Jézus még az Aldi mellett is ott lehet

2020. december 20. – 12:19

frissítve

Jézus még az Aldi mellett is ott lehet
Fotó: Németh Sz. Péter

Másolás

Vágólapra másolva

Vallási jelképekre a legszokatlanabb helyeken is ráakadhatunk: legyen az egy garázskapu egy panelsor mögött vagy egy snassz hétvégi bevásárlás a dabasi Aldiban. A Pannonhalmi Főapátságban kiállított Vendég+látás tárlat képei az egyház és a mindennapok találkozási felületeit vizsgálták: a Telex fotósa, Németh Sz. Péter temetőben, utcán, templomokban kezdte a kutatást. Így akadt a fenti jelképekre. De vajon azok ebben a környezetben elveszítették eredeti jelentésüket?

Vendég+látás – hamarabb ugrik be erről a szókapcsolatról a koronavírus miatt sínylődő vendéglátás, mint az egyház, pedig a fenti kiállítás nem a Halászbástyán, hanem a Pannonhalmi Főapátságban kapott helyet májustól szeptemberig. Négy fotós képeit láthatták ott az érdeklődők (a virtuális előzetesért ide érdemes kattintani), köztük kollégánk, Németh Sz. Péter felvételeit is, aki Stiller Ákossal, Szombat Évával és Zellei Boglárka Évával különböző aspektusokból rögzítette az egyház és a mindennapok találkozási felületét, „ahol a vallásos és a profán létünk felületei érintkeznek”.

És hogy miként kapcsolódik össze ez a két szó a vallással, a spiritualitással? „Aki nyitott a vendégségre, az jó eséllyel érdeklődő, alkalmazkodó, sőt elfogadó ember, és hajlandó tanulni is, hiszen vendéglátó és vendég egymásra van utalva, egymással kölcsönösen kell kialakítsák azt a légkört, amelyben kölcsönösen gazdagodni tudnak, amelyben a vendégség többé válhat, mint a részek összege. Az egyházak sokféleképpen hívnak vendégül bennünket, és mi is vendégségbe hívjuk életünk sok területére az egyházakat, a vallást, a spiritualitást. Ma vendéglátók vagyunk, holnap vendégek leszünk” – írja Virágvölgyi István kurátor. A dokumentarista fotókiállításon ennek a kölcsönös vendégségnek a színét és fonákját vizsgálták az alkotók, hogy „ezáltal jobban megtaláljuk közös céljainkat, és megérthessük saját motivációinkat is”.

A képek izgalmas kérdéseket feszegetnek. „A 21. századi életvitelünkből sok tekintetben következő közönyt és elunt, jelentés nélküli rutinokat találnak-e, vagy létrejön valamilyen kölcsönhatás, akár feszültség, akár katarzis?” – veti fel Virágvölgyi. A liturgikus jelképek hétköznapi, utcai megjelenései után kutatott kollégánk, Németh Sz. Péter. Kereszteket, Jézus-alakokat keresett a köztereken, sokszor olyan váratlan helyeken, mint egy garázskapu, udvar vagy a dabasi Aldi környezete, ahol az épületet meglátogatók egy gigantikus faalkotás révén élhetik meg Jézus mindennapi gondviselését.

„Én abszolút agnosztikus ember vagyok, így nagyon érdekes volt a téma. Mivel nem vagyok vallásgyakorló, ezért számomra ez az egész egy rácsodálkozás volt. Úgy kezdtem neki, ahogyan bárki nekilátna a szimbólumok vagy a vallás keresésének: először a templomokban, a temetőben, az utcán kutattam jelképek után, és a fotóimon keresztül azt próbáltam bemutatni, hogyan jelenik meg 2020-ban a vallás a köztereken, hogyan veszítették el vagy változtatták meg ezek a szimbólumok az eredeti jelentésüket az aktuális környezetükben” – mondja fotóiról Németh Sz. Péter, akinek azért is volt különleges ez a feladat, mert munkái során ennél szabadabban szokott dolgozni, ám itt konkrét jelképeket kellett keresnie.

Nem véletlenül nem kívánt sem ő, sem Virágvölgyi István kurátor állást foglalni abban, hogy a jelképek oda nem illő helyeken történő felbukkanásukkal veszítenek-e az eredeti jelentésükből, lefokozódnak-e, elveszítik-e az eredeti magasztos többletüket, vagy épp új jelentést kapnak az új környezetükben. Azt mondják, ezt a befogadóra szeretnék bízni.

A spiritualitásra, az egyház vendégül látására mindenesetre lehet igény, noha a 2001-es adatokhoz képest 2011-re mérséklődött azok száma, akik vallási felekezetekhez tartoznak. Kormos Gyula, a Pannonhalmi Főapátság kommunikációs vezetője szerint azonban az, hogy a koronavírus első hulláma idején indított online közvetítéseket a pannonhalmi Szent Márton-bazilika befogadóképességének (kb. 400 fő) százszorosa, több mint 40 ezer néző követte, és hogy a YouTube-követőik száma mostanra négyszeresére nőtt a tavaszi lockdown óta, azt mutathatja, hogy a spirituális érdeklődésre a fenti adatok ellenére növekvő igény van.

„A pannonhalmi gyertyagyújtáson jellemzően 300 diák és egy maroknyi szerzetes tud ott lenni közvetítés nélkül, így azonban 5700-an is meg tudták azt nézni” – mondta Kormos. Azt a kommunikációs vezető nem tudta megmondani, hogy a főapátság a járvány után is folytatja-e az online közvetítéseket, mert meglehet, hogy a vasalás közbeni ún. háttér-misehallgatás a személyes részvétel ellen hathat, ráadásul az érdeklődést megemelheti a járvány miatti elszigeteltség vagy az ezzel járó szorongás, ugyanakkor így azok is részt vehetnek a vallási eseményeken, akik fizikai okból ezt nem tudják megtenni, mert mondjuk São Paulóban vagy akár csak az ország másik részén élnek.

Hortobágyi T. Cirill főapát a Kisalföld.hu-nak adott interjújában beszélt a koronavírusról és az ezzel járó lelki terhekről. Azt mondta, az állandósult kiszámíthatatlanság mindenki számára húsba vágó, a félelem pedig nem indokolatlan. „Az a kérdés, hogy találunk-e ebben a helyzetben bátorító spirituális üzenetet. A pandémia egyszerre szembesít bennünket a világ állapotával és a saját kiszolgáltatottságunkkal.” A főapát szerint az adventi várakozás lehetőséget biztosíthat arra, hogy a járvánnyal együtt járó félelmeket reménykedéssé alakítsuk, aminek az első lépése, hogy a félelmeket, kérdéseket, szorongást imádsággá formáljuk. „Hogy elmondhassuk a jó Istennek, nem értem ezt a helyzetet. Uram, miért hagytad, hogy így letérjünk az útjaidról?”

Szöveg: Iván-Nagy Szilvia; Képszerkesztő: Barakonyi Szabolcs