Felfoghatatlan sorsukkal szembejönnek velünk a pesti utcán

2022. április 17. – 20:39

Másolás

Vágólapra másolva

Az orosz–ukrán háború képei lesznek a dokumentumaink és a bizonyítékaink, az igazságra és a hazugságra egyaránt.

Amióta Oroszország megtámadta Ukrajnát, több mint 4,5 millió ember menekült el az országból. Közülük négyszázötvenezren érkeztek eddig Magyarországra. Balázs Zsolt fotográfus a háború kitörése után egy héttel Záhonyba utazott, és a mentesítő vonatok körül segített: vizet, élelmiszercsomagot, színezőt és édességet pakolt fel a vonatokra, de sosem ért a vonat végére, mindig hamarabb elfogyott a készlete.

Itt még nem használta a fényképezőgépét, nem akarta a kiszolgáltatott helyzetben lévő anyákat és gyerekeiket fotózni, inkább csak segített. Tudta, hogy meg akarja őket örökíteni, de egy analitikusabb megközelítést keresett a fényképezéshez. A kiszolgáltatottságon túli arcukat is meg akarta mutatni.

Önkéntes munkáját az Ukrán Országos Önkormányzatnál folytatta, itt kért segítséget a portrésorozat elkészítéséhez. Műtermi környezetben (az emeleti könyvtárszobában), modellként fényképezte a menekülteket, megkérve őket, vegyenek részt a fényképezésben.

A portréfotózás bevilágítása időbe telik, ilyenkor a fotós és a modell egy térben vannak a közös célért. A fotózások alatt többnyire az ott dolgozók segítségével kommunikáltak. Akiket láthatunk, önszántukból adták nevüket, arcukat, történetüket. Mások nem akartak fényképezést, viszont beszélni szerettek volna. Az ő mondataikat a képek között olvashatják.


Alja

1083 kilométerre az otthonától. Édesanyjával és testvérével 2022. április 6-án jött el Odesszából, miután több rakéta is becsapódott a közelükben.

Fotó: Balázs Zsolt
Fotó: Balázs Zsolt

Natalii

„Amikor megkezdődtek a bombázások, az egész életünket becsomagoltam két utazóbőröndbe, és otthagytuk az otthonunkat, mert féltettem a kislányom életét. Ő most is úgy tudja, hogy amíg apa hosszú kiküldetésen van, mi elmentünk vakációzni. Fogalmam sincs, valaha hazajutunk-e még, és ha hazaértünk, lesz-e hol laknunk, mit mondok majd a gyerekemnek.”


Alona

1046 kilométerre az otthonától. 2022. március 31-én jött el Irpinyből, Kijev mellől, a háború miatt.

„A férjem meghalt, a kertünk hátsó részében temettük el. Másnap a házunk közelében becsapódó rakéta több repesze eltalálta a nyakamat.”

Fotó: Balázs Zsolt
Fotó: Balázs Zsolt

Jelena

„Nem tudod, hol tudok gázálarcot venni? A férjemnek küldeném a frontra, Mariupol mellett harcol, és félek, hogy vegyi támadás éri.”

Marina

1509 kilométerre az otthonától. Írónő, 2022. március 19-én jött el Harkivból a háború miatt.

Fotó: Balázs Zsolt
Fotó: Balázs Zsolt

Valeriia

„Csernyihiv városából jöttünk, a harci zónából. A tízéves mozgássérült kisfiamnak keresek tolókocsit. Az övé tönkrement menekülés közben. Piros színűre festettük, a Verdák alapján, az a kedvenc meséje.”

Nasztya és Masa

1046 kilométerre az otthonuktól. A kislány és az édesanyja 2022. április 5-én jött el Kijev környékéről a háború miatt.

Fotó: Balázs Zsolt
Fotó: Balázs Zsolt

Natasa

„Nem tudtam, hol találok élelmet, pénz nélkül sodródtam a pályaudvaron.
A harcoló férjemről semmit sem tudok, édesapámat lelőtték, édesanyám nem akart eljönni a pincéből a félelem miatt.”

Olga

1509 kilométerre az otthonától. Önkéntes, 2022 februárjában jött el Harkivból a háború miatt.

„Nincs választásunk. Nem akarjuk, hogy a gyerekeink ezt lássák.
Lássák és hallják a bombázásokat.
Nem akarjuk apáinkat, férjeinket itt hagyni.
Ez az otthonunk. Nem akarjuk az otthonunkat itt hagyni.
Megvolt az életem. A barátaim, a napi rutinjaim, a kedvenc helyeim.
Amikor segítek másoknak, nem érzem magam feleslegesnek.”

Fotó: Balázs Zsolt
Fotó: Balázs Zsolt

Elena

„A kutyánkat nem tudtuk magunkkal hozni, mert egy óránk volt összepakolni, és elindulni a gyerekekkel. A szomszédunk megígérte hogy odafigyel rá. Pár napja a hírekben láttuk meg a lebombázott otthonunkat, felismertük a környéket és a nappalinkat. Hová menjünk most haza?”

Jana és Kiril

1046 kilométerre az otthonuktól. A kisfiú és az édesanyja 2022. március 7-én jött el Irpinyből, Kijev mellől, a háború miatt.

Fotó: Balázs Zsolt
Fotó: Balázs Zsolt

Madeleine

„Kérlek, írjatok, a harkivi nőknek segítségre van szükségük!”

Nazar

1083 kilométerre az otthonától. Diák, 2022. március 31-én jött el Odesszából a háború kiterjedésétől félve.

Fotó: Balázs Zsolt
Fotó: Balázs Zsolt


Ilja

„Anyám és én Ukrajnából származunk. Nemrég jöttünk Magyarországra, és mivel Ukrajnában nincs hova visszamennünk, hosszú távra kell maradnunk valahol.
Három macska van velünk. Mivel egyelőre nincs annyi pénzünk, hogy lakást/házat béreljünk, ingyenes szállást keresünk, legalábbis, amíg nem kapjuk meg az iratokat, hogy legálisan dolgozhassunk itt.”

Senja

1509 km-re az otthonától. Édesanya, 2022. március 19-én jött el Harkivból a háború miatt.

Fotó: Balázs Zsolt
Fotó: Balázs Zsolt

Zuzana

„Кét hölgy, anyuka és lánya, egy hete lépte át a Beregsurányi határátkelőt Magyarország irányába, saját személygépkocsijukkal! Harkivból menekültek! A férj/apuka azóta semmilyen felületen nem tud kapcsolatba lépni velük! Amennyiben bárkinek bármilyen információja lenne, kérem, jelezze!”

Katarina és Jackim

1509 km-re az otthonuktól. A kisfiú és az édesanyja 2022. március 25-én jött el Harkivból a háború miatt.

Fotó: Balázs Zsolt
Fotó: Balázs Zsolt


Maria

„Sok menekült vidéken kapott szállást (például Gárdonyban), ahol most már nehéz helyzetben vannak, mert ott nincsen semmilyen munka, nincsenek adományokat gyűjtő és osztó pontok, ezért az emberek kezdenek éhezni. Van, aki a másfél éves gyerekével van itt. Mit lehet csinálni? Hogyan lehetne megszervezni a segítséget?”

Olekszander

1046 km-re az otthonától. Édesanyjával 2022. április 5-én jött el Kijev környékéről a háború miatt.

Fotó: Balázs Zsolt
Fotó: Balázs Zsolt

Jana

„Menekült család keres szállást. Ma (április 5.) érkezünk Lengyelországból, mert ott már nem tudnak segíteni, megtelt.
Anya és két kisgyerek, apa meghalt a harcokban. Sürgős lenne.”

Olga

994 kilométerre az otthonától. Nyugdíjas, 2022. március 19-én jött el Umanból
egészségi problémák és a háború következményei miatt.

„Mindkét vesémet kivették, speciális gyógyszerekre és kezelésre van szükségem. A háború miatt a legtöbb alapvető gyógyszer is hiánycikk lett, és az orvosi ellátás
is akadozik. Kénytelen voltam eljönni otthonról.”

Fotó: Balázs Zsolt
Fotó: Balázs Zsolt