Mindhárom gyerekét Budapestről nevezte el a kínai színész, aki annyira jó gonosz volt, hogy a közönségből le akarták lőni

1951 októberében fellépett Budapesten az akkori Állami Operaházban a Kínai Ifjúsági Művészegyüttes. A műsoron A fehér hajú lány című opera volt, ami kicsit leegyszerűsítve Mao Ce-tung kommunista pártvezér kívánságára és utasítására készült el, mintegy példájaként annak, hogy a nép is képes magaskultúrát teremteni magának.

Az opera története rém egyszerű volt: egy földműves képtelen fizetni a földesurának az adót, ezért nem marad más választása, mint bérbe adnia egyetlen lányát. Az apa öngyilkos lesz, az erőszakos úr pedig magához veszi cselédnek a jegyben járó lányt, aki az erőszak különböző formái és fajtái után elmenekül a palotából, és a hegyekben talál magának menedéket. Jegyese közben csatlakozik a forradalmi hadsereghez. A nélkülözéstől kifehéredik a nő haja, évekkel később viszont az egykori jegyesével az élen felszabadítják a falut a kommunista erők, a földesurat pedig elítélik.

Elnézést, hogy lelőttem egy nyolcvan évvel ezelőtti kínai népopera cselekményét, de remélem, hogy ha valakinek így is lesz olyan szerencséje, hogy láthatja a saját szemével – vagy megnézi a jogtulajdonos híján már az interneten is látható filmváltozatot –, akkor hasonló extázist élhet át, mint a Kis Újság újságírója 1951-ben:

„Ez a néhány emberi sors százmilliók életének jelképévé óriásodik és a felszabadító hadsereg, a Mao Ce Tung által vezetett kommunista párt szemünk láttára nyúl bele a szenvedések és tragédiák áradatába, hogy a szabadság boldog napjának felszikrázó fényözöne világosítson azután az idők végezetéig.”

A napilapok és a szaklapok beszámolója szerint, nem túl meglepő módon, egy kommunista rezsimben őrületes nagy siker volt a kommunista parancsszóra elkészített kommunista opera, amiből egyébként senki nem értett itthon egy szót sem, mert kínai nyelven adták elő.

A társulatban viszont ott volt a fiatal harmincas Csen Csiang (született: Csen Csing-szan, 陈庆三) is, aki a gonosz földesurat alakította. A Hopej tartományban, szegény családban született színész fiatal korától kezdve járta a kínai ifjúsági színészkedés ranglétráját, hogy aztán jellemzően a gonosz szerepeiről váljon ismertté. A legenda szerint annyira jól alakította egyszer színpadon A fehér hajú lány alávaló nagytőkését, a kegyetlen Huant, hogy a nézőtéren ülő kínai katonák le akarták puffantani.

Csen Csiangot mindenesetre Budapesten senki nem akarta lepuffantani. A kínai színésznek viszont éppen akkor született meg az első fia, amikor a magyar fővárosban volt, ami annyira megtetszett neki, hogy elsőszülött gyermekét így is nevezte el: Csen Pu-ta, azaz Chen Buda (陈布达). Csen aztán ezt a jó szokását a két további gyerekénél is megtartotta: a második fiának nem más lett a neve Pest után, mint Csen Pej-sze (Chen Peisi, 陈佩斯). Lánya nevét pedig a Margitsziget ihlette, ami kicsit nyakatekertebben, de azt a nevet inspirálta, hogy Csen Li-ta (Chen Lida, 陈丽达).

Csen Csiang az ezredfordulóig aktívan filmezett, de egy 2000-es szélütés után már csak kevés szerepet vállalt. 2012 júniusában halt meg Pekingben.

Második fia, Csen Pej-sze viszont vitte tovább apja örökségét, mármint nem a gyerekek elnevezését illetően, hanem a szereplési vágyat és a színészetet. Apa és fia több filmben is játszottak együtt, de Pej-sze inkább a komédia felé fordult. Annyira, hogy 2009-ben megalapította a pekingi komédiafesztivált.

Szükség is volt valami saját bizniszre, mert Pej-szének sikerült összeakasztania a bajszát a kínai állami televízióval. A nyolcvanas-kilencvenes években egy másik komikussal együtt nagyon sikeresek voltak a kínai CCTV-n előadott jeleneteik, de a tévé elkezdte ezeket az engedélyük nélkül ismételni. A színészek bíróságig vitték az ügyet az elmaradó jogdíjak miatt, kártérítést kaptak, viszont a CCTV-s karrierjüknek egy időre búcsút mondhattak. Egészen húsz évig, 2020-ban ugyanis Pej-sze visszatért műsorvezetőként. Illetve egy kiskapu már korábban is egészen biztosan volt: 2007-ben Budapestre is eljutott, a Magyar Turizmus Zrt. felkérésére forgatott a kínai állami tévének.

Persze Pej-sze nem csak a tévés haknijaiból keresett pénzt, a kétezres évek egyik nagyon sikeres színpadi előadása is az ő nevéhez köthető, ő írta és rendezte a Balcony (Erkély) című vígjátékot. A darabban egy elkeseredett melós öngyilkos akar lenni, de véletlenül a cégigazgató erkélyére esik, és rádöbben, hogy a férfi nemcsak rengeteg pénzt sikkasztott, hanem még szeretője is van. Az Erkély roppant sikeres volt, a kínai sajtó szerint jüanmilliókat kereshetett vele.