A játékos grimaszát nem látod, csak valamit, ami sokkal fontosabb

Hans van der Meer képeit nézegetve elkezded találgatni, vajon melyik országban készültek. Mert oké, hogy futballpálya, akarom mondani, játéktér, aminek a hosszúsága 90 és 120 méter, a szélessége kapuval 45 és 90 méter között van, a meccsen zajló események viszont másodlagosak ezeken a képeken, van, hogy csak egy szöglethez készülődő játékos látszik vagy a csípőre tett kézzel unottan álló kapus vagy tucatnyi, kirúgásra váró játékos. Nem is a játékosokat nézed, még akkor sem, amikor a marseille-i SP. C. Montredon Bonneveine ígéretes támadást vezet az U. S. Michelis kapujára, nem érdekel, gól lesz-e vagy sem, mert leköt a háttér. A nyílt tenger a vörös salakos pálya mögött ringatózó vitorlásokkal. Vagy a provence-i templom, az ír szántóföld, a lengyel pusztaság, a portugál olajfinomító, bármi.

És tényleg, végiggondoltam azokat az alacsonyabb osztályú nagypályákat, amiket ismerek, behunytam a szemem, és egyiknél se meccsjelenet, a kopottas fű vagy egy játékos jelent meg. A Szegedi Postás pályáját az ütött-kopott bengáli villamossal láttam viszont, ami a sporttelep melletti végállomáson áll. A pákozdi focipálya az út túloldalán egy Kádár-kockából kialakított Sport presszóval nyer értelmet, a székkutasi pedig, na az kivétel, ott a mai napig élesen emlékszem arra a gólomra, amit a 47-es főúttal szemben álló kapuba lőttem, de a bíró les miatt nem adta meg, sajnos a csapattársaim szerint is nyilvánvaló volt a les, így még komikusabb volt a határtalan ünneplésem. Több gólt már életemben nem lőttem.

Hans van der Meer a nyolcvanas évek végén egy haarlemi fotóarchívumban talált egy halom fekete-fehér sportfotót a holland válogatott mérkőzéseiről a kezdetektől az 50-es évekig bezáróan. A holland foci akkoriban még messze nem volt azon a szinten, mint ma, de ez most mindegy. A képeket a kapuk mögül készítették, és nem értette, miért nem látott soha még csak hasonlót sem. A pálya az ott zajló jelenetekkel csak előtér volt, miközben tisztán kivehetők voltak a hosszú kabátos, kalapos férfiak a szemközti lelátón vagy a távolban zajló utcai forgalom. Hans van der Meert megérintették ezek a részletek, amik véletlenül kerültek ugyan a képre, mégis csodálatosan visszaadták a meccs, de akár egy város vagy korszak hangulatát.

Régi, nehézkes nagy- és középformátumú gépekkel készített fotók voltak ezek. Az ötvenes években azonban jöttek a kisfilmes gépek és a teleobjektívek, a közeli fotók a meccsek kulcsjeleneteiről, amikor a a védő tűélesen csúszik be a csatárnak, de párosukon és a labdán kívül mást szinte nem látni. Így azonban elveszett az, ami hihetetlenül erős ezekben az ötvenes évek előtt készült fotókban: a környezet bemutatása. A két háború közötti Nemzeti Sportokat lapozgatva is feltűnő, mennyire élesen kivehetők és hangsúlyosak a reklámok vagy az épületek a háttérben. Véletlen vagy sem, de éppen az ötvenes években kezdett terjedni a televízió és a meccsközvetítés, ami bizonyos fokig átvette az ötvenes előtti sportfotó szerepét: teljes áttekintést biztosított.

Innen jött hát Hans van der Meer ötlete. „A lehető legtávolabb a Bajnokok Ligájától” – ez volt az a mondat, amivel igyekezett elmagyarázni a projektjét Európa-szerte a regionális szövetségeknek. Remélte, hogy így megjelenik a fejükben az általa keresett pálya, ahol a kevésbé tehetséges, de szenvedélyes futballisták játszanak messze a zsúfolt stadionoktól, miközben az amatőrök tudatában ezek a stadionok egyáltalán nincsenek messze. Ahogy Hans van der Meer fogalmaz: „Ugyanúgy a kezdőkörben állnak fel, mint nagy hírű társaik, ugyanúgy integetnek a nézőknek a kezdő sípszó előtt, miközben ők vízvezeték-szerelők, tanárok, adóellenőrök, rendszerelemzők, értékesítők, banki ügyintézők, mezőgazdasági termelők, garázstulajdonosok, üvegvágók, diákok vagy pékek, és lehet, hogy a pálya szélén csak két öreg meg egy kutya látja az integetésüket.”

(Hans van der Meer 1995-ben kezdte fotózni a de Volkskrant című lap felkérésére az amatőr focit, ebből lett Dutch Fields című album. A kétezres években a projekt európaivá vált, a European Fields, The Landscape of Lower League Football című könyvet Londonban adták ki, a képekből készült kiállítást Európa-szerte bemutatták, 2008-ban Budapesten a Ludwig Múzeumban is.)

Szöveg: Tóth-Szenesi Attila; képszerkesztő: Barakonyi Szabolcs