Ha valaki egy részt is látott a kétezres évek egyik kultikus kórházi drámájából, a Dr. House-ból, az bizonyára tisztában van azzal, hogy a sorozatra nehezen lehetne rásütni a dokumentarista jelzőt. A Dr. House-ban egy rakás túlzás és pontatlanság volt, és bár sok embernek vannak horrorsztorijai goromba orvosokról, House azért bőven túlment minden határon. A sorozatban bemutatott egészségügyi problémák és megoldásaik viszont, ha fel is lettek fújva és itt-ott kiszínezve kicsit, orvosilag megalapozottak voltak, még akkor is, ha elsőre azt hinné az ember, hogy na, ezt már tuti csak kitalálták, a valóságban ilyen biztos nincs.
Tökéletes példa erre a második évad Beletörődés című nyitóepizódja, ahol House egy haldokló halálraítélttel ül le piálni a kórteremben, mert rájött, hogy az kiitta a 90 százalékban metanolt tartalmazó folyadékot egy fénymásolóból, hogy öngyilkos legyen. House aztán az addigra tökrészeg fickónak szépen elmagyarázza, hogy mégsem fog meghalni, mert az alkoholban található etanol megköti a metanol lebontása után keletkezett hangyasavat. Ez nem teljesen pontos magyarázata a dolognak, de az tényleg igaz, hogy
ha valaki metanolt, vagy etilén-glikolt tartalmazó fagyállót iszik, simán lehet, hogy az orvosok elkezdenek vele alkoholt itatni.
2014-ben a BMJ Case Reports nevű szaklapban jelent meg egy esettanulmány, ami pont ezzel foglalkozott, és így House magyarázatánál szakmaibb és pontosabb képet kaphatunk arról, hogy miért is működik ez az egész. Az esettanulmány középpontjában egy 47 éves, súlyosan depressziós nő állt, aki néhány napon belül kétszer próbált végezni magával. Az első alkalomnál paracetamollal adagolta túl magát, a tanulmányban szereplő esetben pedig fél liter vodkára és némi patkányméregre küldött rá 200 milliliter fagyállót.
A nő korábban nővérként dolgozott, így pontosan tudta, hogyan lehet kezelni a fagyállómérgezést, ezért órákat utazott, hogy egy olyan kórház környékén legyen, ahol úgy gondolta, hogy nem áll rendelkezésre a metanol- és etilén-glikol-mérgezések kezelésére alapesetben használt fomepizol. Amikor kórházba került, kiderült, hogy valóban ez a helyzet, így hiába állapították meg, hogy a vérében nagy koncentrációban van jelen az etilén-glikol, a hagyományos módszerrel nem tudták megkezdeni a kezelését. Így jött képbe az alkoholos italokban megtalálható etanol.
Elsőre furcsán hangozhat, de fomepizol híján az etanol a preferált kezelési mód, nemcsak az embereknél, hanem az állatoknál is – tehát ha valakinek megmérgezik a kutyáját vagy a macskáját, van rá esély, hogy a következő nap a háziállatoknak életükben először meg kell küzdeniük egy brutális másnappal. Ebben a konkrét esetben a pácienst el is kezdték kezelni szájon át bevitt etanollal, a cél az volt, hogy a véralkoholszintje folyamatosan 100 és 150 mg/L között maradjon. Ezt úgy érték el, hogy a nővel óránként megitattak egy felest, egészen pontosan 35 milliliter whiskyt.
A páciens vérében az etilén-glikol szintje hat nap után csökkent a biztonságosnak mondható határérték alá, a véralkoholszintje eközben többnyire a terápiás sávban, illetve az utolsó két napon jóval felette volt. Magyarán durván hat napig folyamatosan whiskyznie kellett, hogy ne haljon bele a fagyállómérgezésbe. De miért működik ez? Az etilén-glikol és a metanol önmagukban nem mérgezőek, a lebomlásuk után keletkező metabolitok azok, amik komoly pusztítást végeznek a szervezetben. Az alkoholok lebontásáért a májunk alkohol-dehidrogenáz nevű enzimje felelős, ami a vegyületeket nem ugyanolyan összetevőkre bontja le.
Az etanolból például acetaldehid lesz, ami ugyan mérgező, de csak másnaposságot okoz, az etilén-glikolból viszont glikol-aldehid, ami a központi idegrendszer súlyos működési zavarát idézi elő. Később glikolsav is képződik, ami hangyasavra és szén-dioxidra bomlik le, kis részben pedig a vesében kikristályosodó, azt súlyosan károsító, vagy akár teljesen le is állító oxálsavvá alakul. Ezt tudja megakadályozni az, ha etanolt adnak a páciensnek, az alkohol-dehidrogenáz ugyanis ezt könnyebben tudja lebontani. Vagyis ha elég ideig el van foglalva vele, akkor a sokkal mérgezőbb dolgokat egyszerűen csak ki fogja pisilni az ember.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ebben a helyzetben tuti megoldás a piálás, és abszolút nem szeretnénk senkit erre bátorítani. Ha ilyesmivel találkozik, azonnal hívja a mentőket, mert a minél gyorsabb, szakszerű ellátás a legfontosabb, és hagyja rájuk annak eldöntését is, hogy adott helyzetben ez lesz-e a megfelelő kezelési mód, vagy más, nem ennyire unortodox módszerekkel kell majd próbálkozni.
Források: Wikipédia, BMJ Case Reports
