Ezekről a bizarr lényekről elsőre az afrikai démonok vagy szertartások juthatnának az eszünkbe. A sorozat képei valóban Afrikában, Kinshasa utcáin készültek, a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosában, ami mára ki se látszik a szemétből. Az országnak nincs ipara, mégis a túlfogyasztás áldozata lett. A dolgok rendbetételén lehet tényleg már csak valami különleges szertartás segíthet, ezért a helyi művészek szó szerint szemétbe öltöztek, hátha így megtörténik a vuduvarázslat.
A környezetvédelem ötven éve
Az ENSZ első környezetvédelmi konferenciáját ötven éve ezekben a napokban tartották Stockholmban. A világszervezet közgyűlése a tanácskozás kezdőnapját, június ötödikét környezetvédelmi világnappá nyilvánította. A környezetvédelemmel és -szennyezéssel kapcsolatos ismeretterjesztés mára egy valójában változatos és az egész bolygót behálózó szándék és mozgalom lett. De valószínű, hogy a most következő látványos megoldásra kevesen gondoltak volna.
Colin Delfosse belga szabadúszó fotós sorozatokban, filmekben gondolkodik. Projektjeit a mai napig a közép-afrikai régióban és a posztszovjet államokban független forrásokból kutatja fel. Első riportjait is már Maliban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban a kobaltbányászatról készítette. Ez az érc kulcsfontosságú alapanyaga az okostelefonoknak és az elektromos autók akkumulátorainak. Persze a többnyire kegyetlen rabszolgamunkával felszínre hozott nyersanyagból végül jó sok szemét lesz majd újra. De nem csak az akkumulátorokkal van a baj.
Térdig gázolnak a mocsokban
Kongó szó szerint fulladozik a szemétben, évtizedek óta a környezetszennyezés okozta halálozási lista vezetői között van. A belga fotós Fulu Act című sorozatában a kongói főváros utcáin évente kidobott több százezer használati tárgy sorsát követi nyomon úgy, hogy végül a művészek által újrahasznosított anyagokból jelmezekbe öltözött performerek közösségét fotózta. A Fulu lingala nyelven hulladékot, szemetet jelent.
Eddy Ekete kongói művész a KinAct fesztivál kezdeményezője. A 2015-ben létrejött fesztivál története pedig nagyon profán. A városközponton túl a főváros egy végtelen, infrastruktúra nélküli falu. A kongói állam képtelen utat építeni, csatornázni, az áramellátást megoldani, a hulladékot kezelni. Eddy addig-addig gondolkozott azon, hogy hogyan hasznosíthatná újra ezt a végtelen mennyiségű szemetet az utcákon, amíg végül szó szerint magára vette.
A fesztivál alatt a Ndaku Ya La Vie Est Belle művészeti kollektíva tagjai a szeméttel borított utcákon vonulva, táncolva próbálnak rámutatni a nyilvánvaló tényre, hogy térdig gázolnak a mocsokban. Tavaly augusztusban volt az utolsó KinAct fesztivál, eddig az ötödik. Az utcai előadások mellett a fesztiválon műhelyfoglalkozásokat is tartottak, megismertetve a gyerekeket a különböző művészeti formákkal, köztük a színházzal, a szobrászattal, a festészettel és a költészettel.
Egyáltalán nem vicces
Hiába tűnik némelyik jelmez mókásnak, szoborszerű valóságuk inkább dermesztő. A fecskendőkből, kotonokból, konzervdobozokból, autóalkatrészekből, porszívócsövekből, vagy akármelyik szétválogatott szemétből készült jelmez alapanyagának egységessége végül mitikus alakokat hoz létre. A látvány kínosan paradox, az egységes borítás, ami páncélként fedi a testet, már nem véd meg, inkább egy ismeretlen fertőzés mutánsaivá teszi viselőiket. A felhasznált anyagok megkopottsága jelezhetne ősi időket is, a készítés és viselés módja igazából erre is utal, de nem felejthetjük el, hogy ezek a dolgok a legmodernebb közelmúltunk eltüntethetetlen és mérgező hulladékai.
Colin Delfosse Brüsszelben nőtt fel, jelenleg is ott él. Szabadúszó fotósként hosszú távú projekteken dolgozik. A brüsszeli IHECS újságírás szakán szerzett diplomát, majd a dokumentarista fotózás felé fordult, emellett a belga Médor oknyomozó magazin fotószerkesztője lett. Riportfilmjeit különböző fesztiválokon mutatták be Európa-szerte, többek között a Les Rencontres d’Arles és a Visa pour l’image fesztiválokon, valamint kiállításokon a Paris Photo, a Circulation(s), a Lagos Photo Festival és a hannoveri fotófesztiválon. Az évek során a következő díjakat nyerte el: POYi Award of Excellence, Nikon Press Awards, PDN Photo Annual Awards, Sony World Photography Awards. Számos újságban és magazinban publikált, többek között a New York Times, a Le Monde, a L’Internazionale, a Jeune Afrique, a Polka és a Photo Raw című lapokban.
