Hiába szereted és az életedet adnád érte, azért ez tényleg hihetetlen feladat

Lettner Kriszta fotósorozata, amivel elnyerte idén a Hégető Honorka díjat, egy olyan édesanya mindennapjait mutatja be, aki egyedül neveli három gyerekét. Két fia, Levi (13) és Bálint (11) nagyon ritka, a világon összesen körülbelül 600 embert érintő ATRX szindrómával és autisztikus tünetekkel él. Az alpha thalassemia mentális retardáció szindróma egy olyan genetikai állapot, aminek tünetei között szerepel a súlyos értelmi fogyatékosság, az izomgyengeség, külső megjelenésben pedig a jellegzetes arckifejezés és a magas testmagasság. A fiúk világa nagyon egyedi, mindketten „külön buborékban”, egymással mégis szoros kapcsolatban élnek, szavakkal nem kommunikálnak, hangokkal és mozdulatokkal fejezik ki magukat.

Lettner Kriszta harminc éve fotózik, viszont csak néhány éve kezdett komolyabban foglalkozni vele, mára ebből él. Mindig is az emberábrázolás érdekelte, az utóbbi években több fotósképzésen is részt vett, kiváló mentorai voltak, elsősorban a szociofotó és a dokumentarista fotográfia területéről. 2022-ben fogalmazódott meg benne az elképzelés, hogy megkeresi Juditékat, hogy megmutathassa egyedülálló történetüket.

A fotós leírása szerint, Judit egy életvidám, fiatal nő, aki nyitott a világ felé, nem rejtegeti a gyerekeit, nem a négy fal között éli életét a fiaival. Ezt a megközelítést szeretné hangsúlyozni a fotóprojekt is.

Lettner a sorozat és a figyelem középpontjába nem is a gyerekeket, hanem az édesanyát helyezte. Azt mondja, hihetetlen feladat, amivel a Juditnak szülőként meg kell birkóznia, úgy, hogy közben személyes és női identitása is megmaradjon. Judit 16 éves lánya nem szerepel a képeken, de tudnunk kell, hogy az egészséges testvérek számára a legnagyobb nehézség, hogy normális életet tudjanak élni, többek között azért is, mert rájuk jóval kevesebb figyelem jut.

Fontosnak éreztem, hogy megmutassam, hogy így is lehet, hiszen nagyon sokan élnek bezárva sérült gyerekeikkel.

A fotóstól sosem volt idegen a fogyatékossággal élő emberek közelsége, korábban a Nem Adom Fel Alapítványnál dolgozott önkéntesként és részt vett személyi segítőként egy nyári táborban is.

Az első két alkalommal még fényképező nélkül látogatta meg a családot. Jól fogadták a fiúk is, a második alkalommal ismerősként köszöntötték, ami sokat elárul a könnyen megszülető bizalmi légkörről. A kapcsolat a fotózások során egyre szorosabbá vált. Szerinte azonban mindennek ellenére nem könnyű elmesélni sem képben, sem szóban, amit látott.

Azt azért tudni kell, hogy a fényképeken nem a legdurvább pillanatokat mutatjuk meg. Azt szerettem volna, hogy érintse meg az embereket, de ne legyen hatásvadász.

A hónapokig tartó közös munka során készült képek is csak egy szeletét adják vissza Juditék életének, mondja Lettner. Sokan tekintenek úgy az ehhez hasonló helyzetekre, hogy azt érzik, ezt nem tudnák csinálni, mégis az derül ki, hogy igenis bírja, igenis csinálja az ember, ha benne van.

Sok hasonló helyzetben élő család feje felett lebeg a kérdés, mi lesz a gyerekekkel, ha a szülők már nem lesznek vagy nem bírják úgy a mindennapok feladatait? A fogyatékossággal élő gyerekeket nevelő szülők mindannyian keresik az utat. Judit is szülői összefogással dolgozik jelenleg a gyerekei jövőjén, egy kis létszámú lakóotthon megteremtésén. Pedig a megkérdőjelezhetetlen szeretet mindig jelen van. Ahogy Lettner Kriszta fogalmaz:

hiába szereted és az életedet adnád érte, ugyanúgy, mint mindenki a saját gyerekéért, azért ez tényleg egy egész életre szóló, emberpróbálóan nehéz feladat.

A fotósnak nem titkolt szándéka a szemléletformálás, megismertetni az értelmileg akadályozott emberek életét azokkal is, akik nem vagy kevéssé találkoznak vele a hétköznapokban. „Bár dolgozom egy magazinnak, nem vagyok riporter, inkább dokumentarista fotósnak mondanám magam, sok tanulnivalóm és tervem van, szeretnék még fontos történeteket elmesélni. Nagy lendületet és inspirációt kaptam a Hégető Honorka-díjjal, és azt gondolom, folytatnom kell ezt is, új anyagokat kell készítenem, akkor tudom megszolgálni a bizalmat.”

A Judit élete című fotósorozat szoros együttműködésben készült fotós és alanya között, nagyképes cikkünkben ebből mutatunk egy válogatást.