése már fontosabb volt.

A városi lakosság ekkor kezdett hétvégi telkeket, nyaralókat vásárolni, és ezzel megjelent a kertkultúra egy új ága, a hobbikert. A veteményes, ribiszke, málna és néhány gyümölcsfa mellett egyre több helyen találkozhattunk füves területekkel és dísznövényekkel. Ez a változás nemcsak a vidéki telkeket, de a kertvárosi régiókat is érintette, ahol a korábban értékes avarból egy csapásra hulladék vált. A díszkertet fenntartók szemét bántotta a rendezetlennek ható levéltömeg, és a korabeli kertészeti szakkönyvek szovjet példából merítve már

technológiai szükségszerűségként ajánlották az őszi avarégetést, ezzel megteremtve a XX. század egyik legértelmetlenebb légszennyezését, ahol értékes tápanyagok váltak füstté.

Ma Magyarországon három szinten van szabályozva az avar és kerti hulladékok égetése.

• A levegő védelméről szóló 306/2010-es számú kormányrendelet kimondja, hogy a hulladék nyílt téri égetése tilos. Ez vonatkozik a kerti hulladékra is, hacsak más magasabb szintű jogszabály felhatalmazást nem ad.
• A környezetvédelmi törvény (1995. évi LIII. törvény 48. §) épp ezt teszi, amikor az avar és kerti hulladék égetésére vonatkozó szabályok rendelettel történő megállapítását 2021. január 1-jét követően a helyi önkormányzatok hatáskörébe helyezi.
• Ezzel el is érkeztünk a harmadik szinthez, mert még mindig sok olyan önkormányzat van Magyarországon, ahol rendeletalkotással aktívan tettek azért, hogy az avarégetés füstje saját lakosságuk egészségét veszélyeztethesse.

Szerencsére egyre több olyan önkormányzat van a legnagyobb városoktól a legkisebb településekig, ahol megértették az idők szavát, és 2021. január 1-je után nem hoztak égetést megengedő rendeletet, vagy visszavonták a korábbi megengedő szabályozásukat. Az ő jó példájuk egyértelműen bizonyítja, hogy a XXI. század Magyarországán nincs szükség arra, hogy nyílt téri égetés során szabaduljunk meg az őszi avartól és egyéb növényi részektől. A kertben keletkező növényi részek minden esetben kezelhetők az adott kertben, ehhez pedig nem kell sem komoly felkészültség, sem akadémiai tudás, hiszen a komposztálás technológiája mindenki számára elérhető.

Egy átlagos (100 kilós), enyhén nedves avarkupac elégetése akár 90 millió köbméter levegőt képes határérték felett elszennyezni, amely megfelel egy ezerfős település földfelszíntől 100 méteres magasságig terjedő teljes levegőmennyiségével. És ez csak egyetlen kupac avar! Lakossági fórumokon gyakran elhangzik, hogy azokon napokon, amikor lehet égetni, a települések levegője annyira elszennyeződik, hogy a gyerekeket nem is engedik ki játszani, de teregetni sem lehet a szabadban, mert a ruhák kellemetlen szagúak lesznek, és úgyis újra ki kell mosni őket.

Polgármesterekkel és önkormányzati képviselőkkel beszélgetve egyértelművé vált, hogy tartanak a lakosság haragjától – hiszen minden változás először ellenvetéseket szül –, mert a notórius égetők a rossz beidegződéseik miatt hallani se akarnak arról, hogy nekik több munka legyen az őszi avar kezelése. Ezért azt mondták, hogy nekik önkormányzati szinten nagy segítség lenne, ha tudnának egy törvényre mutatni, és azzal végleg betilthatják az égetést. A megoldás pedig rendkívül egyszerű, csak annyit kell tenni, hogy a környezetvédelmi törvényből törlik azt a passzust, mely szerint az önkormányzatok rendelettel szabályozhatják az avar és kerti hulladékok égetését. Ezt a változtatást akár azonnal meg lehet valósítani, és ez remélhetőleg az új kormány és benne az Élő Környezet Minisztérium számára is evidencia lesz.

A törvényi tiltás bevezetésére ideális a nyári időszak, így őszig minden önkormányzat el tudja juttatni lakosaihoz azon szemléletformáló információkat, amelyek eloszlathatják a témával kapcsolatos tévhiteket, és amelyek birtokában zökkenőmentes lehet az átmenet az égetés korából a tisztább levegőjű, egészségesebb, értékeinkkel felelősen bánó Magyarországba.