A repülőrajt még mindig csúszik, az árakat viszont kordában tartja a Tisza-győzelem

Orbán Viktor miniszterelnökként 2024 szeptemberében a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában arról beszélt, hogy a gazdasági semlegesség politikájának egyik legfontosabb eleme, hogy Magyarország 3 és 6 százalék közötti gazdasági növekedési tartományba kerüljön. Úgy látta, hogy már 2025-től 3 százalék fölé tud nőni a magyar gazdasági növekedés, ott tud maradni 2026-ban, és utána meg tudja célozni a sáv felső szintjét is. Orbán ezt követően karácsony előtt bejelentette, hogy januárban repülőrajtot kell venni, január végén pedig meg is állapította, hogy itt a repülőrajt.

Mivel a negyedéves növekedési adatok nem néztek ki jól, októberben egy podcastban annyiban korrigálta a dolgot, hogy a repülőrajt megtörtént, de nem januárban, hanem júliusban. 2025-ben végül 0,3 százalékkal nőtt a nemzeti össztermék, tehát lényegében stagnált a magyar gazdaság. 2026-ban a volt kormány tagjai már inkább onnan közelítették meg a repülőrajt kérdéskörét, hogy nem mindenáron kell a gazdasági növekedést erőltetni, lehetnek annál fontosabb célok is, például az életszínvonal és a családközpontúság.

A Tisza áprilisi választási győzelmét követően a gazdasági hangulat is nagyot változott. A GKI fogyasztói bizalmi indexe májusban akkorát ugrott, amire az elmúlt 30 évben nem volt még példa, a forintárfolyam április eleje és június vége között 380-ról 355-ig erősödött az euróval szemben, mielőtt az elmúlt napokban 360 fölé gyengült volna. Az állam is sokkal olcsóbban kap hitelt az elmúlt hetekben, mint korábban. Mindezeknek köszönhetően pedig még a jegybank is csökkenteni tudta az alapkamatot június végén.

Több friss makrogazdasági előrejelzés is meglepően optimistának tűnt: az Egyensúly Gazdaságkutató, a Magyar Nemzeti Bank és a Kopint-Tárki is jelentősen kisebb inflációt várt idénre a júniusi és júliusi előrejelzésében, mint tavasszal. De mi a helyzet a 3 és 6 százalék közötti növekedési tartománnyal és a repülőrajttal? Tavaly ősztől mostanáig összegyűjtöttük több hazai gazdaságkutató intézet, nemzetközi szervezet és állami intézmény inflációs és gazdasági előrejelzését. Ez alapján:

• A frissebb növekedési előrejelzések kevésbé optimisták, mint a régebbiek, viszont az inflációs előrejelzések javultak.
• A kedvezőbb idei inflációs kilátások az elemzések szerint a 2027-es várakozásokat is javítják.
• Viszont ha a 3 százalék feletti növekedés jelenti a repülőrajtot, akkor arra jó eséllyel még mindig várnunk kell: az előrejelzések többsége ugyanis 2 és 3 százalék közé várja a magyar GDP bővülését jövőre.

2026: kisebb növekedés és kisebb áremelkedések

Az alábbi ábrán a tavaly szeptember és az idén július közepe között publikált előrejelzéseket gyűjtöttük össze. A legfrissebb növekedési előrejelzések alapján a választások utáni optimizmus nem ragadt át a gazdaságkutató intézetekre: az előrejelzések 2026-ra vonatkozóan 1,5-2 százalék között szóródnak. Az idén kiadott előrejelzések átlaga 1,8 százalék, ami jóval alacsonyabb a tavalyi 2,4 százaléknál. (Igaz, utóbbit jelentősen felfele húzza a jól dokumentáltan pontatlan Nagy Márton-féle Nemzetgazdasági Minisztérium, ami 3,1 százalékos növekedést várt decemberben.)

Az infláció esetében viszont látványos, hogy mekkora hatása van annak, hogy a forinterősödés miatt csökken az importált infláció: a tavalyi 3,8-ról 3,4-re csökkent az idei átlag az előrejelzéseknél, és a legfrissebb előrejelzések között már voltak 3 százalék alattiak is. A Kopint-Tárki például 2, az Egyensúly 2,5 százalékot prognosztizált júliusban, az MNB pedig 1,8-at júniusban, és miközben április végéig többségben voltak a 4 százalékhoz közelítő előrejelzések, azóta egyre gyakoribbak a 2 és 3 százalék közé esők.

A növekedési előrejelzések pesszimistábbá, az inflációsak pedig optimistábbá váltak tavaly ősz óta.

Ez jól látszik az alábbi ábrán is, amin csak a számokat szedtük össze az előrejelzéseket készítő szervezetek jelölése nélkül.

Még jövőre sem reális a 3 százalék feletti növekedés

A 2027-re vonatkozó előrejelzéseknél nem látszik akkora változás a 2025-ben és idén készült prognózisok között: tavaly átlagosan 2,6, idén pedig valamivel alacsonyabb, 2,4 százalékos növekedésre számítottak átlagosan a gazdaságkutatók, nemzetközi és hazai intézmények.

És habár tavaly és idén is 3,4 százalékra jön ki az inflációs előrejelzések átlaga, az alábbi ábrán látványos, hogy a Kopint-Tárki és a jegybank is 2,5 százalék alá várta a jövő évi inflációt azzal párhuzamosan, hogy az idei előrejelzéseiket is lefelé módosították.

Az ábrán az is jól látszik, hogy a 3 százalék feletti növekedés továbbra sem reális várakozás az előrejelzések többsége szerint. Az előrejelzők közül egyedül a Magyar Nemzeti Bank annyira optimista, hogy többször is 3 vagy azt valamivel meghaladó (3,1 és 3,2 százalék tavaly ősszel és télen) növekedést jelzett előre, a legtöbben inkább valahova 2 és 3 százalék közé várják a GDP jövő évi bővülését.

A jövő évi számokat persze az ideiek alakulása is meghatározza a bázis miatt. Min múlik tehát a leginkább, hogy az idénre vonatkozó előrejelzések közül az optimistábbak vagy a pesszimistábbak valósulnak majd meg?

A Kopint-Tárki pénteken közzétett elemzése szerint a legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy az év utolsó harmadában valóban elindulnak-e az uniós források felhasználásához kapcsolódó beruházások. Ha igen, az megtörhetné, sőt megfordíthatná a több éve tartó beruházási visszaesést. Egy másik, az Egyensúly Gazdaságkutató július elején közzétett előrejelzésében is említett jelentős kockázat az iráni háború újraindulásának és eszkalációjának veszélye. Ha a kőolaj világpiaci ára megnőne és az uniós források lehívása valamiért nem a terv szerint alakulna, az az idei növekedést is negatívan érintené.