A kelet-európai titkosrendőrségek gaztetteinek megismerésére az igény régóta folyamatos. Van, ahol ezt a munkát jobban és van, ahol kevésbé támogatják. Az egyre gyakoribb feldolgozások közül is kiemelkedik egy nemrég megjelent fotókönyv, aminek az az igazi különlegessége, hogy képes jelen időbe tenni a múltat. A lengyel titkosszolgálat képeire akár úgy is nézhetünk, mintha Magyarországon készültek volna, a megfigyelés, a besúgás a totalitárius rendszer lenyomata a mi kultúránknak is ugyanúgy meghatározó része a mai napig.
„Az archívumokat mindig beszennyezi a hatalom – mondja Beata Bartecka kurátor. – Mindig. Lényegtelen, melyik országban van, vagy hogy ki kezeli.” A Nemzeti Emlékezet Intézet: A lengyel nemzet ellen elkövetett bűnöket feltáró bizottság (IPN) 1990-ben alakult meg azzal a céllal, hogy az elmúlt száz év bűneit láthatóvá és kutathatóvá tegye. Beata Bartecka társkurátorával és szerkesztőtársával, Łukasz Rusznica fotóművésszel, különösebb szempontok nélkül válogatta át az intézet fotótárát. Azokat a képeket emelték ki, amiket önmagukban is érdekesnek találtak. Tetemes mennyiségű dokumentum maradt fent és került a gyűjteménybe, a feljegyzések, fényképek, a különböző akták 1944 és 1989 között keletkeztek, jó részük a lengyel titkosrendőrség munkája nyomán, de a több millió tételből álló archívum még náci tisztektől származó iratokat is tartalmaz. Első körben a válogatás háromezerre szűkítette a fotók számát, majd végül százötven darab eddig sosem látott kép került a könyvbe.
Csak természetesen!
Nehéz a könyv címét jól visszaadni, mert egyszerre több dolgot sűrít magába: How to Look Natural in Photos. Hogyan hassunk természetesnek a fényképeken. Arra a felszólításra utal, amit a fényképész mond a modelljének a kép készítését megelőző pillanatban. Csak természetesen! Vajon milyen és hányféle körülmények között hangozhatott el: sötét pincék mélyén, kihallgatások előtt vagy után? Ez nem az a könnyed itt repül a kismadár, senki sem mosolyog a képeken. A cím nem csak a formális utasításra utal, jelenti azokat a hosszú évtizedeket is, amikor az emberek kényszeresen próbáltak természetesnek tűnően viselkedni, élni az életüket az utcákon, a munkahelyeiken, baráti társaságaikban, de még a saját otthonaikban is, mert nem tudhatták, hogy mikor figyeli a hatalom pont őket, és miből lehet bajuk.
Ezt a normális élettel összeegyeztethetetlen feszültséget tökéletesen adja át az, hogy a könyvben a képek környékén nem találunk semmiféle magyarázatot, magunkra maradunk a kíváncsiságunkkal. Ez a kíváncsiság egy felfokozott érzelmi állapot, érzékenyebbek és figyelmesebbek leszünk tőle, tudni szeretnénk, hogy mit és miért látunk, ha válaszok nélkül maradunk, az feszültséget kelt legbelül. Minden elnyomó rendszer erre az állandó stresszre építi hatalmát, és ez vezet el a félelemig is. „A könyv egyfajta csapda – mondja Rusznica. – A fotókat kontextuson kívül láttatja, nem tudjuk, ki készítette őket és miért, csak képként funkcionálnak. Csak a könyv végére érve olvashatja el a néző, hogy mit látott, hogy mik ezek a fotók. Ez az etikai kétely a könyv lényeges eleme.”
Nyomasztó világ
Érdekes kísérlet lenne kihagyni a könyvből a képjegyzéket. Mindenesetre a mű így pontosabb és történelmibb, ha nem így tenne, hatása talán erősebb és félelmetesebb lehetne, aminek jogosságát azért történelmi és jelenbeli tapasztalataink egyre inkább alátámasztják. Képadatok nélkül valószínűleg minden képről sokkal mocskosabb és borzasztóbb dolgokat gondolnánk, mert ezeknek a képeknek a létezése sok kép eltűnését és eltüntetését is feltételezi, persze ez csak egy feltételezés. A könyvet lapozgatva életre kel egy nyomasztó világ, ahol az információ hiánya, a titok terhe a vizualitást egyfajta párbeszéddé alakítja a képek között, kénytelen-kelletlen, de történeteket kezdünk fabrikálni látszólag pusztán a múltról, miközben gyanú ébred azzal kapcsolatban, hogy ennek a múltnak pontosan mikor lett is vége.
Néhány fotón teljesen hétköznapi jelenetek látunk, utcán sétáló embereket, egymással nyilvánosan beszélgető alakokat figyelhetünk meg, de ezek a képek azért ijesztőek, mert az országot irányító hatalom megrendelésre titokban készültek. Tudható, hogy később egy egészen elképesztő, őrült és jogtalan gondolkodás szerint rendszerezték, és felhasználtak belőlük, amennyit csak bírtak, pusztán azért, hogy az önkény minél tovább működhessen. „A legjobb pillanat arra, hogy a totalitárius erőszakrendszerekről könyvet adjunk ki – mondja Rusznica. – Ez a könyv nem a múltról szól, csak a múlt mesél benne. Az ittről és a mostról szól, egyebek mellett – a hatalomról, ami figyel és kontrollál minket, az erőszakról és a valóságot programozó politikáról.”
Viselkedjünk természetesen, a hatalom figyel minket!
Hasonlóan a könyv koncepciójához mi sem ismertetjük a képek adatait a képekkel együtt, aki kíváncsi, az a cikk végén megtalálhatja. A felhasznált idézeteket a The Calvert Journal szerzőkkel készített interjújából vettük át. A londoni Palm* Studios gondozásában megjelent könyvben Tomasz Stempowski történész és aktivista tanulmánya is olvasható.
Képjegyzék
1. Belügyminisztériumi parancsok és utasítások az 1965 és 1973 közti időszakból / Referenciaszám: IPN BU 01225/647
2. Három ember megfigyelése – A fotón három, egymástól bizonyos távolságra haladó férfit láthatunk. A bal oldali férfi sötét öltönyt és szemüveget visel, hóna alatt diplomatatáskát hord. A középső férfi világos nadrágot, inget és világos színű pulóvert visel, kezében aktatáska. A háttérben gyalogosok, köztük két egyenruhás. A kép jobb oldalán a negatívot ért mechanikai sérülés okozta torzulás látható, mely elmossa a harmadik férfi körvonalait. / Referenciaszám: IPNKa-11-5-55-2
3. A Lengyel Földalatti Függetlenségi Hadsereg (PPAN), 1949. május – Úrfelmutatás egy tábori misén. A misét Władysław „Sem” Gurgacz tiszteletes (középen, hátul) celebrálta a Lengyel Földalatti Függetlenségi Hadsereg „csendőrségének”. A mise résztvevői (a lelkészt kivéve) térdelnek, Marian „Zoro” Stanek a kamerába néz (balról a második). Stanisław „Emir” Pióro a képen jobbról az első helyen térdel. Bizonyos emberek egytől hatig tollal be lettek számozva a fotón. / Fényképet készítette: Tadeusz Ryba / Referenciaszám: IPNKr-3-3-6-4
4. Eugeniusz „Lis” Glanowski, 1943–1948 – Eugeniusz „Lis” Glanowski (Róka) portréja. Glanowski világos inget és csíkos kabátot visel, fedetlen fővel látható. A kép deréktól fölfelé, bal félprofilból mutatja, sötét háttér előtt. A fotóra a férfi homlokánál valaki tollal az „A+” feliratot írta. / Referenciaszám: IPNKr-13-1-396-2
5. Jerzy Kozłowski, Wojciech Kozłowski és Roman Rosochacki bűnügyének helyszíni rekonstrukcióján készült fényképek, 1982. november 11. – A fényképet egy bűnügy helyszíni rekonstrukcióján készítették. A két gyanúsított, Wojciech Kozłowski és Dariusz Janyszko a kép közepén helyezkedik el, a büntetés-végrehajtási intézet fala mellett állva, melyre egy sötét forma van festve. Wojciech Kozłowski jobb kezével az [aktában szereplő információk szerint] általa készített „NSZZ” feliratra mutat. Mindkét férfi fekete nadrágot és fekete kabátot visel. / Referenciaszám: IPNSz-11-2-2-25
6. Dolgozók Minisztériuma Dzierżoniówban, 1988. május 8-án. Mieczysław Ślasko (a Szolidaritás tagja, a Bielawai Dolgozók Minisztériumának tagja, aki Kaligula fedett ügynöktől a „Bielawai Jampec” kódnevet kapta) a dzierżoniówi Mária-templom előtt áll a Świdnicka utca 20. szám alatt.
7. A Marianna Gałuszka-gyilkosság nyomozása során előkerült tárgyi bizonyíték
Csipkés nyakú, szürke és kék mintás nyári ruha lóg egy fogason. Marianna Galuszka ezt viselte, mikor rátaláltak a holttestére. / Referenciaszám: IPNKr-11-4-2-31
8. Tadeusz Krzysztof Markiewicz, Emil Broniarek, Andrzej Mirosław Górski és Barbara Wacława bűnügyi aktái, akik ellen a büntető törvénykönyv 282. § 1. bekezdése, 10. § 2. bekezdése és a sajtótörvény 45. paragrafusa alapján indult eljárás illegális kiadványok köznyugalom megzavarását célzó, terjesztés szándékával történő, engedély nélküli nyomtatásának vádjával, melyet a vád szerint Slupnóban követtek el 1984 decembere és 1985 májusa között. Andrzej Mirosław Górski és Barbara Wacława Moćko ellen a büntető törvénykönyv 287. § alapján, rádióadóvevők engedély nélküli birtoklásának Słupnóban és Varsóban 1985. május 29. napjáig folytatólagosan elkövetett bűncselekménye miatt is vádat emeltek. / Referenciaszám: IPN BU 526/4
9. Kémkedéshez használt eszközök rejtekhelye, 1955 – A négy dióba karórákat rejtettek. / Referenciaszám: IPNSz-19-2-9-78
10. A varsói amerikai nagykövetség katonai attaséinak hírszerző körútja 1966. április 6-án.
Egy követségi alkalmazott pihenőidejét tölti az erdőben. / Referenciaszám: IPNBy-11-3-10-1
11. Jadwiga Jurga elhagy egy épületet egy operatív fényképen. Egy ismeretlen férfi a másik irányba fordul előtte. / Referenciaszám: IPNBU-13-1-259-1
12. Egy bűncselekmény helyszíni rekonstrukciója a krakkói Dluga utca 82. szám alatti lakótelepi házban (Maria [Marianna] Gałuszka-gyilkosság nyomozása), 1958 – Egy ismeretlen öltönyös, fehér inges férfi jobb kezével a Dluga utca 88. szám alatti lakótelepi épület lépcsőházának padlójára mutat. / Referenciaszám: IPNKr-11-2-5-1
13. Egy bűncselekmény helyszíni rekonstrukciója a krakkói Dluga utca 82. szám alatti lakótelepi házban (Maria [Marianna] Galuszka megyilkolásának nyomozása), 1958 – Egy ismeretlen, kabátot és szoknyát viselő nő áll a lépcsőházban, bal kezének ujjával egy, a folyamatban lévő nyomozáshoz kapcsolódó helyre mutat a padlón.
14. Prof. Henryk Barycz megfigyelése 1959. november 15. – Maria Barycz (balra), Henryk Barycz lánya egy ismeretlen, „Jacek” kódnevű férfi társaságában belép egy Juliusz Słowacki közben álló épületbe Krakkóban. A képen szereplő személyekre utaló hatos számot tollal írták a fénykép felületére. A fényképet fedésben készítették. / Referenciaszám: IPNKr-11-5-133-6
15. Azonosítatlan ügyekről és megfigyelési akciókról készült fényképek – Egy ismeretlen férfi egy városi utcán / Referenciaszám: IPNLd-21-3-3-2
16. Gépeltérítési kísérlet és a Lengyel Népköztársaság határainak illegális átlépése Pruszcz Gdański repülőterén 1987. május 14-én. – A sérült PZL-101 Gawron típusú repülőgép a mezőn áll a kényszerleszállás után. A fénykép a Jacek Joachim Kalkowski (Jerzy fia) és Jarosław Jacek Pedrycz (Władysław fia) elleni, a Gdańsk Repülőegylet repülőgépe pilótájának fegyverrel történő fenyegetése és illegális határátlépés kísérlete miatt indított büntetőügy aktájából származik. / Referenciaszám: IPNGd-20-1-3-17
Kurátor és szerkesztő: Beata Bartecka & Łukasz Rusznica
Design: Joanna Jopkiewicz (Grupa Projektor)
Esszé: Tomasz Stempowski
Színbeállítás és nyomdai előkészítés: Krzysztof Krzysztofiak
Kiadó: Palm* Studios & Ośrodek Postaw Twórczych