A világ minden tájáról jönnek a zarándokok egy magyar faluba a csodarabbi sírját látogatni

Tavaly elmaradt, idén viszont megtartották az ortodox haszid zsidók éves bodrogkeresztúri zarándoklatát. A város és a zsidó zarándokok összefeszüléséről idén több lap is cikkezett (a résztvevők számára vonatkozó számháborúról például mi is beszámoltunk), magáról a zarándoklatról viszont még Bodrogkeresztúron is csak kevés nem zsidó tudja, miről is szól pontosan. Szájhagyomány a gyerek Kossuthról, adományok és csodarabbik (cádik), illetve az egyéni megélt csoda: képekben két évnyi haszid zsidó zarándoklat Bodrogkeresztúrtól és Sátoraljaújhelytől Olaszliszkán, Nagykállón, Csengeren át Újfehértóig.

Illyés Bence a Magyarországi Haszid Zarándoklatokért Alapítvány kurátora az elmúlt két évben projektként foglalkozott a magyarországi zsidó zarándoklatok fotózásával, ennek az amúgy meglehetősen zárt közösség életének dokumentálásával, bemutatásával.

„A modern ember életéből azonban pont hogy a csodák, vagyis a megmagyarázhatatlan, nem leírható, nem az ismert szabályokat követő jelenségek egyre inkább hiányoznak, viszont azt gondolom, a belső, lelki igény ugyanúgy megvan ez iránt az emberekben. A zarándokok ki-ki valamilyen formában mind valóban átéli a csodát.”

- fogalmazott. A haszid zarándoklatok központi eleme a csoda és a csodarabbik. Főként Közép-Kelet Európában létező jelenség, hogy haszid zsidók tömegei – Magyarországon ez a szám 2010 óta évről évre nő – évente felkeresik a csodarabbik, rebbék sírjait. Úgy vélik, a síroknál elmondott ima és az ott elhelyezett kérőcédula jobb eséllyel talál meghallgatásra Istennél, pláne azon a napon, amikor a csodarabbi halálának évfordulója van.

Hiszik, hogy az évfordulón a cádik lelke magasabbra emelkedik a mennyben, így több esélye van annak, hogy kéréseik teljesülni fognak: az azonban téves elgondolás, hogy a csodarabbikhoz imádkoznak ilyenkor. Valójában a csodarabbik lelkét kérik arra, hogy – mint Istenhez közelebbi transzcendenciák – segítsék őket abban, hogy kéréseik eljussanak Istenhez. Az imádságok általában családjuk, közösségük jólétére, illetve aktuális történésekre irányulnak.

Az ezerfős Bodrogkeresztúrra a száz évvel ezelőtt itt élt Reb Sájele rabbi halálának évfordulója alkalmából látogatnak el külföldről a haszid zsidók, főként Amerikából, Izraelből, Angliából, Belgiumból, de még Dél-Afrikából és Ausztráliából is érkeznek. Belföldről viszont nem, Magyarországon ugyanis nincsenek haszid közösségek.

Sájele rabbit sokáig nem ismerték, de 5-10 éve egyre népszerűbbé vált. Sájele azóta a haszid zsidóság szupersztár rabbijának számít, aki nemcsak a spirituális világban kiemelkedően fontos alak a haszidok számára, de megjelenik például olyan platformokon is, mint reklámok kulcsszereplője. A csodarabbi gyógyításairól, tanításairól és adakozásairól is híres volt, utóbbihoz kötődik, hogy ezért a sírjához érkező zarándokok is gyakran adakoznak az imádkozás előtt. Ahogy Illyés mesélte,

„Sok fiatal, 15-18 éves, főképp izraeli bóher (vagyis olyan tanuló, aki még nem házasodott meg) ezt ”kihasználva„ jön el a zarándoklatra, ahol, ahogy megfigyeltem, elég komoly támogatást is össze tudnak kalapozni, kéregetni, elsősorban az Amerikából érkező, tehetősebb haszidoktól. A fiatalok ilyenkor általában vagy tanulmányaik folytatására, vagy a házasságukra gyűjtenek, vagyis van egy szociális oldala is a zarándoklatnak.”

Sájele a századfordulón élt Bodrogkeresztúron, 1925-ben halt meg.

A Tokaj-Hegyalján nem ő volt az egyetlen csodarabbi, Sátoraljaújhelyen élt például Teitelbaum Mózes, akihez a haszidizmus magyarországi terjesztése köthető, illetve aki a legenda szerint nemcsak meggyógyította a gyermek Kossuth Lajost, de még a pályáját is megjósolta. A történet szerint Kossuth apja perben állt a cádikkal, akinek az 1926-os Egyenlőség szerint a helyi zsidók és keresztények is varázserőt tulajdonítottak: a Kossuth-család végül Isten büntetését félve kihátrált a perből, a csodarabbi pedig megáldotta a fiatal Kossuth Lajost az „Adtál jámboraidnak zászlót, hogy ragyogjon az igazság nevében.” zsoltár részlettel. A helyi zsidók a cádik áldása után hittek Kossuthban, az áldást újraértelmezve a szabadságharc alatt is Kossuth zászlaja alá sereglettek.

A térségben a 18. századtól kezdve telepedtek le elsősorban haszid zsidók, akik nagyrészt bor- és kiskereskedelemmel foglalkoztak. Később a holokausztot követően, 1945 után alig maradtak zsidók a megyében, még a helyi zsinagóga is bútorbolttá alakult. Az elhurcoltak közül kevesen tértek vissza, de a túlélők többsége is új hazát keresett magának. A leszármazottaknak viszont a gyökerek miatt így nemcsak vallási, de családi szempontból is fontos a zarándoklat, amikor nemcsak a cádik sírját, hanem elődeikét is meglátogatják. Illyés szavaival élve, ekkor „azt a kontinuitást tartják fenn, amely az egykor virágzó és nagyon gazdag kultúrájú itt élt közösségekkel indult el.”

A cikk alapjául szolgált a hivatkozott források mellett az Illyés Bence által készített hanganyag is, amelyben helyiek, zarándoklatra látogató zsidók és a haszidokkal kapcsolatban lévő nem zsidók beszélnek a térség zsidóságának múltjáról, a zsidó hagyomány ismeretéről, illetve arról, hogy az idő múlásával a nem zsidók egyre kevésbé ismerik vagy akarják ismerni a haszidok kultúráját és a csodarabbi történetét. A hanganyag itt hallgatható meg. A Csodák vándorai címmel a képek kiállításon is megtekinthetők.