Valaki mondja meg, Vénusz vagyok, vagy tehén, vagy mindkettő, vagy egyik se
2022. szeptember 7. – 23:26
frissítve
Anyának lenni öröm, boldogság, lebegés a rózsaszín vattacukorfelhőben. Anyának lenni éjjel-nappali ügyeletes műszak fizetés nélkül. Anyának lenni a legtermészetesebb dolog a világon. Anyának lenni emberáldozat. Ahány pillanat, annyi megfejtés létezik arra, pontosan mit is jelent anyának lenni. Gáldi Vinkó Andi Sorry I Gave Birth I Dissapeared But Now I’m Back (Bocsánat, szültem, eltűntem, de már itt vagyok) című könyvében szinte valamennyi elfér. Mert ő is, anyaként, megélte valamennyit, miközben ő is, mint minden anya, feltette magának a kérdést: melyik megélés az igazi, melyik érzés az, amit érezhet, és melyik az, amit nem? Fotóművészként pedig dokumentált mindent: a rengetegféle megélést és a kínzó kérdésfeltevéseket is.
Gáldi Vinkó Andi nemzetközileg elismert fotóművész, művei számos hazai és nemzetközi gyűjteményben megtalálhatók, és megjelentek többek között a New Yorker, a Vogue, az M Le magazine du Monde és a Dazed című magazinokban is. Rómában érettségizett, majd az ELTE-n tanult művészettörténet–esztétika szakon, 2011-ben a MOME fotográfia szakán szerzett diplomát. Hat évvel ezelőtt pedig édesanya lett. Ekkor kezdte el dokumentálni, a fotóira jellemző közvetlen őszinteséggel, anyává válása történetét.
Ennek a történetnek a végére tett pontot most, második gyereke születése után két évvel, a Sorry I Gave Birth…-sorozatból szerkesztett könyvvel, ami a londoni Trolley Books kiadásában jelent meg.
Az anyaság, mint összetett érzelmi és egészségi állapot, ahogy a közbeszédben, úgy a művészetben is sokáig tabu volt. Az elmúlt években ez mintha a szükséges irányba változott volna, a nemzetközi szcénában és (talán, végre) Magyarországon is. Nyár elején – a Deák Erika Galériában, ahol most a Sorry I Gave Birth…-sorozat részleteit is bemutatják – nyílt meg a Jelenlétem evidens című kiállítás, ami a megélt anyaság fázisait mutatta be különböző hazai és külföldi képzőművészek (és anyák) szemüvegén keresztül (a kiállítás kapcsán Oltai Kata kurátorral beszélgettünk), ezen Gáldi Vinkó édesanyjáról készült fotósorozata is látható volt. A fotóművész már 2020-ban is szerepelt egy kiállítással a józsefvárosi FERi galériában, nagyrészt azokkal a képekkel, amik új könyvében is helyet kaptak.
Gáldi Vinkó saját magát, gyerekeit, barátait, párját és édesanyját örökítette meg a képeken, amik természetfotókkal párba állítva jelennek meg a könyv lapjain. Szöveg nincs, leszámítva azt a pár, papírfecnire firkantott életbölcsességet/kérdést/segélykiáltást, amit Gáldi Vinkó magának jegyzett fel itt-ott, lopott pillanatokban, talán, hogy magának nyújtson megnyugvást, talán, hogy most, a könyv lapjain keresztül üzenje meg minden anyának, hogy nincsenek egyedül.
Vénuszok, tehenek, édesanyák
Tengerparti sziklán meztelenül szoptató Vénusz, szőke hajzuhatag. Tejkómás gyerekarc, mellette tehéntőgy. Képek, amikből nem hiányzik a klisé, de az igazság sem: ez is, az is természetes megélése lehet az anyaságnak. Mert hiába a puffadt boka, a csomókban hulló haj és a véresre harapdált mellbimbó, az anyává válás folyamatában mégis ott van a természet csodája. Ezt hangsúlyozza Gáldi Vinkó is a testképek mellé pakolt gyümölcsökkel, fákkal, virágokkal, fodrozódó vízfelszínnel.
A természetből vett képzettársítások hol tompítják, hol árnyalják, hol viccbe fordítják a nyers valóságot: a repedéseket a hason, a zokninyomot a dagadt bokán, a véres tejfoltot a melltartón, a pelenkából kikandikáló szart, és a hányást az arcon.
Gáldi Vinkó lelkiismeretesen dokumentálta a pillanatokat, amik valószínűleg minden szülő telefonján ott vannak, az Instagramról mégis hiányoznak. Talán azért, mert hiába sulykolja a társadalmi közegünk, hogy az anyaság a legtermészetesebb dolog a világon, bizonyos aspektusairól a mai napig nem hajlandó tudomást venni. Tabuk lengik körbe az anyává válást a teherbe eséstől a szülésen át a gyereknevelésig, miközben ott áll a nő, fogalma sincs, hogy mit kezdjen a hormonjaival, a szokatlanul viselkedő testével, a korábbi életére rátörő apró emberi lénnyel, a szexuális étvágyával, vagy annak hiányával, a munkakedvével, a karrierjével, az állandó fáradtsággal, és a kupacokban álló szennyessel. És közben könnyen érezheti magát rettenetesen, reménytelenül magányosan.
Így érezhetett Gáldi Vinkó is, miközben a kamerája és cédulákra jegyzett gondolatfoszlányai segítségével igyekezett megragadni, hogy mi az, amit elveszített, és mi az, amit kapott helyette. A Sorry I Gave Birth… nem panaszáradat. Őszinte napló egy anyától (nem csak anyáknak), aki viccesen, iróniával és mély érzékiséggel meséli el, milyennek éli meg az anyaságát.
Gáldi Vinkó Andi Sorry I Gave Birth I Disappeared But Now I’m Back című fotósorozatának pop-up kiállítására 2022. szeptember 8-án, csütörtökön este 7 órakor kerül sor a Deák Erika Galériában.
