A megismerhetetlen világ

Az első fotó, amivel Bartha Máté Anima Mundi című könyvében találkozunk, az két görcsbe ránduló kézfej. Mintha keservesen szeretne a kezek tulajdonosa varázsolni valamit, vagy egyszerűen csak a feszültségtől ilyen természetellenes pózban, megfeszülve maradtak az ujjak. De rövid idő alatt nyilvánvaló, hogy miről van szó: a kezekből hiányzik a telefon, a tárgy, vagyis az oka ennek a görcsös nyomogatásnak, nincs ott, de a gesztus megmaradt, és amíg készülékkel a kézben egészen természetesnek is tűnhet, anélkül már szinte nevetséges.

Az Anima Mundi egyik visszatérő vizuális eleme ez a görcsös kéz, de a telefon maga is visszatér a fotókönyvben: mint eszköz, mint keret, mint korlát és mint lehetőség is. A könyvben szereplő képek is gyakran az Instagramról ismerhető rácsban láthatók, néha a négyzetekre vágott részletek külön-külön is értelmezhetők, de ha egy hiányozna, már a jelentése is teljesen más lenne a tablónak. Biztos vagyok benne, hogy a könyv kinézete sem hasonlít minden ok nélkül egy telefonra azzal, hogy kétszer olyan magas, mint széles.

Bartha Máté négy éve dolgozik az Anima Mundi anyagán, ami egyfajta enciklopédiája és katalógusa a nagyvárosi, a természettel köszönőviszonyban sem lévő létezésnek. A könyv – ami közösségi finanszírozás útján robogott a megvalósítás felé – lexikonságát a fejezetekre tagolás is erősíti, minden egyes blokkot egy nonfiguratív, ősi képírásra emlékeztető grafika választ el, ami egy-egy urbánus mintát hivatott megtestesíteni. Hogy pontosan mit és hogyan, az viszont nincsen megmagyarázva, Bartha könyvének törzsében nincsen szöveg, a kapaszkodó csak az a füzet lehet, ami majd a könyv mellé jár, és amiben két esszé is található: az egyiket dr. Paul Dijstelberge, az amszterdami Embassy of The Free Mind könyvtárigazgatója írta, a másikat pedig a projekt konceptjének társalkotója, Mucsi Emese.

De mindenféle háttér és magyarázat nélkül is egyértelmű, hogy miről szól a platóni fogalmat címként kölcsönvevő Anima Mundi: azokról a mintákról, amiket az emberiség ráerőltet a természetre és a környezetére, hogy aztán az hasonló hatást fejtsen ki visszafelé is az embereken. Bartha képein néha ezek a minták lehetnek tetoválások, az MTA Kutatóházának redőnyei, a felülről teljesen kaotikus közlekedési kereszteződés, egy ponyvával letakart lépcső, egy céllövölde. Rendszer a rendszertelenségben, és fordítva. Az emberi létet nem lehet dokumentálni minden részletében, de az Anima Mundi megpróbálja. A saját szájíze szerint.

Az Anima Mundi a Paris Photón mutatkozott be november elején, Budapesten, a Capa Központban december 5-én lehet megtekinteni. A bemutatón Tillman J. A. filozófus, esszéista beszélget az alkotóval, Mucsi Emese, a Capa Központ kurátora moderálásában. Az eseményen a könyv megvásárolható.