
Nyilván minden macskatulajdonosnak ismerős a helyzet, amikor a házi kedvence éppen valami lehetetlen helyről lóg lefelé, miután pont a lába előtt szaladt át háromszor, hangosan nyávogva. Ilyenkor nehéz mást mondani, mint hogy „valaki csináljon már valamit ezzel a nyamvadt állattal”, és ha ön is mondott már ilyet, még ilyenebbet, akkor nyugodjon meg, teljesen univerzális dologról van szó. Annyira, hogy az első, repülés közben küldött rádióüzenet is pontosan erről szólt, miután az Atlanti-óceán átszelésére készülő, America nevű léghajó fedélzetére egy Kiddo nevű macska is felkerült. Ő pedig, mint kiderült, nem annyira rajongott a repülésért.
A sztori 1894-ben kezdődött, amikor egy Walter Wellman nevű amerikai újságíró megpróbált hajóval és szánkóval eljutni az Északi-sarkra, és bár kudarcot vallott, ez nem vette el a kedvét az újabb próbálkozástól. Ezt eredetileg hőlégballonnal tervezte, de erről aztán letett, mert a kormányozhatósággal és a meghajtással sem volt elégedett. Végül úgy döntött, léghajóval megy, így született meg az America, egy 50 méter hosszú, 16 méter széles, három motorral szerelt, ötfős legénység szállítására alkalmas léghajó, amivel Wellman ismét nekiláthatott az Északi-sark meghódításának.
Wellman a léghajó megépítése mellett magát az utat is elég jól marketingelte, a New York Timest, a Chicago Record-Heraldot és a brit Daily Telegraphot is berántotta szponzornak, és az America 1910. október 15-én útnak is indult a New Jersey-ben található Atlantic Cityből. Itt került a képbe Kiddo, a szürke cirmos, aki a hangár körül flangált, és pont az indulás előtt bemászott a léghajó mentőcsónakjába, ahonnan az egyik verzió szerint nem tudták kitenni, a másik szerint meg már csak a levegőben vették észre. Sőt, olyan változata is létezik a sztorinak, hogy a legénység egyik tagja direkt nyalábolta fel, hogy szerencsét hozzon nekik.

Akárhogy is, az indulás után egészen biztosan ott volt a fedélzeten, és hamar kiderült, hogy nem rajong a léghajós utazásért. Az America navigátora, F. Murray Simon durván húsz perccel az indulás után felírta a noteszába, hogy kicsit aggódik a macska miatt, mert úgy szaladgál fel-alá a léghajón, mint egy ketrecbe zárt mókus. A léghajó rádiósának is feltűnt, hogy Kiddo nem bír magával, fel is kiabált Simonnak, hogy őrületbe kergeti az állat, az egész pedig végül odáig fajult, hogy a főgépész rádión üzente meg a földi operátornak, hogy „Roy, gyere, és vidd innen ezt a nyavalyás macskát”.
Nem elhanyagolható tény, hogy ez a valaha volt első rádióüzenet, amit egy repülő léghajóról küldtek a szárazföldre, szóval Kiddo akaratlanul is bekerült a repülés történetének korai nagyjai közé.
Simon, aki a barométernél is fontosabb talizmánnak tartotta a fedélzeti macskát, hitt abban, hogy nélküle nem lesz szerencséjük, a többiek megpróbáltak megszabadulni tőle, de a nagy hullámok miatt nem tudták leereszteni őt a léghajót motorcsónakkal követő újságíróknak, így Kiddót egy kiadós fürdőzés után visszahúzták a léghajóra. A macska a feljegyzések szerint ezután inkább meg is húzta magát, azt viszont nem lehet állítani, hogy szerencsét hozott volna az Americának. A léghajón egymást érték a problémák, és az első nap végére egyértelmű lett, hogy nem fogja átszelni az óceánt.
Az sem volt biztos, hogy túl fogják élni a kalandot, mert az őket teljesen eltájoló szélvihar után egy hurrikán is feléjük tartott. A kérdés így az volt, hogy össze tudnak-e találkozni a Trent nevű postahajóval, amit október 18-án kora reggel láttak meg, és fel is tudták venni vele a kapcsolatot – előbb morzézva, aztán rádión, amivel szintén történelmet írtak. A léghajót vadul dobáló szélben végül a mentőcsónakjukat is leeresztették, és a Trent mindenkit kimentett, Kiddót is beleértve. Az America nem ért célba ugyan, több rekordot is megdöntött, a levegőben töltött időt és a megtett távolságot tekintve is világelső lett.
A legénységnek innen már csak haza kellett hajóznia, amit Simon jegyzetei szerint Kiddo is sokkal jobban élvezett.
Végül New Yorkban értek partot, ahol hősként fogadták őket, a macska egy darabig a New York Cityben található egykori nagyáruház, a Gimbels sztárja lett, ahol egy párnákkal telerakott ketrecben lakott. Később Wellman egyik lányánál talált otthonra. Az America útja persze nemcsak miatta maradt érdekes, hanem azért is, mert fontos tanulságokkal szolgált arról, hogy a gyakorlatban mi működik a repülésben. Később pedig az is kiderült, mennyire ambiciózus volt a próbálkozás, hiszen először csak 1919-ben, már az első világháború technikai vívmányait felhasználva sikerült a levegőben átszelni az Atlanti-óceánt.