A 2020 előtti években, amikor jobban ment a gazdaság, a magyar kormány bátrabban tűzött ki ambiciózus célokat, mint 2020 óta. Ezek közül egy ideig Ausztria gazdasági fejlettségének utolérése volt a leggyakrabban hangoztatott ígéret, de 2018-2019 körül Orbán Viktor többször is megemlítette azt a kevésbé könnyen mérhető célt is, hogy Magyarország 2030-ra az EU első öt olyan országába kerüljön, „ahol a legjobb élni, lakni, dolgozni”.
Arról, hogy ezeknek a céloknak a megvalósulása hogy áll, sokáig nem lehetett hallani, az elmúlt időszakban azonban Navracsics Tibor felkarolta a témát. A Mandinerben december elején megjelent interjúban a közigazgatási és területfejlesztési miniszter arról beszélt, hogy a cél változatlan, és hogy a Századvég gondozásában készült egy jelentés, ami alapján bizonyos területeken (például családpolitika) nagyon jól állunk, bizonyos területeken viszont rosszul (mint az egészségügy és általános érzület). Navracsics szerint az objektív mutatóink alapján átlagos a helyzet, a szubjektív mutatók alapján viszont „tragikus”. Szerinte ugyanakkor a pesszimista hangulat megváltozhat, mert a kormány döntése szerint évente fog készülni élhetőségi jelentés, ami alapján reálisabb képünk lehet az országról, és ez talán a hagyományos magyar pesszimizmust is elbillenti.
Bár az említett jelentés nyilvánosan nem hozzáférhető, nemzetközi szervezetek évek óta tesznek közzé a társadalmi fejlődést a gazdasági növekedésnél komplexebben értelmező felméréseket és mutatószámokat. Így valamelyest már a hazai élhetőségi jelentések nélkül is meg lehet ítélni, hogy mennyire vagyunk messze a 2030-as céloktól.
A 2030-as céltól való távolság felmérését kezdjük egy szubjektív mutatószámmal, amelyben a miniszter szavai alapján tragikus állapotokat kéne találjunk. Az alábbi ábrán az látszik, hogy az egyes EU-tagállamokban az Eurostat adatai alapján miként alakult az emberek élettel való átlagos elégedettsége 2013, 2018 és 2024 között. A 0 és 10 közötti skála az általános közérzetet fejezi ki: a 10 az élettel való teljes elégedettséget, míg a 0 a teljes elégedetlenséget jelenti.
Összességében az látszik, hogy a 2013 és 2018 közötti időszak jobb volt, mint a 2018 és 2024 közötti, amíg ugyanis az előbbiben 22 országban javult az élettel való elégedettség, utóbbiban csak 13-ban. Uniós átlagban a 2013-as 7-ről 2018-ra 7,3 pontra emelkedett, majd 2024-re 7,2 pontra csökkent az élettel való elégedettség.
Ha kifejezetten Magyarországra fókuszálunk, egyrészt az látszik, hogy a magyarok elégedettségének növekedése az uniós élmezőnyben volt, másrészt pedig az, hogy még ezzel együtt is a kevéssé elégedettek közé tartozik az ország népessége más uniós tagállamokkal összehasonlítva.
Konkrétumok szintjén mindez úgy néz ki, hogy itthon 2013 és 2024 között összesen egy pontot javult az élettel való elégedettség, aminél csak Bulgáriában, Cipruson és Portugáliában volt nagyobb a javulás. Viszont még így is csak a németek, lettek, görögök és bolgárok voltak kevésbé elégedettek az életükkel 2024-ben, mint a magyarok. A gazdasági fejlettséghez képest meglepőnek tűnő német pontszám miatt itt megint érdemes megjegyezni, hogy ez egy szubjektív mutatószám, amit valószínűleg az is jelentősen meghatároz, hogy az emberek mihez képest határozzák meg az elégedettségüket. Emiatt viszont az is érdekes, hogy a hazai pontszám 2022 és 2024 között még úgy is 6,9-ről 7,1-re nőtt, hogy a magas infláció miatt ebben az időszakban a lakosság kifejezetten negatívan ítélte meg a gazdasági helyzetet.
Egy másik mutató alakulását viszont nem hagyta érintetlenül az elmúlt évek gazdasági stagnálása. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által 2012 óta elkészített index a társadalmak boldogságát összetett módszertannal, objektív adatok és szubjektív, önbevallásra épülő adatok alapján egyszerre méri. (Matolcsy György jegybankelnökként 2019-ben az emberi fejlettségi index mellett ezt szerette volna megduplázni 2030-ra.)
Az index nagyságát meghatározza az egy főre eső bruttó össztermék vagy például az egészséges élet várható hossza, de az is számít, hogy milyen a korrupció érzékelése, vagy hogy az emberek mennyire érzik magukat szabadnak. Ez a mutató tehát már figyelembe vesz olyan objektív tényezőket is, amik alapján már jobban kéne közelítsünk az európai átlaghoz. A lista alapján ez nem látszik, ugyanis amíg a szubjektív mutató alapján négy országot előztünk meg, az összetett mutató alapján csak hármat. 2024-ben a 27 uniós tagállam közül Magyarországon a 24. legmagasabb volt csak az index, Horvátországot, Görögországot és Bulgáriát megelőzve.
Ez már csak azért is szomorú, mert ahogy arról már korábban is írtunk, a régióban 2012 és 2019 között Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben az index, 2019 és 2024 között viszont Csehország és Szlovákia mellett csak hazánkban csökkent az értéke. A régiónkon belül 2024-ben Litvánia (6,8), Szlovénia (6,8) és Csehország (6,8) volt a legboldogabb ország a jelentés szerint, míg Észak-Macedónia (5,5), Bulgária (5,6) és Albánia (5,4) állt a lista végén. A régió 17 országából 2024-ben ötben volt alacsonyabb az index, mint Magyarországon. Magyarország 2012-ben a 118. helyen állt a globális listán, innen 2019-re az 53. helyre jött fel, 2024-re viszont visszacsúszott a 69. helyre.
Ha tehát a kormány 2030-ig szeretne az unió öt legjobb országa közé kerülni, akkor a boldogságindex alapján még nagyon sok munkája van.
Ennél sokkal jobb viszont a globális helyezésünk egy másik komplex mutató, a szintén az ENSZ-hez köthető emberi fejlettségi index alapján. Ez az egy főre eső nemzeti jövedelem (GNI) mellett a várható élettartamot és az oktatásban töltött időt veszi figyelembe. A globális listán Magyarország 2023-ban a 46. helyen végzett, az uniós mezőnyben viszont még gyengébb is az eredményünk, mint az előző két mutató alapján: csak a román és a bolgár mutató volt alacsonyabb a magyarnál tavalyelőtt.
A HDI esetében ráadásul a korábbi időszakra jellemző fejlődés sem annyira látványos, mint a boldogságindex vagy a szubjektív elégedettség esetében.
Ezt az magyarázhatja, hogy egy kevésbé összetett mutatóról van szó, amelyet az oktatás és az egészségügy teljesítménye jelentősen meghatároz, ez pedig pont két olyan terület, amelyben Magyarország az uniós mezőnyben nem kifejezetten erős.
Bár a gyűjtésünk nem teljes körű*
