Egyetlen hiteles képriport készült a járvány idején a magyar kórházakban

A koronavírus-járvány idején semmit sem tudhattunk meg a kórházak helyzetéről, munkájáról, a betegek sorsáról. A miniszterelnök veszélyhelyzetet hirdetett, a tájékoztatás a kormányzat kezében volt, a kórházak irányítását a honvédség vette át.

Móricz-Sabján Simon az egyetlen magyar fotográfus, aki a hazai helyzetről hitelt érdemlően tudósíthatott. Minden más fénykép a kormányzat gondosan megtervezett kommunikációjának része volt. A képeken szereplők valódisága, az orvosok erőfeszítése, a betegek szenvedése nem vitatható, a kormány által ellenőrzött fényképek is nyilvánvalóan valódiak. A probléma annyi, hogy a kormányhoz közeli média fotósain kívül más nem mehetett be.

Nem tudni, hogy a kontroll csak hiúsági kérdésből indult-e el. Emlékezhetünk, Orbán Viktor egy sokkal jobb maszkot visel, mint az orvos, akivel éppen találkozik, a háttérben meg jó pár csempe hiányzik a kórházi folyosó faláról. A hiúsági kérdésnél valószínűbb, hogy reflexszerűen totális ellenőrzés alatt akartak tartani minden információt, így a kórházakból kikerült képeket is.

Szakmai alapokon

Móricz-Sabján Simon képein kívül a kórházakban készült felvételek egyike sem tekinthető hiteles dokumentumnak, ha ő nem jutott volna be egy kórházba, akkor történelmi dokumentumok nélkül maradtunk volna.

Egyedül Móricz-Sabján Simon dolgozhatott szakmai alapokon. Az első pillanattól kezdve kereste a lehetőséget, hogy a legelső sorból tudósítson, dokumentáljon. A kórházakat és vezetőiket is egyaránt fenyegető légkör miatt csak az első hullám végére találta meg azt a rést, ahová a fényképezőgépét betehette, és ez fájóan pici pont az egészhez képest. A koronavírus-járvány alatt először tavaly márciusban, a Semmelweis Egyetem képriportjából kaphattunk hiteles képeket arról, hogy mi történik egy Covid-osztályon.

Magyarországon egy tudatos és számító döntés megakadályozta, hogy azok rögzítsék a történelmi pillanatokat és tájékoztassák az embereket, akiknek ez a feladatuk, és ehhez a megfelelő képességeik is megvannak. A Telex pert indított és nyert is a kórházakból való kizárása miatt.

A valóság határán

Nem kérdőjelezem meg az állami hírügynökségnél és a kormánysajtónál dolgozó fotóriporterek technikai tudását, sokukat régóta és személyesen ismerem. Azt azonban ki merem jelenteni, hogy a kórházakban készült képeik nem tekinthetők sajtófotónak. Pusztán technikai képek, kompozíciók. Ebben az értelemben néhány közülük lehetne kiemelkedő, esztétikai minőségük is van, de dokumentumértékük tisztázatlan. A képeik lényege, hogy többé egy csempe sem hiányzik a falról. Ez független attól, hogy ők valójában mire gondoltak a saját szerepüket illetően. A legfájóbb az, hogy a propagandacélból nyilvánosságra hozott képek készítői és szereplői valódi életveszélyben voltak.

Kedden megnyílt a negyvenedik sajtófotó-kiállítás. Két évvel ezelőtt a pályázat nem tudta megvédeni magát a vitatható képektől. A zsűri tisztában volt a koronavírus idején kórházakban dolgozó fotóriporterek helyzetével és kiváltságaikkal, mégis díjazott a kormányzati kommunikáció szempontjai szerint készült képeket. Ez súlyos hiba volt, mert a díjak a képeket kordokumentumokká teszik, miközben, mint írtuk, ezzel ellentétes szándékok tették lehetővé a létrejöttüket; az életszerű helyzetek helyébe a kontroll lépett.

Ezen a 2020-as pályázaton amúgy már díjazták Móricz-Sabján Simon egyetlen, az első hullám idején készült képét is. A fotográfus végigdolgozta a második és harmadik hullámot is. Kitartó munkájával most hat díjat vehetett át a 40. Magyar Sajtófotó pályázaton, köztük a MÚOSZ Nagydíját a legkiemelkedőbb teljesítményért és a Munkácsi Márton-díjat a legjobb kollekcióért. Mi most teljesen szabadon az összes kórházakban készült képei közül válogattunk.